Novella - Az ok, amit nem tudok

Van, mikor ezernyi kérdés kavarog a fejedben, de egyikre sem tudod a választ. Van, hogy a szíved összeszorul a gyomrod görcsben áll és képtelen vagy levegőt.

Csak nézed azt a szörnyűséget, amire nem voltál felkészülve. Egyre csak azt jár a fejedben miért, hogyan?

- Kisfiam nem tudod, hol tartja Lin a cumis… - anya megáll mellettem a fürdő ajtóban felsikít. – Úristen! – rá nézek majd vissza a feleségemre a gyerekeim anyjára. – Hívom a mentőket! – mondja és már csak a lábdobogását hallom, ahogy lesiet a földszintre.

Tompán eljut hozzám a babák sírása lentről, de semmi másra nem tudok figyelni csak rá. Becsukom a fürdő ajtót és közelebb lépek hozzá letérdelek, mellé megérintem hideg bőrét az orcáján, amin régen mindig olyan édes kis pír ült mostanra hófehér. Haja elterül körülötte néhány tincsét elérte a csuklójából kifolyt vér. A reggeli ruháját viseli, amiben olyan akár egy hercegnő még most is csodaszép. Egyetlen dolog csúfítja csak el csupán a vér, ami körül veszi és a vágások a csuklóján ahonnan ered a vörös folyadék.

- Édesem – suttogom. Leülök, a hideg kőre fejét az ölembe húzom, és csak nézem azt a csodás arcot fakó rózsaszín ajkait figyelem, amit úgy imádok csókolni.

Mosolyogva figyelem az alvó lányt és a körülötte fekvő babákat. Lin arca kipirult ajkai elnyíltak édesen szuszog. Kisfiunk apró kezét édesanyja mellkasán pihenteti, pont olyan kis pisze orra van, mint Linnek. Lányunk kinyitja szemit ezzel feltárva hatalmas barna íriszeit, ujjait ki-be nyitogatva nyúl felém. Puszit nyomok feleségem homlokára és elveszem mellőle a babát. Átviszem, az ő szobájukba leülök a sárga kanapéra amibe Lin első látásra beleszeretett kényelmesen elhelyezkedem és a picit is elrendezem, hogy neki is jó legyen.

A mellettünk lévő polcról leveszek egy albumot, amit biztosan feleségem nézegetett és itt felejtette. Lányom kíváncsian figyeli a képeket így magyarázni kezdek neki.

- Ők itt a kereszt apáid – mutatok egy fotóra, amit még én készítettem. Lin hatalmas pocakkal áll a fiúk között, akiknek egy-egy keze a hasán pihen és Niall még puszit is ad neki. – Ó ez a kép – nevetek fel halkan nehogy megijesszem a kicsit. – Anyukád imádott mindent összeenni. Itt épp uborkát eszik banános mogyorós krémes pirítóssal és ketchuppal – lenézek a lányomra, aki nem is a képet figyeli, hanem engem. Apró tenyerét arcomra fekteti, szemei csillognak.

- Teljesen magadba bolondítottad – hallom meg Lin kuncogását az ajtóból. Kisfiunkkal a kezében mellém ül és lágy csókot nyom ajkaimra.

Addig ülök a földön őt ölelve, míg mentősök megérkeznek ugyan semmi értelme nem volt a kihívásuknak. Képtelen vagyok őt elengedni, de meg kell tennem. Utolsó csókot nyomok ajkaira és kisétálok, a helységből hagyom a mentősöket dolgozni. Mielőtt a nappaliba mennék, a gyerekeimhez letörlöm a könnyeimet, de azonnal újak csorognak a helyükre.

Soha sem tudtam meg Lindsay miért lett öngyilkos miért adta fel az életünket miért hagyta magára a babáinkat. A levelében nem írta meg csak azt, hogy szeret minket és, hogy bocsássak meg neki. Az elején haragudtam rá dühös voltam aztán minden megváltozott. Tudtam bíznom kell benne, hogy neki így most jobb és sose tette volna meg, ha nem lett volna rá nyomós indoka.

Azt viszont tudom, hogy örökké szeretni fogom a feleségem a gyermekeim édesanyját. 

Sziasztok!
Igen tudom, tudom! Csak nyugodtan küldjétek a rontásokat januárba ígértem ezt a novellát, de most március van... Talán nem ilyenre számítottatok nem ilyen rövidre vagy tartalomra esetleg cselekmény sorra. De itt van!
Dolgozom viszont egy Louisos történeten és van egy prológusom egy Zayneshez is. Nem, most nem ígérek semmit... nem tudom tényleg lesz e új történetem - nagyon bízom benne. 

Örülnék a véleményeteknek erről a novelláról! 

A következő bejegyzésig millió puszi Maya!

Lehetséges új blog(ok)...

Sziasztok!

Szóval ezen bejegyzés lényege már a címből is kiderül... 

Mostanában több történet is megfogalmazódott a fejemben. 

Valamelyik annyira magával ragadott, hogy doksi is van neki nyitva már. 

1. Ezek közül egyet már biztosan szeretnék majd nyilvánosságra hozni. De az nem 1D sztori lesz. Többen is jelezték, hogy az öt srác mentes blogot is olvasnának tőlem így remélem lesznek majd ismerős arcok :) 
2. A másik egy 1D-s történet lenne.... bár vannak ötleteim a cselekmény sorra eddig ezekből semmi sem biztos. 
3. Ami viszont ezer százalék. Ide hamarosan érkezik majd egy Novella. Amit kárpótlásul szánok mivel abból a második évadból semmi sem lett. (Még mindig nem zárkózom el tőle, hogy bele kezdjek.) Szóval valószínűleg Zayn szemszögéből lenne és megtudhatnátok miért lett a blog vége az ami.... és talán a gyerekek is helyet kapnának benne. 
4. A másik ami megfordult a fejemben, hogy a követező ficemben Lin és Zayn kapcsolata is helyet kap persze csak említés útján. Mármint értitek?! A történetben lenne barátnője Zaynnek méghozzá Lin...
5. Ja, igen. Hogy ki lesz a lehetséges történetem főszereplője? Erősen hajlok Louis bébi felé, de közben ott van Niall. Ír Manóm szerény kis személye is megmozgatja a fantáziám. (Na, nem félre érteni, csak egy kicsit :$ :D)
6. Aztán lehet két lányom lesz (mármint főszereplő) és így mindkét fiú főszerepbe kerül. Fogalmam sincs. 

Szóval ami várható...

• Egy 1D mentes blog. 
• Egy novella, ide. 
• Valamint egy újabb fic a fiúkkal. 

Hamarosan újra jelentkezem. Nagyon megköszönném ha kapnék néhány kommentet az itt felsoroltakkal kapcsolatban. Kíváncsi vagyok a véleményetekre és mi egyéb. xx Maya

II. Évad - Információk

Szép estét, drágáim!

Gondolom a címből sikerült leszűrni néhány dolgot. Szóval igen... összegyűjtöttem minden erőmet és meg van a tökéletes alap is a második évadnak. Így az X-Faktor nézése közben egy ismertetőt is sikerült összehoznom e mellett a blogot is. 

Nincs fent még sok minden csak az említett ismertető néhány szereplőkép (bővülni fog) egy első évados oldal - amit itt is megtekinthettek csak második oldalban. 

Na igen és így le is szűrhettétek, hogy az elkövetkezendő részek nem ezen a blogon lesznek olvashatók. Külön blogot hoztam neki létre. 

Remélem tetszeni fog a történet és velem tartotok. A fejezetek érkezését nem tudom időhöz kötni.... szeretnék előre jó néhány részt megírni szóval a hivatalos nyitás képlékeny, de a blog már megtekinthető. 

Blog

Búcsú... vagy mégse?

Sziasztok!

Hát elérkezett ez a pont is a blog életében. Felkerült az Epilógus avagy a blog záró fejezete. Mint tudjátok nem rég volt egy szavazás arról miképp vélekedtek egy második évadról... Én ezt úgy terveztem, hogy ilyenkorra már lesz belőle bőven rész és lassan közzé is tehetem őket. Na, ez nem jött össze. Ugyan is sehogy se állok... 

Volt egy alap sztori a fejemben, de az elvetettem pedig még a második részt is elkezdetem... aztán jött egy másik, de most az se tetszik. A második lett volna a gyerekekről szóló. Na, és most? Fogalmam sincs! A gyerekek mindenképpen benne lesznek, de hogy az övéké lesz a főszál vagy sem, még nem tudom. 

Most, hogy ezen túl vagyunk had mondjam el mennyire hálás vagyok nektek. És főleg azoknak akik írtak nekem néhány sort és jelen voltak a mindennapokban. Nem ez az első blogom, de ez az első amit befejeztem. Erre mérhetetlenül büszke vagyok, de nélkületek nem is sikerült volna. Szóval nagyon köszönöm. Ha lesz második évad vagy esetleg másik történetem remélem lesz néhány ismerős név a kommentelők vagy a feliratkozók között.   

Akkor most néhány adat a blogról: 

Fejezetek száma: 29 + Prológus + Epilógus 

Epilógus

Sziasztok!

Azta hát nem akarok hosszan ömlengeni ugyanis ma még érkezem egy záró bejegyzéssel.

Örülnék ha mondanátok véleményt.... az egész blogról vagy csak a befejezésről, 

olyanokra is számítok akik eddig rejtőztek előlem :3 jó olvasást xx Maya 

Ui.: ma még jelentkezem...

Nem! Nem vagyok képes felfogni. Egyszerűen nem jut el a tudatomig, hogy nincs többé. Nincs, ki reggel csókot adjon, ki az éjszaka közepén hozzám bújjon. Kinek mosolya beragyogja az egésznapom. Nincs többé a szerelmem, gyermekeim édesanyja. A világom közepe.

Ajakaim halk sóhaj hagyja el, arcomat tenyereim közé temet majd a hajamba túrok. Most rá lenne a legnagyobb szükségem. És nincs itt, hogy megnyugtasson, hogy átöleljen. Felnézek az ajtó nyílására.

Szőke hajú barátom szemei szintén kisírtak, könnyei arcára száradtak száján most nem bujkál a megszokott mosoly.

- Mindjárt megyek! – szólalok meg én elsőnek.

- Nem azért jöttem, hogy sürgesselek. Maradj, amíg csak akarsz…

- Bárcsak ne kéne kimennem – suttogom friss könnyeim letörölve. – Bárcsak ne kéne őt eltemetnem… aztán haza mennem és szembe néznem két kisgyerekkel.

- Zayn mi itt vagyunk – ül le mellém a padra.

- Mit mondjak nekik, ha megkérdezik majd egyszer? – rá nézek. Biztos vagyok benne, hogy szemeimben fele annyi kétségbeesés se látszik, mint amennyit érzek. – Mit feleljek a kérdésre, ami így szól „anya hol van?” na és aztán arra, hogy „miért tette?”! – felzokogok. Képtelen vagyok lenyugodni. – Miért tette? – suttogom magam elé meredve. – Miért tette Niall? – kérdezem, bár tudom, úgy se tudja a válasz, ahogy senki se.

- Nem tudom miért csinálta – rázza meg a fejét. – De egy valamiben biztos vagyok – mosolyodik el halványan. – Elmondod majd nekik milyen csodás édesanyjuk volt és, hogy mennyire szereti őket.

Feláll, miután bólintok. Követném, de nincs erőm hozzá. Felnézek, rá mikor visszafordul. Egy papírt nyújt felém értetlenül figyelem. – Csak olvasd el.

Sokáig nézem a kis fecnit. Tudom, hogy ő írta, de félek elolvasni. Elég volt a búcsú levelének soraival szembesülni. Végül lassan kihajtom, de mielőtt neki kezdenék, még lehunyom a szemem és mély levegőt veszek. Egyet. Kettőt…

Érzelmek, amelyek összekötnek bennünket.

Érzelmek melyek felborítják az egész világot.

 Ha egyszer megérzed, hogy szeretnek képtelen vagy elfeledni.

Ha egyszer megérzed, hogy szeretsz, azt már nem lehet visszavonni.

Érzelmek melyek, ha egyszer felszínre tőrnek lehetetlen elnyomni őket.

Emotions - Vége

Huszonkilencedik - "Köszönöm őket neked"

Hello-bello!
Kicsit elszámoltam magam ugyanis én a mai napra kalkuláltam az Epilógust...., de az csak hétfőn érkezik. Szóval ez az utolsó rész... na mindegy. A lényeg, hogy itt vagyok a résszel. Amihez megint csak szívesen fogadom a véleményeket. Mindenkinek szép hétvégét remélem nektek jobb lesz, mint az enyém. Jó olvasást, puszii Maya. 

Egyedül ébredek, az ágy mellettem már rég kihűlt. A hajamba túrva ülök fel és a hasamat megsimítva köszöntöm a piciket is. Az órára pillantok, mielőtt belépnék a fürdőbe. Tegnap már hajnali egy óra volt mire visszajöttem. Zayn nem aludt, de úgy tett mintha. Sóhajtva állok be a zuhany alá. A szemeim majd leragadnak, de tovább aludni képtelen vagyok.

Bő félóra múlva elzárom a csapot és kilépek a kabinból. A szemeim szerencsére már nem olyan vörösek a sírástól és legalább emberi külsőm is van. Magamra kapok egy fekete cica gatyát és egy három x-eles felsőt és elindulok a földszintre.

- Hm, manók azt hiszem, nagyon finomat reggelizünk – duruzsolom a hasamhoz hajolva, ahogy megérzem az ínycsiklandozó illatokat. – Reméljük, apu épségben van…

Mosolyogva dőlök az ajtófélfának és összefonom a kezeim a mellkasom előtt. Zayn homlokán izzadtság cseppek csillognak ezt még oldalról is jól látom. Jobb vállán egy konyharuha pihen, míg kezében fakanál és a serpenyő nyele. Leemeli a tűzhelyről és megfordul, de ahogy meg lát megtorpan.

Nem szól semmit, a serpenyőt visszahelyezi előbbi helyére és sebesen elindul, felém miközben az anyagot elhajítja valamerre. Szorosan ölel magához, ahogy a hasam engedi, fejét a nyakamba fúrja és mélyet lélegez.

- Ne haragudj, kicsikém – nyom csókot nyakamra hajamba majd arcom minden szegletére. – Sajnálom, hogy kiabáltam, de féltelek. Annyira félek, hogy valami baj lesz – sóhajt fel homlokát enyémnek döntve. – Szeretlek, kérlek, bocsáss meg – suttogja ajkaimra.

Pipiskedve karolom át a nyakát, számat övéhez illesztem. Két keze közé fogva arcom mélyíti el csókunkat. Nyelve gyengéd harcot vív az enyémmel, de ez most nem arra megy ki, hogy ki jön ki győztesként hanem, hogy megmutassa az érzelmeit. Mosolyogva szakadok el tőle mikor a csengő élesen hasít a meghitt csendbe.

- Én is szeretlek – utolsó puszit nyomok szájára és az ajtó felé indulok. Mielőtt ajtót nyitnék, sietve kócos copfba kötöm a hajam.

Döbbenten nézek a nőre az ajtóban. Azt hittem soha nem látom, többet erre itt van teljes életnagyságban.

- Szia, kislányom – mosolyog rám nyájasan. Képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni fintorát a hasam láttán.

- Hello. Mit akarsz Emily? – támaszkodok meg az ajtón.

- Esetleg bejöhetek? – néz el mellettem. Hallom Zayn lépteit, ahogy mellém átkarolja a derekam puszit nyom a halántékomra és köszön Emilynek, aki mintha csak szívességet tenne, viszonozza.

- Esetleg nem – válaszolok kérdésére. – Elmondod, végre mit keresel itt? – sóhajtok fel hajamba túrva, de mivel az össze van kötve így néhány tincs az arcomba hullik.

- Szeretnék beszélni. Ha lehet csak veled – teszi hozzá sötét pillantást vetve szerelmemre.

- Vegyél fel valamit így ne állj, az ajtóban megfázol – duruzsolja a fülembe. – Addig elmegyek zuhanyozni – aprót bólintok és csókot nyomva ajkaira elengedem.

- Gyere be… - lépek egy aprót hátrébb – mondjuk csak az előszobáig – becsukom az ajtót és a kis komódnak támaszkodom.

- Miért nem szóltál, hogy terhes vagy? – kezd bele kelletlenül.

- Így is megtudtad, nem? – kérdezem vissza a szemem forgatva.

- Lindsay az anyád vagyok…

- Nem, te nem vagy az anyám. Senki se vagy már számomra! – szűrőm a fogaim közt. - Ha csak ezért jöttél mehetsz is! – mutatok az ajtóra.

- Szóval nem is láthatom majd az unokáim?

- Milyen unokáid? – nevetek fel keserűen. – Ők – teszem a kezem a hasamra – nem a rokonaid. Ahogy én se. Emily te nem vagy az anyám. És nem is értem mit keresel itt. Csak egy púp voltam a hátadon szégyelltél még mindig szégyellsz engem – mély levegőket veszek, hogy csillapítsam a furcsa nyomást a hasamban.

- Igen igazad van! – bólint komolyan. – De nincs jogod elrejteni őket előlem.

- Te nem vagy normális! Nem elrejtem, csak megkímélem őket egy szörnyű csapástól.

- Ne beszélj így velem! – kiált fel közelebb lépve. – Szánalmas és undorító vagy, lányom! Nem elég az apád pénze? Gyereket szülsz, ennek a szerencsétlen kölyöknek csakhogy még több pénzed legyen? Tizenkilenc éves vagy az isten szerelmére! Ha már pénzt akarsz, elvehetnél egy normálisabb embert is – a kezem magától lendül és csattan az egykori anyám arcán. Azonnal a piros területhez kap és döbbenten néz rám.

- Takarodj! – üvöltöm torkom erejéből. – Takarodj el a házunkból és a családom közeléből! Te nem vagy az anyám és sose voltál az!

- Nevetséges vagy! – csóválja a fejét.

- Tűnj innen. És soha többet még csak gondolni se merj Zaynre vagy rám esetleg a gyerekeimre! Zayn a legcsodásabb ember az egész világon. Pont olyan, mint apa és amilyen te sose leszel! – hangosan csapom be az ajtót. Ahogy megfordulok, azonnal a hasamhoz kapok. Élesen szívom be a levegőt és fájdalmasan görnyedek össze. – Sss, nyugi picik – susogom. – Nincs semmi baj! – ijedten kapok a szekrényhez támaszért mikor a fájdalom erősödik. – Zayn! – visítok fel! – Zayn!

Döbbent elkerekedet, szemekkel nézek le a lábamra. Uramisten! – Zayn!

- Itt vagyok mi a baj? – megtorpan az utolsó lépcsőfokon. – Lin baj van?

- Baj? Nem, ez nem éppen baj, de Zayn… elfolyt a magzatvíz – ejtem ki lassan a szavakat. – Szülni fogok.

A fiú ledermed, nem pislog, talán még levegőt se vesz. Majd szeme a tócsa a hasam és az arcom közt cikázik. Talán ha nem fájna a hasam én is így reagáltam volna, hisz ez mégy csak a 37. hét. Bár ez az ikerszülésnél nem furcsa.

- Szülni fogsz – túr a hajába. – Gyerekünk lesz – ledöbbenek. Most esik le neki? Na és mi van azzal a majdnem kilenc hónappal? – Menjünk a korházba – ejti ki tagoltan a szavakat. Azonnal mellettem terem támasz gyanánt átkarolja a derekam.

- Zayn még nem olyan vészes – csitítom. – A nappaliba menjünk – fordulok meg óvatosan. – Hozz le a csomagjaim az emeltről és a farmerom – kérem. – Hallod? – nézek fel arcára, ami teljesen fehér és hitetlenkedés látszik rajta.

- Persze-persze. Gatya és csomag. Azonnal jövök – siet a lépcső felé.  A tanultak szerint lélegzem és folyamatosan simogatom a hasam beszélve a babákhoz.

.:Zayn.:

Azt hittem könnyebb lesz neki. Hogy nem látom majd így szenvedni és a fájdalommal küzdeni. Az ujjaim már nem érzem szorításától, de kitartóan biztatom, és amikor csak tehetem puszit nyomok hajába.

- Ez az. Lindsay még egyet már látom egyikük fejét – szól a doktornő. Hosszú percek óta most látok egyedül mosolyt szerelmem ajkain. Hangosan kiáltva szorítja meg a kezemet. – Szép volt – mosolyog fel ránk. A nővér lepedőbe burkolja a kicsit és már viszi is. Mi nem is látjuk őt csak a rózsaszín anyagot. A hangos sírás hamar elhalkul. – Lindsay nyomjon! A fiú is befordult.

Lin kissé előre dől. Szorgosan figyelem a doktornő arcát, ami egyre boldogabb. Hitetlenkedve figyelem, ahogy a fiúnkat is kiemeli alig pármásodperces különbséggel.

Lindsayal mosolyogva figyeljük a kis csomagot a nővér karjaiban és megkönnyebbült sóhajt hallatva a párnának dől. Lágyan csókolom meg és kisimítom nedves tincseit homlokából. El sem hiszem, hogy végre megszületett a két apróság. 

Hihetetlen boldogság és valami csodás érzés járja át a testem és a szívem látva Lindsay karjaiban a gyermekeinket. Édes mosoly jelenik meg arcán, ahogy lenéz a picikre. Puszit nyomok hajába és fejemet övének döntöm. 

- Köszönöm őket neked - susogom megcirógatva lányunk arcát. 

- Köszönöm, hogy szeretsz minket - feleli, halkan majd ajkaimra lágy csókot hint. 

Huszonnyolcadik - Malik család

Sziasztok!

Hát ide is elérkeztünk. Már csak egy rész és egy Epilógus van hátra... Kinek, hogy tetszik a rész? Véleményeket szívesen fogadok, mint mindig. Köszönöm az előző fejezethez érkezett kömmenteket. Jó olvasást xx Maya

Bradford, Anglia, Egyesült Királyság 

Trisha rosszabb, mint Zayn, de komolyan. Amint a házba lépünk már is porcelán babaként óv. Vagy ezerszer elmondja, milyen csodásan festek kismamaként. Kérdésekkel bombáz, hogy szedek-e elég vitamint és mi egyéb.

- Szívem elég lesz – mosolyog Yaser.

- Ugyan hagyd csak – legyintek elnézően.

Egy másodpercig se zavar a dolog vagy bosszant. Mert így tudom, hogy van valaki, aki anyaként szeret, ha már a sajátom nincs meg. Trishát mindig is jobban anyámnak tekintettem, mint a vérszerintit.

- És meddig maradtok? – teszi fel a kérdést Waliyha.

- Úgy gondoltuk itt alszunk – közlöm óvatosan – persze csak ha nem gond. Nem akarom, hogy Zayn este olyan sokat vezessen és mivel én a bébi csősz utasítási miatt nem vezethetek – forgatom a szemeimet.

- Dehogy zavartok édesem – mosolyog rám Trisha. – Meg is csinálom nektek a szobát – indul el azonnal.

- Hagyd csak – álok fel, sietve - én is megcsinálha… - hírtelen kapok a hasamhoz grimaszolva. Zayn azonnal mellettem terem és aggódva figyeli minden rezdülésem.

- Mi a baj? Lin fáj a hasad? – emeli fel államnál fogva a fejem. Mosolyom láttán meglepődök.

- Megmozdult – suttogom. – Hallod Zayn? A lányunk rúgott egyet – kuncogok fel. Tenyerét azonnal hasamra simítja. Hitetlenkedő édes mosoly kúszik, arcára mikor megérzi a pici mozgását.

- Istenem – sóhajt fel és mintha könny csillogna a szemében.

Zayn képtelen lenyugodni minden egyes másodpercben taperolja a pocakom, de úgy tűnik a kicsi lány megunta a mozgolódást. Egyszer még ebéd közben rúg egy óvatosat, amit köszönetnek tudtunk be, de azon kívül semmi. A kisfiúnk pedig egyáltalán nem aktivizálta magát.

- Honnan tudod, hogy a lány volt? – ráncolja a szemöldökét Waliyha.

- A legutóbbi ultrahangon ő volt jobb oldalon és… nem is tudom anyai megérzés – vonok vállat mosolyogva.

- Én is ilyen anyuka szeretnék lenni – töpreng el.

- Na, azzal várjunk még egy kicsit, oké?- emeli fel mutató ujját Yaser.

- Jó, na – nevet fel a lány. – De komolyan. Úgy tudtam az iker mamák eleve több kilót szednek fel Linen pedig ez egyáltalán nem látszik meg.

- Csak mert tornáztam közben. Elvileg meg az orvosom se látott még ilyet szóval én különlegeseset vagyok – magyarázom egy szelet süti majszolása közben.

Este nyolcfelé jár az idő Zayn és Yaser odakint beszélgetnek, míg mi a nappaliban ücsörgünk. Megigazítom a pulcsim ujját és egy úja képet veszek esz Trishatól.

- Ez a kedvencem itt olyan, mint egy kis majom – nevet fel a nő. Zaynt elég váratlanul érhette a kép. Béna fejet vágva néz le a fáról az egyik ágon csimpaszkodva.

- Olyan furcsa ilyen kicsinek látni – nyúlok egy másik fotóért, amin még csecsemő. – Hisz vele nőttem fel, de ezek az évek kimaradtak – magyarázom mosolyogva.

- Úgy tudtam, hogy nem szabad titeket itt hagyni – lép be szerelmem édesapjával. Waliyha azonnal feláll, hogy Zayn mellém tudjon ülni, amit a fiú ki is használ. Mosolyogva nyúlok keze után és a hasam jobb oldalára fektetem tenyerét.

- Mondj valamit – kérem.

- Micsodát? – értetlenül figyel, de egyből megérti, mit akarok, mikor a pici lány megmozdul a hasamban.

- Szereti a hangodat – kuncogok fel.

Másnap korán indulunk, mert Zaynnek jelenése van délután. Én még a kocsiban megbeszélem a lányokkal, hogy átjönnek és neki állunk a babaszobának. Na, persze azt szigorúan megtiltották, hogy emeljünk vagy hasonlók így csak festenünk szabad és azt is csak addig, míg létrára nincs szükségünk.

Eleanor lelkére van kötve, hogy sas szemekkel figyel ránk.

- Most mozog? – kérdezi azonnal El ahogy kiszállok a ház előtt.

- Eleanor nyugalom – nevet fel Zayn – érjünk be, oké? – terel minket az ajtó felé. Oda bent mindenkinek köszönnünk és begyűjtöm az újabb plüssöket.

Csinálok egy nagy kancsó limonádét a srácoknak míg Zayn átöltözik és leülök a még szabad fotelba.

- Gondolkoztatok már a neveken? – kérdezi Sophia majd az italába kortyol.

- Még nincs meg a végleges csak a második nevek biztosak – magyarázom. – Miért ti már tudjátok? – kíváncsiskodom.

- Katherine lesz – bólint Liam átkarolva menyasszonyát.

Ahogy a fiúk lelépnek, mi be is vetjük magunkat a babaszobába. Nem vettünk még sok dolgot, sőt alig valamit, de a vásárlást közösen hétvégére tervezzük Liamékkel.

Zaynnel a hozzánk legközelebbi szobát a konditerem melletti elsőt választottuk a kicsiknek. Minden ablakot kinyitunk és egy-egy ecsetet ragadva neki állunk a festésnek.

- És amúgy hogy vagy? – puhatolódzik óvatosan Eleanor.

- Jól vagyok – bólintok kissé elkomorulva. – Nem élhetek ezek után örökké bezárva és nem is szeretnék. Ha eddig megbirkóztam a dologgal most is megfogom – vonok vállat és lehajolok a vödörhöz.   

- Őszintén én azt se értem eddig, hogy voltál képes ezeket feldolgozni – rázza meg a fejét a lány. Megáll az ecset a kezemben és a félig zöld falra meredek.

- Eleanor! – szól Sophia.

- Jaj, Lin ne haragudj! Nem úgy értettem és nem is akartam felhozni a témát – simítja meg a karom.

- Semmi baj – mosolygok. – Csak furcsa, hogy ilyen sok hozzám közelálló tud róla. Hisz eddig csak Zayn tudta, na meg Liam. De mindegy is – legyintek mosolyogva és ez ecset végét az orrához érintem.

- Héj! – háborodik fel támadásba lendülve. Egymást kenegetve nevetünk. Közös erővel Sophiát is bekenjük a zöld anyaggal. Több festék van rajtunk, mint a falon, de szerencsére arra is jut elég. Bő óra múlva már nagyjából tisztán tevékenykedünk a konyhába.

Eleanor a csirkét beszélteti fűszerezés helyett így Sophia megmenti az ételt. Miután már a rizs is a gázon van neki állunk a salátának amit Sophia kívánt meg.

- Mindenki szereti az olíva bogyót, ügye? – veszem el a hűtőből az alapanyagot.

- Szerintem igen – bólint El vállat vonva. Kihalászok jó pár bogyót az üvegből és neki állok ketté szelni őket.

Szipogva huppanok le a babák szobájának párnázott ablak párkányára. Az eső hangosan veri az ablakot pont olyan az időjárás, mint az én hangulatom.

Tenyerem pocakomra simítom próbálva csillapítani a fiúnkat nem sok sikerrel. Az orvos és Trisha is azt mondja Isaac anyás lesz míg Safaa apás. Igen már a nevek is meg vannak.

Kisfiúnk nevét megálmodtam. Egy réten szaladt két pici gyermek és a kislányunk fiúnknak az Isaac nevet kiabálta. Lányunk nevét Zayn szerette volna.

„Az egyik koncert után hallottam ezt a nevet. Egy férfi kiabálta valószínű a lányának – meséli csillogó szemekkel.”  

Ahhoz képest, milyen boldogan teltek el az elmúlt hetek és hónapok most pont olyan pocsék az este.

Értem én, hogy Zayn félt a szülés miatt, de fáj, hogy így beszélt velem.

„ – Zayn! Nem érdekel, kik mit mondanak. Természetes úton szeretném őket megszülni – mondom el sokadszorra.

- Lindsay a francba is már! – kiabál, rám mire megszeppenve hátrálok egy lépést. – Féltelek nem érted? Veszélyes ez így… - a könnyeim elerednek, ilyenkor utálom a hormonokat.

- Nem lesz semmi bajom – ismétlem újra és újra. – Miért nem érted meg, hogy nekem ez fontos? – emelem fel én is a hangom most már.

- Leszarom! – üvölt fel.

- Rendben – bólintok, suttogva az ajtóig hátrálok, és ott hagyom.”

Tudom, hogy félt és veszélyes főleg az ikreknél a természetes szülés, de szavai szívemig hatolnak. És most sajnos nem felmelegítik, hanem darabokra törik.