Tizenötödik - Hajnali hármas protekció

Nashville, Tennesse - Egyesült Királyság, Anglia, London

Melegem van és valami csikizi a nyakam. Ez az első gondolatom. A vaskos bordó sötétítő függönyök rései között halványan szűrődik be a nap sugara. De még ez se tudja elnyomni a lámpa fényét. Lenézek a mellettem vagy inkább rajtam fekvő fiúra. A keze derekamat öleli egyik lába enyéim közt, míg a másikat átvetette rajtam a feje nyakamban pihen. Meleg lehelete teljesen felborzolja, az idegeim néhány tincse minden egyes levegő vételénél megrezzen.

Szeretlek – víz hangzik, az elmémben látom magam előtt, ahogy szemi csillogtak és rossz érzés fog el. Sóhajtva túrok a hajamba már amennyire tudok. Fejem az éjjeliszekrényen lévő óra felé fordítom. 7.45. Egy pillanatra lehunyom a szemem és végi simítok Zayn engem ölelő karján. Óvatosan emelem le magamról a lábaimat is kiszabadítom és visszanézek rá. Ajkai enyhén elnyíltak arcán morcos kifejezés ül olyan, mint egy kisfiú, akinek azt mondták addig nincs édesség, míg meg nem eszi a zöldséget. Kezeivel keres, valamit végül a párnámat szorítja magához és nagyot szusszanva kisimulnak vonásai. Mosolyogva simítok el néhány hosszabb tincset a homlokából. Ledobom a pólóját magamról, amit tegnap este felkaptam és egy tiszta fehérneműt húzok fel. Amilyen csendesen tudok, felöltözöm. Egy fekete csőgatyát kapok fel egy fehér ’LOVE’ feliratos pólóval végül a puffra ülve belebújok a bakancsomba. A bőröndömbe dobálom a néhány elszórt göncöm majd azt behúzva nézek vissza Zanyre. Egy papírt keresek és egy tollat majd firkantok neki egy üzenetet.

„El kell mennem. Kölcsön vettem a kulcsaidat remélem nem baj. Semmi kedvem egy hotelban roskadni. Majd hívj vagy én hívlak. Lin”

A nevem köré még gyorsan rajzolok, egy szívecskét majd a cetlit a szekrényre rakom és rá a telefonját. Hátamra dobom a farmer hátizsákom egyik kezembe a farmerdzsekim fogom, míg a másikba a bőröndöm. Mosolyogva nézek vissza Zaynre aki mintsem sejtve édesen szuszogva alszik.

- Megszöksz? – szívrohammal küszködve fordulok az erkély ajtó felé ahol Liam az előbb lépett be.

- Mennem kel – sütöm le a szemeim most a fapadló érdekesebbnek bizonyul.

- Értem. Gondolom Zayn is tud róla – hangjából süt a gúny és nem is csodálom.

- Öhm, hagytam neki üzenetet – habogom zavartan, egyik tincsem a fülem mögé tűröm, úgy nézek fel rá. – Kell egy kis idő Liam. Távol tőle. Félek mellette olyannyira elvesztem az eszem, hogy olyanba megyek bele, amit később megbánok vagy másképp csináltam volna – magyarázom egyik lábamról a másikra helyezve a súlyt.

- Szereted őt?

- Nem. Nem tudom. Igen – nyekergem. Nagyot sóhajtva túrok a hajamba és harapok alsó ajkamba. – Persze, hogy szeretem, de nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e belé – suttogom megtörten.

- Hidd el elég nektek, neked néhány óra távol tőle és rájössz, hogy érzel – simítja meg a karom mosolyogva. – Na, gyere ide – ölel magához. Hálásan simulok karjaiba.

A reptéren a korai órák ellenére is elég nagy tömeg fogad. Mire minden ellenőrzésen átesem, teljesen nyűgös leszek. A pár perce bevett fájdalomcsillapító még nem kezdete meg jótékony hatását így a fejem hasogat és hányingerem is van. Kell nekem másnaposan repkednem főleg, hogy négy óránál többet nem aludtam az biztos. A férfi illetve fiatalember, aki nálam talán három évvel idősebb kedvesen mosolyog rám. Isten látja, lelkem szeretném viszonozni a gesztust, de szerintem inkább csak vicsorgok. Mielőtt elindulnék, a hosszú folyosószerű izén a telefonom jelzi, hogy üzenetem érkezett. Félre álok, míg kiveszem a zsebemből.

Hívj, ha leszálltál, még ha nem is veszem fel. Ha eltöröd az antik vázám, amit a bolhapiacon szereztem megharagszom. xx Z

A nyűgös énem hamar száműzetésre kerül és felváltja őt a boldog idiótán vigyorgó Lin. A bácsika, aki mellé a jegyem szól, valamit morog a tinikről és a káros szerekről, míg helyet foglalok az ablak mellett. Nem értem az öregek panaszkodnak a fiatalokra, de ők ugyan olyanok. Miért kell egyből ítélkezni, csak mert mosolygok? Egyébként is kétlem, hogy felengedtek volna, ha be lennék lőve.

Elindítom a fiúk Alive című számát és kényelmesen elhelyezkedve hunyom le a szemeimet.

Azonnal elém kúsznak a tegnap este képei. Érzem, az orromban az illatát látom magam előtt csillogó szemeit és érzem ajkaimon gyengéd édes csókját.

Liamnek megint igaza volt. Elég ez a néhány óra és máris hiányzik. Néha baromi idegesítő, hogy Li jobban tud nálam dolgokat.

Szerencsére a csomagom hamar megszerzem, így már megyek is a kijárat felé. Azonnal leintek egy taxit és Zayn címét bediktálva hátra dőlök.

Életemben egyszer jártam ebben a házban még mikor az előző tulajé volt. Így fogalmam sincs Zaynie, hogy rendezte be. A kulccsal babrálva túrok a hajamba végre bejutok. Első dolgom, hogy a kis szekrényre dobom a táskám a bőröndöm meg az elé rakom. Felakasztom, a dzsekim lerúgom a cipőm és beljebb lépek. Jobbra egy boltív helyezkedik el és a nappali hatalmas plazma tévével, üveg asztallal és kényelmesnek tűnő kanapéval és fotelokkal. A falon rengeteg kép és grafiti kap helyet. Balra egy kétszárnyas toló ajtó rejti az étkezőt ahol szerintem még sose ettek. Onnan egy ajtó vezet a konyhába, aminek van egy másik ki-bejárata is. A konyhabútor mélybarna és baromi modern. Lent még van egy vécé és egy szoba, ami gondolom, a vendégeknek van fenntartva. Oda fönt az első ajtó szintén egy használatlan helység majd egy edzőterem és azzal szemben Zaynie szobája van berendezve. A helység majdnem kitölti az egész folyosót a fürdővel együtt.

A falak feketék a bútorok fehérek. Az íróasztal és az ágykeret szürke színű, míg a húzat szintén fekete. A sarokban szinte világít egy narancssárga babzsák és mellette egy heverő.

Az éjjeliszekrény, ami szürkés színű helyet ad egy sárga lámpának és egy képnek, amin én és Zayn vagyunk. Az ágy fölött egy hatalmas grefiti rajzolódik ki mindenféle színben. Az asztal mellett lévő szekrényen rengeteg kép van a fiúkról és a családjáról és pár közös is még kis korunkból, de olyan is van, ahol csak én vigyorgok a kamerába.

Lassan levánszorgok a konyhába miközben Zaynt hívom. Kicsöng. Kinyitom a hűtőt, ami szinte kong az ürességtől. Szem forgatva veszem ki a kolát, de azonnal el is fintorodom. Fúj.

- Komolyan? Penészes kóla és üres hűtő? Igazán szólhattál volna – „köszönök” amint felveszi.

- Neked is, szia, édesem – búgja és tudom, hogy vigyorog. – Mit vártál? Isten tudja mióta nem jártam otthon. Amúgy a gép a háznál rakott le? – kérdezi gúnyosan.

- Most volt időm hívni – csapom be a frigó ajtót. Előveszek egy poharat és töltök bele csap vizet.

- Amúgy, hogy utaztál? – érdeklődik, mosolyog.

- Remekül. Egy előítéletes bácsi ült mellettem, míg nem küldtél üzenetet a másnapossággal küzdöttem. Ja és kilyukad a gyomrom – panaszkodom felháborodva.

- Balról a második fiókban van, egy szórólap hívd fel a kajáldát és mond, hogy a szokásosat kéred – magyarázza. Hallom Lou és a fiúk hangját a háttérből, ahogy panaszkodnak a minimális smink miatt.

- Tudsz róla, hogy itt hajnali három van? – kérdezem a papírt vizsgálgatva.

- Tudsz róla, hogy éjjel is szállítanak kaját? Főleg nekem! Na, most lerakom este hívlak – a fiúk is üvöltve elköszönnek én meg mosolyogva rakom le a telefont.

Míg a reggelim vagy hívjuk, aminek akarjuk, megérkezik, felcipelem a bőröndöm a szobába. Legszívesebben csak, ledőlnék és aludnék, de túlságosan éhes vagyok. Hülye idő eltolódás.

Levágom a cuccom a földre. És mellé dobom a ruháimat is. Kölcsön veszek Zayntől egy pólót és egy alsót, amit gyorsan magamra aggatok. Az ágyra huppanva izzítóm be a laptopom, és míg az bekapcsol, keresek valami normális adást.  

Evés után befészkelem magam a pihe-puha ágyba. Mélyen magamba szívom Zayn illatát és lehunyom a szemem.

A tévét nem kapcsolom ki és mivel az elég fényt ad most lámpát se kapcsolok. Magamhoz szorítok, egy párnát miután lejjebb veszem a hangot a zaj ládáról.

Már épp álomba merülnék mikor a telefonom vad csipogásba kezd. Morogva nyúlok érte és nyitom meg az üzenetet.

Jó éjt, babám, Z.