Huszonharmadik - "Szia, pici csöpp"

New Orleans, Louisiana
szeptember 24

Ahogy kilépek, a kórházból már húzom is a fejemre a kapucnim. Kitartóan az alattam elterülő betont bámulva lépkedek. Jó négy, ötutcányira állok csak meg, hogy hívjak egy taxit. Amint a jármű megékezik, bediktálom a már előre kinézett bolt címét. 

A vásárlással gyorsan végzek, tudom, mit akarok főzni így csak ahhoz válogatok alapanyagot. Az alapanyagokat zacskóstul a pultra helyezem, és a szobánkba sietek.  Mivel már csak másfél órám van, villám gyorsan átöltözöm. Egy rövidnadrágot és Zayn egyik felsőjét veszem, fel majd neki állok főzni.  

A csirkét bepácolom és hálát adok a föntieknek, hogy nem leszek rosszul a nyers hústól. Míg az magában érlelődik, neki állok a krumplinak. Megpucolom, felvágom és a forró olajba dobom. Míg az első adag készül a sütőbe tolom a csirkét. Az olaj szag viszont már annyira nem esik jól így kinyitom az összes létező ablakot és az elszívót is használatba veszem. 

Neki állok teríteni nem, cicomázok, túl semmit csak elrendezem a dolgokat. Mire Zayn megérkezik minden készen áll. 

- Szia – mosolygok rá, ahogy belép. 

- Hello baba – húz magához. Ajkai éhesen tapadnak enyéimre. Halk sóhajt kicsalva belőlem kényeztet nyelvéve. Hajába túrok és lábujjhegyre állva még közelebb férkőzök hozzá. – Hmm. Ebéd és még ez is – néz rám elismerően vágyakozó fekete szemeivel. – Mit tettem, hogy ezt kapom? 

- Csak egyszerűen szeretlek – közlöm mellékesen kifordulva karjaiból. – Éhes vagy?

- Mint a farkas – vigyorog rám. – De ez – bök az ételek felé – nem lesz elég, hogy csillapítsa az éhségem. 

Kuncogva ülök le vele szemben. Figyelem, ahogy jó ízűen falatozik. Ahogy állkapcsa mozog rágás közben én is nagyot nyelek valahányszor ádámcsutkája megugrik egy-egy falatnál. 

Csendesen eszünk néha kérdezünk valamit. Én az interjúról ő a mai tevékenységemről. 

- Korházban voltam – csúszik ki a számon meggondolatlanul. Az evő eszköz csattan a tányéron, ahogy kiesik a kezéből. 

- Miért? – kérdezi aggódva. – Beteg vagy? Szólalj már meg – kéri szinte könyörögve. Hát itt az ideje elmondani. Sóhajtva és teljesen idegesen állok fel. Vajon mit szól hozzá? Nagyon kiakad? Veszekedni fog? Ezzel vége lesz köztünk mindennek? 

Kitolja, a székét mikor látja, mit akarok. Az ölébe ülök, lábamat egyik oldalt a padlóra lógatom. 

- Lin kérlek – egyik kezével csupasz combomat szorítja, míg másikkal egy tincset tűr el az arcomból. 

- Emlékszel mikor a premiere menet azt mondtad; ha felszedsz néhány kilót engem az se zavar? Úgy is irtó szexi és kívánatos leszel. Emlékszel, ügye? – kérdezem kétkedve. 

- Persze, hogy emlékszem. De bökd már ki végre miért voltál korházban! – szól rám komolyabba. 

- Szóval remélem akkor is így fogod gondolni, ha több kilót szedek fel – hajtom le a fejem. Kezem válláról a csípőmre vezetem és kitapogatom a képet. 

- Nem érdekel mennyi az, az annyi – rázza a fejét hevesen kétségbeesve. – Ilyen bajod van? Ügye nem súlyos betegség? Mi az oka? 

- Az egyetlen oka annak, ha felszedek pár kilót az a kívánóságom lesz – susogom mosolyogva és előhúzom a gatyám gumírozott része alól a képet. - És miatta lesz – adom a kezébe. Értetlenkedve néz rám majd le a képre. Az arcán érzelmek váltakoznak. Értetlenség, harag, döbbenet, megvilágosodás majd boldogság. Csillogó szemei enyéimet keresik, amikből könnyek potyognak. 

- Lin ez… - hangja elcsuklik – ez azt jelenti, hogy….? 

- Igen – kacagok fel. Hát örül és nem haragszik. Boldog. Eleanornak igaza volt. 

- Úristen! – pattan fel engem is tartva. Kapaszkodva kulcsolom lábaim dereka közé és kezeim nyakkára. – Babát vársz. Terhes vagy. Apa leszek – kiált fel megpörgetve. 

- Zayn hányni fogok – szólók rá nevetve. 

- Szeretlek – áll meg hírtelen szemembe nézve. – Szeretlek mindkettőtöket – csókol meg szenvedélyesen. 

Szinte felfal, de cseppet se bánom. Viszonzom hevességét. Hátam a falnak nyomódik, keze felsője alá csúszik. Ujjai simítva haladnak hasamon át a mellemig. Majd hírtelen elenged. Értetlenül figyelem, ahogy talpra állít és letérdel elém. Felhúzza, a textilt a hasamon majd gyengéd csókokkal borítja be a pocakom. Hajába túrva kacagok aranyosságán. 

- Szia, pici csöpp – koppint gyengéden bőrömre. – Hol tartasz? – néz fel rám hírtelen. 

- A hatodik hét – válaszolom mosolyogva. 

Olyan sírás roham tőr rám, hogy nem bírok megállni a lábamon. Lecsúszok a fal mentén elé. Puszikkal borítja be az arcom és folyamatosan azt suttogja, szeretlek, de zokogásom nem csillapodik. 

- Lin – néz rám kétségbeesve. – Mi a baj? Te nem örülsz? – kérdezi óvatosan. 

- De nagyon – bólogatok hevesen hüppögve. – Én csak attól féltem te nem fogsz – bököm ki végül, ami nyomaszt. – Mert hát itt van az éneklés a turnék a fellépések a karriered és egy baba nagy felelősség. Meg hát nem is olyan rég vagyunk, együtt tudod… és én azt hittem nem örülsz majd neki – simítom kezem a hasamra. 

- Édesem – mosolyodik el kedvesen. – Engem az se érdekelne, ha csak egy napja lennénk együtt és úgy közölnéd, hogy babát vársz. Lin én, szeretlek téged és őt is és tudod, azt hiszem, nem az óta szeretlek, szerelemmel mióta te hiszed – rázza a fejét homályos merengő szemekkel. – Szeretlek mióta megpillantottalak a hatalmas nappaliban könnyes szemekkel. Talán hat évesen nem tudtam mi az a szerelem, mégis éreztem. És Liamnek igaza volt a kötéllel kapcsolatban. 

- Milyen kötél? – kapom fel a fejem. 

- A Perrievel való kapcsolatom a betoppanásod előtt se volt már fényes. Veszekedtünk és nem volt már olyan, mint rég, de mikor te csatlakoztál hozzánk…. Úgy éreztem ránk kötöttek egy kötelet, ami széthúz minket Pezzel. És Liam a bölcs banda apuka – vigyorodik el – azt mondta gondolkozzak el rajta ki is az a kötél. És te voltál. 

- Szóval miattam mentetek szét – bólintok kissé csalódottan. 

- Nem. Uh, tudtam, hogy félre érted – két keze közé fogja az arcom kényszerítve, hogy rá nézzek. – Lin ha te nem jössz, akkor is szakítunk te csak egy jó dolog voltál ebben a helyzetben. Mert rá jöttem szeretlek és… - elhallgat, megrázza a fejét. – Nem tudom rendesen elmagyarázni, de a lényeg, hogy szeretlek és örülök a babának. És ha azt mondod, hagyjam, ott a bandát megteszem feltétel nélkül már az nap. 

- Mi? Nem dehogy. Én nem akarom – szólók rá komolyan. 

- Rendben, de ha igen csak szólsz és megteszem – ígéri. 

Felnyalábol a konyha padlójáról és a szobánk felé indul. Olyan gyengéden tesz, az ágyba mintha bármelyik percben összetörhetnék. Leveszi a farmerját és a pólóját majd mellém fekszik. Fejem a csupasz mellkasára hajtom és apró felismerhetetlen mintákat rajzolok a hasára. Ujjai fájdalom nélkül csípőmbe marnak, ahogy végig simítok alhasán bokszerének gumírozása fel lett. 

Hírtelen lendítem át lábam csípőjén és már rajta is ülök. Ajkam harapva pillogok, rá miközben körmömmel végig karistolom bőrét. Nyakától le a kulcscsontjáig onnan mellkasán át a hasáig. Ugyan ezt az utat megteszem a számmal is. Élesen szívja, be a levegőt keze ökölbe szorul a takarót markolva. 

- Lin – sóhajt fel vágyakozva. 

- Hm? – mormogom nyakára tapadva. Finoman ajkaim közé fogom az érzékeny bőrt és szívni kezdem. Felkapom a fejem a kopogtatásra. Zayn keze lefog és könyörögve pislog rám. – Kinyitom – kuncogok fel kiszabadítva magam. 

- Ez gonosz volt – szól utánam. Nevetve nyitom ki az ajtót. A srácok értetlenkedve pislognak, rám én meg csak legyintek.

- Elmondtad? – kérdezi Eleanor halkan. Vigyorogva bólintok, mire a nyakamba ugrik. – Szóval örült. Látod én megmondtam. 

- Igazad volt – bólintok, miközben leülök a fotelba. – Amúgy, hogy-hogy itt? – nézek végig a társaságon. Zayn a mellkasához húz és kezeit akarva akaratlanul, de a hasamra simítja. 

- Csak gondoltuk meglátogatunk titeket – von vállat, Ni, mosolyogva. – És megkérdezzük van-e kedvetek állatokat nézni? – fejezetbe csintalan vigyorral. 

- Állatokat? – vonja fel a szemöldökét Zayn. 

- Igen. Elmehetnénk az Audubon Akváriumba majd az Állatkertbe – magyarázta Liam. 

- Ez jó ötlet – lelkesedek fel egyből. 

Míg öltözöm, eszembe jut a baba és, hogy mit fognak szólni a srácok, na meg a rajongók. 

Huszonkettedik - "Az életemnél is jobban - szükségem van rád"

Sziasztok!Bocsánat, hogy ma hozom a részt, de én teljesen abban a tudatban voltam, hogy kiraktam a következőt. Még írtam is valakinek. Na mindegy, azért itt vagyok. Remélem kapok egy-két véleményt. 

.:Zayn.:

Kis hideg kezek ölelnek, át hátulról ujjait összekulcsolja, hasamon fejét vállamon támasztja. Tudom

Ahhoz, hogy ezt kényelmesen megtehesse, lábujjhegyen kell állnia. Ezért megfordulok, de nem nézek, rá remélem, így nem látja könnyáztatta arcomat. Átölelem derekát és mélyen beszívva illatát nyomok puszit a hajába majd megtámasztom állam a buksiján.

- Zayn, mond el mit álmodtál – kéri halkan reszketeg hangon.

Sóhajtva hunyom le a szemem és erősebben szorítom magamhoz. Arcát mellkasomba fúrja egyik keze szívem fölött, míg a másik a tarkómon.

- Emlékszel… - hangom megremeg. Nem akarok gyengének tűnni, nem akarom, hogy tudja, félek, mert akkor ő is fog. – Emlékszel mikor korházba kerültél?

- Mikor? Mert elég sok ilyenre emlékszem – oh, igen. Rengeteg alkalommal jártunk bent szinte már visszatérő vendégeknek számítottunk. Lin folytonos kartörései és betört feje miatt.

- Három éve volt – válaszolok összeszorított szemekkel. – Mikor az utcán találtak rád eszméletlen… - mély levegőt veszek. Az a rengeteg vér a saját vérében feküdt. Mégis túlélte. – Lin emlékszem mi történt veled akkor azon az este? – kérdezem félve a válaszolt. Add, hogy ne emlékezzen.

- Igen – suttogja reszketve. Magamhoz szorítom, teljes erőmmel tartom, mintha attól félnék, eltűnne a karjaimból. – De az már rég volt… és nem kell vele foglalkozni.

- Azt hittem meghaltál. Mikor apa bejött a szobámba és szólt, hogy korházban vagy a világ mintha lelassult volna. Előbb értünk oda, mint a mentős kocsi. Ott álltam és lassított felvételben figyeltem, ahogy eltolnak, miközben újra élesztenek. A hajad a ruhád mindened véres volt Lin és én azt-azt hittem sose látom többet a mosolyod a szemeid. Órák voltak. Órákig jártam fel s alá, de nem jött ki semmi. Akkora már a fiúk is megérkeztek. Aztán kijött az orvos és elmondta. Elmondta, hogy eszméletlen van, hogy a fejedet akkora ütés érte, hogy egy csodával ér fel, hogy vannak agyi funkcióid. Lin az a szemét állat megerőszakolt. Megerőszakolt és ott hagyott.

- Zayn hagyd abba, könyörgöm – tol el magától. Arca könnyes pont, mint az enyém. – Fejezd, bekérlek. Ne csináld ezt magaddal – rázza a fejét hevesen.

- Azt álmodtam nem ébredtél fel – fogom két kezem közé arcát. – Mindenki kiabált, de én nem hallottam semmit csak a szíved dobogását. Megálltam az ágyad mellett és. Hírtelen csend lett már nem dobogott a szíved át vette a hangját az élettelen csipogó hang. Meghaltál és én ebbe haltam bele. Lindsay én nem bírnék élni nélküled. Soha senki nem pótolhatná a helyed. Ha te meghalsz én is veled halok – suttogom mélyen a szemébe nézve, hogy értse, amit akarok.

- Hagyd abba! – kiált rám hevesen. – Fejezed be! – visít zokogva. – Nem fogsz meg halni és nem vesztesz el – rázza a fejét. – Nem, te nem…

- Ne haragudj. Sajnálom, nyugodj meg – ölelem magamhoz.

Fejemet nyakába fúrom, ahogy övé enyémbe fúródik. Csendesen sírunk egymást ölelve.  

- Szeretlek – szólal meg reszketeg hangon. – Az életemnél is jobban szeretlek Zayn!

- Ahogy én is téged. Szeretlek és szükségem van rád. Jobban, mint bármi vagy bárki másra.

Óvatosan ügyelve, hogy ne ébresszem, fel végig simítok arcán; a homlokán le az orcáján át az álláig majd a másik oldalt vissza föl. Halk sóhajt hallat, ahogy hüvelykujjam finoman tapintja ajkait. Lágy puszit nyomok hajába mielőtt felállnék.

Halkan nyitom, ki az erkély ajtónkat kilépek a reggeli hűsítő hidegbe és számba téve a cigit meggyújtom azt. Liam felém fordítja a fejét, ahogy lelépek a homokba. Hajamba túrva ülök le mellé a fotelszerű ülő alkalmatosságra. Egyikünk se szólal meg. Ahogy látom Liam is a gondolataiba merül. De végül ő töri meg a csendet.

- Tegnap veszekedtetek Linnel?

- Nem – rázom a fejem a füstöt kifújva. Lassan kezdek bele a tegnap történtekbe.

- Zayn – teszi kezét a vállamra. – De már minden rendben, ügye?

- Igen. Alszik és megnyugodott. Nem akartam, hogy így kibukjon, de olyan borzalmas volt… mintha tényleg megtörtént volna – lehunyom a szemem és mély levegőt veszek.

- Haver nem fogod elveszíteni – ígéri átkarolva.

- Ügye mikor arról a köteles dologról beszéltünk… Linre gondoltál? – kérdezem kíváncsian.

- Igen rá – közli halkan. 

- Na és veled mi újság? – nézek rá. – Nagyon gondolkoztál valamin – elveszem tőle a második cigim és várakozóan vizslatom. Ajkai lusta mosolyra húzódnak.

- Megkértem Sophia kezét – hajtja le a fejét és mintha zavarban lenne – erre ő közölte, hogy terhes – néz fel rám vigyorogva. – Apa leszek.

- Basszus Liam – tátom el a számat. – Haver gratulálok – ölelem, magamhoz miközben hátba veregetem.

- Köszönöm.

- Na és a srácoknak mikor mondjátok el? – hírtelen hatalmas sikítás rázza meg a házat.

- Szerintem Sophia most mondta el – nevet fel Liam. Újabb visítás.

- Ez Niall volt? – röhögök fel. Mindketten befelé indulunk, ahol a lányok ölelkeznek őket, meg Ni, öleli. Nyílik a szobánk ajtaja és egy ásító Lin botorkál ki rajta.

- Niall mit visongsz? Mi történt? – túr a hajába a szemét dörzsölve.

- Sophia terhes és Liam megkérte a kezét – vigyorog Jade. Lin ledermed, mozdulat közben kissé elsápad és döbbenten nézi Sophiat.

- G-gratulálok – nyögi ki erőltetett mosollyal. – Azta – öleli meg barátnőjét. – Hol a gyűrű? – nyújtja a kezét. A lányok azonnal Sophia kezén lévő ékszert kezdik vizsgálgatni, míg a fiúk, gratulálnak Liamnek.

Mivel nehezen férek Lin közelébe és nem akarok feltűnést kelteni ezért hagyom a beszélgetést későbbre.

.:Lindsay.:

Kicsit sokkolva ért a tény miszerint Sophia terhes. Persze örülök neki hisz az egyik legjobb barátnőm és örülök, ha boldog, de mégis. Az viszont határozottan meglepett, hogy Liam megkérte a kezét, de végtelenül aranyos. És a gyűrű, amit választott tökéletesen illik a lányhoz. Letisztul mégis csodaszép.

A nagyközönség elég változó véleménnyel fogadta. A páros sok gratulációt és kedves szavakat kapott a rajongóktól, de köztük Sophi sok sértést is bezsebelt. Persze Liam mindig mellette van, így annyira nem rendíti meg. Egyébként sajnálatos módon már hozzá szokott az ilyenekhez.

A reptéren rendesen elárasztanak minket a fotósok és újságírók. Minden honnan a nyaralásunkról érkeznek kérdések.

Bármennyire reménykedtem benne, hogy a bejelentésnél ne tűnjön fel a furcsa viselkedésem természetesen Zayn észrevette.  És amint alkalma nyílik, rá le is támad.

Hiába hárítom a kérdéseit alig hisz nekem. Szeretném elárulni, de akkor oda a meglepetés. Így nem teszem. Nem mondok, semmit inkább hazudok. És bár fáj, de most a cél szentesíti az eszközt.

Mosolyogva a kávémat szürcsölgetve figyelem Luxot. Szőke haja arcába hullik, ahogy nagy koncentrációk közepette nyomogatja a dalolós játékát. Leteszem a bögrém az asztalra és elindulok felé. Leülök, mellé majd az ölembe veszem.  

- Melyik a kacsa? – kérdezem a játékra mutatva.

- Ez – nyomja meg a gombot mire hápogás tölti be a szobát.

- Igen ügye vagy – nyomok puszit puha arcocskájára.

Míg a szülei meg érkeznek a fiúkkal együtt labdázással ütjük el az időt. Lux akárhányszor lyukas kezűt játszom csilingelő hangján felnevet. De még nagyobb az öröme mikor megtapasztalja, hogy fejbe is dobhat. Végül egészen közel sokadszorra hajítja a kobakomnak a labdát. Elkapom a kis derekát és ügyelve épségére hanyatt fektetem a kanapén.

Meglepődve pislog fel rám hatalmas szemeivel. Ujjaim fürgén mozdulnak telt kis pocakján. Az eddig csendes szobát most hangos gyerekkacagás tölti meg.

Nevetve figyelem, ahogy ajkain vigyor játszik és orcája kipirult.

- Remek anya lenne belőled – lép a szobába Lou ezzel rendesen rám ijesztve.

- Tényleg így gondolod? – kérdezem kétkedve a földre huppanva.

- Igen – bólint határozottan ölébe véve lányát. – És ezt Lux is megérezte.

Huszonegyedik - Kikapcsolódás

Sziasztok!

Visszatértem! Rendesen fáradt vagyok, de gondoltam kirakok egy részt és alszom tovább. A véleményeket, mint minidig most is szívesen fogadom. Legyen az negatív vagy pozitív. Szóval jó olvasást és kellemes hétvégét, szünetet. Hétfőn érkezem a résszel. xx Maya

Laposakat pislogva fordulok az oldalamra. A sötétítő függöny, amit este nem húztunk be most kedves mód röhögve figyeli, ahogy megvakulok a naptól. Persze Zayn nyugodtan szuszog mellettem karját rajtam pihentetve. Ügyelve, hogy ne zavarjam meg kimászok az ágyból és egy pulcsit felkapva megyek ki a nappaliba.

A premier estéjén már úton is voltunk ide a Maldív-szigetekre. Mi lányok nem igazán tudtuk mire is számítsunk ezért ért minket sokkolva a látvány. A srácok a fehér homokos parton egy luxus apartmant béreltek ki. A ház teljes luxus mégis letisztult a fele a vízbe lóg. A vízbe, ami tiszta és átlátszó. Eszméletlen gyönyörű. Azt nem tudom, hogy intézték el, hogy a szakaszon mi legyünk csak mi, de ők megtették.

Eleanort a teraszon találom az egyik fehér párnás székben ülve. Mosolyogva és a látványt csodálva foglalok én is helyet.

- Mesés ez a hely – szólalok meg pár perc múlva. – Képes lennék leélni itt az egész életem – sóhajtok a hajamba túrva.

- Elmondtad neki? – néz rám Eleanor, de én csak a vizet bámulom.

- Nem – rázom meg a fejem. – Majd elmondom, de először nekem is fel kell dolgoznom.

- Lin - nyúl át hozzám és fogja meg a kezem. – Zayn örülni fog neki – próbál bíztatni.

- És ha nem? Hisz itt van a karrierje és még csak most jöttünk össze. Mi van, ha ez mindet tönkre tesz? – kérdezem síri hangon.

- Lindsay Zayn szeret néha már felfoghatatlanul – kuncog fel. – Ahogy te is őt. Ez nem állhat közétek – szorítja meg a kezem. Hírtelen nyílik ki a toló ajtó. Jade és Harry kézen fogva lépnek ki rajta.

Néha még kicsit furcsa köreinkben látni az énekes lányt, de igazán megkedveltük őt. És Harryvel határozottan összeillenek.

- Jó reggelt. Hát ti? – mosolyog ránk Hazza míg leül és a lányt az ölébe húzza.

- Nem tudtam aludni – válaszoljuk egyszerre Elel mire felnevetünk.

- Jade hol vetted a felsőd? – húzom meg a textil ujját.

- Még Tokióban – válaszolja mosolyogva. – Ha gondolod, neked adom, az egyik nekem kettő van – ajánlja kedvesen.

- Ugyan – legyintek.

- De komolyan. Nekem nem áll jól annyira a szín, de szerintem neked igen – pattant fel hírtelen. Harry szerelmes pillantással néz utána mire Eleanorral összenézünk. A lányka egy fekete ’I love Sydney’ bögrével tér vissza és a másik kezében egy felsővel. Pont ugyan olyan, mint az övé csak zöld és a kezén a minta fekete.

- Jade tényleg nem kell ez mármint…

- Kérlek, fogadd el – mosolyog. – Nekem tényleg nem áll jól – csóválja a fejét elhúzva a száját.

- Hát akkor köszönöm – vigyorgok, és félig magamhoz ölelem ültemben.

Mire a többiek is felébrednek a lányokkal, na és persze Harryvel két kosár csapatnak elég reggelit hozunk össze. Csináltunk tojást, gofrit, de még palacsintát is.

- Zayn? – kérdezi Liam leülve Sophia mellé.

- Szerintem még alszik – kuncogok fel. Elindulok, a szobánk felé halkan nyitok be, de Zayn nem alszik. Az ágyon ül bokszerben a látványra nagyot nyelek. – Szia – állok meg előtte. Fejét lassan emeli fel szemei duzzadtak ajkán szomorú mosoly játszik arca könnyes. – Zaynie – susogom letérdelve elé.

- Hát itt vagy – borul a nyakamba zokogva. Rémülten ölelem magamhoz.

- Sss. Itt vagyok nincs baj – puszilgatom, a vállát miközben a haját simogatom. – Zayn. Mond el, mi történt? – kérem halkan kicsit eltolva magamtól.

- Csak egy rossz álom – rázza a fejét. – Csak egy álom – ismételgeti, miközben újra magához ölel.

Talán most kéne elmondanom. Ha Eleanornak igaza van örülni fog és megnyugszik. De mi van, ha nem? Ha csak még jobban kiakad és ez a csodás nyaralásunk rovására megy? Gyerünk, csak mond el. Csak bökd ki.

- Zayn – hunyom, le a szemem egy pillanatra majd mélye az övébe nézek. – Zayn én…

- Srácok – nyit be Niall mire oda kapom a fejem. – Remélem nem zavartam meg semmit – húzza el a kezét a szeme elől majd hunyorogva ránk mered. – Remek. Nem huncutkodtok. Haver gáz van? – néz Zaynre ijedten. Talán jobb is így. Nem ez a megfelelő alkalom.

- Semmi – rázza a fejét Zayn. – Menjetek enni, lefürdök és megyek én is – nyom csókot a hajamba.

- Biztos nincs vele baj? – kérdezi Niall a konyhában. Sóhajtva megrázom a fejem és leülök a két szabad hely egyikére. A villámmal a tányéromon lévő tojást piszkálom és a narancsleves poharam forgatom. Egy falatot emelek a számhoz, de azonnal elfog a hányinger. Ügyelve, hogy ne legyek feltűnő felállok és kisietek a konyhából. Ahogy kiérek, a látószögükből szaladni kezdek a folyosó végén lévő fürdőbe. Kiadva magamból mindent lehúzom a vécét és a kádnak dőlök. Nagyot sóhajtva állok, fel kiöblítem számat és megmosom az arcom meleg vízzel, hogy legyen egy kis színem.

- Biztos nem jössz te is? – fordulok hátra a hajó széléről Zaynre nézve.

- Nem – mosolyog rám. – Vigyázz magadra – kéri aggódva. Nevetve bólintok, majd befogom az orrom és az óceánba vetem magam.

Ahogy feljövök, a hajú farához úszom és felintegetek Zaynienek. Louis egy pecabottal a kezében jön le hozzánk és utána az egyik velünk lévő őr.

- Na, most kifogom a vacsit – dobja be a damilt a vízbe.

- Vagy engem – röhög fel Liam kiakasztva a gatyájából a horgot.

- Haver meghagyunk Sophiának mi meg eszünk mást – veti be magát a vízbe Harry.

- Hahah – forgatja a szemét Li gúnyosan.

Kikászálódunk az óceánból mikor az idő hűvösebbre vált. A fiúk egy-egy sörrel a fedélzetre vándorolnak, míg mi a koktélunkat készítjük a lányokkal. Elcsenem Sophia elől a poharam még mielőtt abba is alkoholt öntene.

Fent Zaynie mellé kucorodom a puha párnákra. Fejem a vállára hajtom, míg ő átkarol. Tenyerét a hasamra vezeti mire nagyot dobban a szívem és még közelebb húzódom hozzá.

- Na, mi az cica? – susogja a fülemhez közel és puszi nyom az érzékeny területre.  

- Szeretlek – mormogom felnézve rá.

- Én is szeretlek – nyom csókot ajkaimra gyengéden.

Egy motorcsónak áll meg mellettünk már épp aggódni kezdenék, mikor Andy idióta feje tűnik fel. Őt követi Lou és Tom kezében Luxal.

- Nem is mondtátok, hogy ők is jönnek – hallom meg Sophia hangját.

- Egyszer van, hosszú szünetünk ki kell élvezni – mosolyog rá Liam majd üdvözli legjobb barátját.  

Miután mindenkinek köszönünk, Lux átkérezkedik hozzám. Mosolyogva ültetem le kettőnk közé és figyelem, ahogy a kutyusán mutogatja nekem a részeit.

- Baba – néz, a hasamra majd megrángatja a plüss fülét.

- Az kutyus – simogatja meg a fejét Zayn.

- Nem – rázza meg a kobakját hevesen. – Baba – teszi apró tenyerét hasamra. A szívem olyan hevesen kezd el verni, hogy félő a többiek is meghallják. Mindenki felnevet a kislányon és én is próbálok csatlakozni, de nehezen megy. El jelző pillantást vet rám mire csak szem forgatva kortyolok az italomból.

Kiveszek a mélyhűtőből egy zacskó csirke falatkát majd a zacskót kivágva szóróm edénybe az ebédünket, hogy kiolvadjon. Mosolyogva figyelem Jade és Sophia bénázását a gurulós koktél paradicsomokkal. Egy nagy tál saláta vár a piros zöldségre, ami mellé húst sütünk és Eleanor szószt készít.

- Jól vagy? – lép mellém El aggódva.

- Rosszul vagyok, át veszed? – bökök a serpenyőben lévő falatokra. Amint bólint, elsietek mellette az erkély ajtóhoz.

- Oh, bocsi – kapja el a karom Lou megakadályozva, hogy egymásnak menjünk. – Minden rendben?

- Bocsi, persze – erőltetek mosolyt magamra.

Idegesen dobolok ujjaimmal a korláton, aminek csípőmet döntöm. Ha így folytatom Zayn hamarabb jön rá, mint, hogy elmondanám neki. Vagy esetleg más sejti meg a dolgot és az még rosszabb mintha magától döbbenne rá a dologra. Elhatározom, hogy a következő kórházi látogatás után elmondom neki. 

Huszadik - Megkönnyebbülés

Párizs, Franciaország 

Luce Besson hazájában látható először új filmje a Lucy. A rendező rengeteg sztár meghívott. Köztük a One Direction, a 5 Second Of Summerst, Selena Gomezt, Ed Sheerant, Demi Lovatot, Simon Cowelt, Justin Biebert és David Beckhamet valamint a Little Mixet is. Ezek után ország szertelátható lesz majd a mozikban.

A telefonom csengése zavarja meg a riporter nőt a tévében. Ahogy megpillantom Sophia nevét kikapcsolom a tévét és az ajtóhoz sietek, ahonnan most kopogás érkezik.

- Édesem süket vagy? – lép be Eleanor szinte elsodorva.

- Bocsi – mosolygok rá bocsánat kérően. – Nem hallottam a tévétől – magyarázom.

- A lényeg, hogy itt vagyunk. De most siessünk, mert csak más fél óránk van elkészülni – tol mindkettőnket a szobába Sophia.

- Párizsban vagyunk és te tévézel? – morogja nekem El miközben a bezacskózott ruháját lerakja az ágyra.

- Megyek fürdeni – sietek be a fürdőbe kikerülve a választ. Igazság szerint két napja mióta itt vagyunk ki se mozdultam a szobánkból. Valahogy semmi kedvem nincs hozzá.

Őszintén erre a Premierre sincs sok kedvem menni, de Zayn miatt szeretnék. Persze ő mondta, hogy nem muszáj, de én ragaszkodok hozzá. Hisz mindegyik fiú barátnője ott lesz, sőt még Harry is hoz valakit. Egyénként is ez lenne az első hivatalos megmutatkozásunk együtt főleg úgy, hogy egy pár vagyunk.

- Lin telefon – szól be Sophia. Sietve csavarok magamra egy törölközőt és át veszem a lánytól a készüléket.

- Szia – köszönök vigyorogva.

- Hello, bébi – érkezik a rekedtes hang. – Hogy álltok?

- Sehogy – kuncogok fel – vagyis ahogy látom Elnek már készül a haja. Na és ti?

- Lou vért izzad – üvölt, a telefonba Louis majd hírtelen megszakad a vonal.

Furcsállva nézem a készüléket egy ideig majd ledobva az ágyra megyek Eleanorhoz. Megcsinálom a sminkjét majd Sophiának és végül magamnak is elkészítem. Mind hármunk haját kiengedve hagyjuk nem cicózunk vele sokat. Eleanor kék kissé kígyó bőrhatású ruhában pompázik míg Sophia pedig egy fekete színű öltözékbe bújt, aminek a mellkasánál egy csepp alakú kivágás van. A kiegészítőket se visszük túlzásba Sophia egy köves kis karláncot vesz magára, míg én egy szöges vastag karkötőt és egy keresztes kristály nyakéket.

- Tök hülyén nézek ki – húzom el a számat a tükör előtt állva.

- Te magad vagy hülye – szól rám komolyan Eleanor. Oké talán igaza van. A fekete pánt nélküli ruhám kiemeli, az alakom hiába van bő hatása egy kicsit. A csipke anyag passzol a cipőmhöz, amin ugyan ez az anyag díszeleg.

Louék szobájából ahol a fiúkat elkészítik, őrületes hangzavar szűrődik ki. Félve nyomom le a kilincset, ahogy az ajtó kinyílik, gyorsan hajolok félre a repülő fésű elől.

- Mi a franc folyik itt? – nézek körbe. Liam és Lou az asztalnak dőlve beszélgettek, de most felénk fordulnak. Harry a kanapén fekszik csípőjén Niallal míg Lux Hazza fejét csapkodja. Zayn és Louis teljesen ledermedve Lou keze a levegőben valószínű ő dobta a tárgyat míg Zayn a nyakába csimpaszkodik.

- De csinosak vagytok – siet felénk Li illetve Sophiához.

- Szia – karol át Zayn miután elé lépdelek. – Istenien nézek ki, de – susogja a fülembe – jobb szeretnélek nélküle látni.

- Nyugi nagyfiú – kuncogok fel – majd arra is sor kerül – ajkaim finoman nyomom az övére, de csak egy apró csókot váltunk.

- Linj! – érzek meg két apró tenyeret a lábamon.

- Szia – guggolok le Lux elé és hagyom, hogy az ölembe másszon. – Na, mi az picur? Jól meg verted Harryt, ügye? – ülök le vele a fotelba.

- Igen – tapsikol vigyorogva.

- Na, kislányom eszel végre valamit? – helyezkedik el előttünk Lou az üveg asztalon. Lux nem legesen rázza, a fejét majd eltolja a nő kezét mikro az felé nyújtja az ételt. – Megpróbálod? – néz rám.

- Én? – mutatok magamra döbbenten. – Hát legyen-, veszem át a csirkés szendvicset szemöldök ráncolva. Úgy helyezem a lánykát, hogy a hasamnak dőljön és apró falatot török le a kenyérből majd bekapom. – Hm, Lux ez nagyon finom. Ha nem kéred meg eszem én – már épp ennék, belőle még egy harapást mikor kinyitja a száját és rám néz.

- Én is – mosolyogva etetem meg a kicsi lányt.

- Legközelebb előbb kérlek meg – mosolyog rám hálásan Lou.

- Honnan van ez a szendvics? – kérdezem sóvárogva, figyelve az ételt.

- Innen – mutat Niall egy ételekkel teli asztalra miről ő épp falatozik Zaynnel együtt.

- Kicsim hozol nekem egyet? – pislogok nagy szemekkel Zayniere.

- Tessék – nyújtja felém. Hírtelen kap, az ölébe mire halkan felsikkantok Lux meg nevetve élvezi. Leül az én előbbi helyemre majd az ölébe ültet.

Luxnak és barátomnak is adok néhány falatkát, de így nekem alig marad valami. Lekonyult ajkakkal nézek Niallra aki felsóhajtva ad nekem egy másikat.

A kocsihoz menet Zayn mosolyogva megjegyzi, hogy milyen jól belaktam mire én csak a mellkasára csapok durcázva.

- Na, bébi – búgja a fülembe már a járműben. – Ha felszedsz néhány kilót engem az se zavar. Úgy is irtó szexi is kívánatos leszel – ajkaival gyengéd csókot nyom a nyakamra nagyot nyelve simulok még jobban karjaiba. Már távolról lehet hallani a rajongók és civilek zajongását. Ahogy a kocsi megállt hatalmas visítás és őrjöngés bontakozik ki. Paul kinyitja nekünk az ajtót. Először Niall szál ki majd Harry őt követi Louis, aki visszafordul Elhez. Ahogy a pár egymásba kapaszkodik szinte hallom a sóhajokat pont, mint Sophiánál és Liamnél. Zayn arrébb csúszik az ülésen, de mielőtt kiszállna, megszorítja a kezem ezzel is erőt adva. Idegesen bár ezt leplezve követem. Ujjainkat azonnal összefűzi, és úgy kezd el integetni a nevét skandáló tömegnek. Meglepődve észlelem, hogy sokkal kevesebb irigy és utálkozó pillantás csattan rajtam, mint amire számítottam. Sőt sok lány még a nevem is kiabálja, de valahonnan olyat is hallok, hogy csókot. Zayn rám kacsint, majd átfogja a derekam, ahogy a fényképészekhez érünk. Luce nem tiltotta ki a paparazzikat, riportereket a helyről, na, nem mintha nagyon sikerült volna neki, de ennek fejében saját fotósakt hívott, akik már bent lehetnek a kordonon belül.

Hiába vörös szőnyeg ez most nem olyan, mint a filmekben. A textilen nem csak mi vagyunk. Pózolás közben látom elsuhanni mellettünk Demi Lovatot majd David Beckham köszönt minket személyesen.

- Hova megy? – néz Harry után Eleanor.

- Nem tudom. Azt mondta mindjárt jön – von vállat Niall majd vigyorogva köszönti Katy-t. Ámulva figyelem az énekes nőt, aki barátilag üdvözli a fiúkat majd minket is.

- Én is ilyen hajat akarok – közlöm Zaynnel, de úgy tűnik, a többiek is meghallják, mert nevetve fordulnak felém.

- Nézzük csak, hogy állna – áll mellé Katy és a haját az enyémhez illeszti.

- Nem is rossz – bólogat elismerően Liam.  Lehet, tényleg átváltok valami lilás árnyalatra. Az énekes meg dicséri a ruhám mire jó kedvűen közlöm az övé is csodaszép, de a vigyor hamar az arcomra fagy.

A Little Mix lányai közelednek felén mellettük Harry Jade kezét fogva. Na, persze nem ez sokkol hanem Perrie látványa. Nem találkoztunk még mióta szakítottak Zaynnel, de biztos tudja, hogy együtt vagyunk. Katy elköszön, mikor meglát valakit Zayn át veszi mellettem a helyét és egy puszi kíséretében megfogja a kezem.

- Sziasztok – köszönnek a lányok vidáman.

- Ti együtt? – néz Louis Hazzára és Jadere.

- Igen – bólint komolyan a fiú. Kezdek egyre feszengeni és a rengeteg fotós sem segít.

- Gratulálok – lép elénk Perrie mosolyogva. Akkora kő esik le a szívemről őszinte gesztusát látva, hogy szerintem még Kubában is hallották a koppanást.

- Köszönjük – bólint Zayn kedvesen ujjaim erősebben szorítva. 

Tizenkilencedik - "Soha többet ilyen"

Chichago, Illinois

- Sophia nyugodj meg! – fogom meg mosolyogva barátnőm kezét. – Minden tökéletes Liamnek tetszeni fog – lenyomom az egyik székre és én is mellé ülök.

- Biztos? – kérdezi nagy szemeket meresztve.

- Persze – bólint Eleanor is.

Halljuk, ahogy nyílik a hotel szoba ajtaja. Sophia izgatottan és kissé idegesen pattan fel és siet a fiúk elé. El is követi és már én is mennék utánuk mikor hányinger fog el. Megint. Nem akarok most rosszul lenni így a csaphoz sietek és iszom egy pohár vizet. Sietve öltök mosolyt magamra, ahogy a többiek belépnek. Liam döbbent mosolyt villant és Sophiához fordul.

- Boldog szülinapot! – harsogjuk egyszerre. Jó szorosan megölelgetjük a fiút és míg Zaynnék is köszöntik Elel neki állunk kipakolni. Veszek elő tányérokat, míg a lány evőeszközt keres.

- Jól vagy? – kérdezi halkan ügyelve, hogy csak én halljam. – Teljesen sápadt vagy.

- Majd később – intem le.

Zayn egy finom puszival köszönt és már nyújtja is az ajándékunk Liamnek. Mivel a fiú a lelkünkre kötötte, hogy nem veszünk semmi drágát megegyeztünk, hogy párokban adunk egy-egy apróságot.

- Ezt lehet csak Sophiával kéne kibontanod – adja a kezébe a fekete kis dobozt Harry és Niallal összevigyorognak.

- Idióták – nevet fel a fiú és félre rakja a biztonság kedvéért. – Azért köszi – fog kezet a srácokkal.

- Haver boldogat. Őszintén fogalmam sincs, mi van benne El választotta – röhög fel Louis.

- Köszönöm.

- Én majd később adom oda – csókolja meg Sophia. – Szóval bontsd ki ezt a kettőt.

Ahogy Liam eltávolítja a kis masnit Louék ajándékáról Eleanor cinkosul rám mosolyog. Még együtt vettük meg az ajándékot, mert ő nem tudott dönteni.

- Azért, hogy Sophia mindig veled legyen – magyarázza Eleanor. Liam vigyorogva nézi a párnát, amin barátnője arc képe van.

- Ez nagyon aranyos, köszönöm – öleli magához a lányt majd kezet fog Louissal. – Lin, Zayn! – néz, ránk csúnyán én meg visszavigyorgok.

- Nem volt drága – emelem fel a kezem. – Az egyik haverom a boltban dolgozik és így olcsóbban kaptam. A fejét rázva veszi fel az amúgy méregdrága órát.

- Soha többet ilyen – ölel, magához felkuncogva bólogatok.

Ahogy a szobánk ajtaja becsukódik mögöttünk fáradtan dőlök az ágyra. Az utóbbi napokban kezdek egyre fáradtabb lenni és a hülye rosszul létek is idegesítenek. Zayn mosolyogva néz, rám majd leül mellém és a derekamat átölelve hátra dől. 

- Fáradt vagy kicsim? – puszil a nyakamba.

- Mmm – fordulok az oldalamra és fejem a mellkasába fúrom. – Aludhatunk egy kicsit?

- Édesem nekem mennem kell. Elégé elhúzódott ez a tortaevés – susogja hajamba. – Pihenj egy kicsit. Szólok a lányoknak, hogy ébresszenek fel, ha indultok a koncertre.

Betakar, majd egy lágy csók után elhagyja a szobánkat. A másik oldalamra fordulok, és a fejem húzom a takaróm a nap miatt. Nem tudok aludni bármennyire fáradt, vagyok, nem megy. Sóhajtva dobom le magamról a takarót. A hajamba túrva ülök fel és nézek körbe a kupis szobában. A tincseim a fejem tetejére igazítom egy hajgumi segítségével és neki állok rendet tenni.

A koszos ruhákat egy kupacba gyűjtöm, a tisztákat meg összehajtva rakom az aktuális bőröndbe. Végül kidobálom, a szemetet megcsinálom az ágyat és kinyitom az erkély ajtót. A távirányítót a tévé tetejére rakom és felkapom az asztalról a neszesszeres táskámat. Annak tartalma mind a földre hullik szem forgatva guggolok le és rakom vissza a dolgokat. A fogkefém a tusfürdőm és a testápolóm végül a… döbbenten nézek a bontatlan levél tablettára.

Kopogás rázza fel a szoba csendjét. Behúzom a cipzárt és a táskát az ágyra dobva sietek ajtót nyitni.

- Így akarsz jönni? – néz rajtam végig Eleanor ahogy belém mellettem.

- Már ennyi az idő? – döbbenek le. – Sietek – hagyom ott őket.

Villám gyorsan bontom, ki a hajam magamra kapok egy fekete csőfarmert és egy fehér felsőt, amit apró minták díszítenek. A szükséges dolgaim a zsebembe gyömöszölöm és már kész is vagyok.  Még a cipőmet magamra erőltetem és követem a lányokat le a hallba. Robert az egyik biztonságis már vár ránk.

A rajongók nem hazudtolják meg önmagukat. Rengeteg táblán olvasható a „Boldog Szülinapot Liam” felírta. Szinte minden egyes másodpercben repül fel egy-egy plüss ajándék gyanánt a színpadra.

- Hello Chichago! – kiállt a mikrofonba Liam mosolyogva. A srácok szinte leosonnak a színpadról. – Mindenkinek köszönöm az ajándékokat – kap fel egy teknőst. – Nagyon aranyosak vagytok!

- Igen azok! – veszi át a szót Niall. – Na és most együtt énekeljük el a Boldog szülinapot.

A stadiont a tömeg éneke zengi be. A srácok Liam elé tolják a hatalmas tortát, amin feltűnő mód egyetlen gyertya sincsen. Zayn és Niall csibész mód somfordálnak a fiú mellé. A tömeg egyszerre csendesül, el a döbbenettől majd harsan fel a nevetés. Hátra vetett fejjel röhög szegény Liamen akinek a feje egy merő torta. Zayn és Niall színpadiasan meghajolnak és vigyorogva fordulnak barátjuk felé. Liam belemarkol a sütibe két kézzel majd mind két fiú arcába nyomja az édességet. Ha lehet a tömeg még jobban nevet. Valahonnan a színfalak mögül előkerülnek az 5SOS fiúk, akik sajt fújóval támadják, meg Harryt ő se tétlenkedik és visszatámad. A színpadon hatalmas nagy torta és sajt csata veszi kezdetét. Néha repül egy-egy darab a közönségbe is.

- Ezek nem normálisak – csóválja mellettem a fejét Eleanor.

- Az biztos – kuncogok fel Zayn kétségbeesett arcát látva. A haja egy merő édesség.

Végül egy gyors átöltözés után a srácok folytatják a koncertet. De én azt már nem bírom állva végig nézni. Borzalmasan fáradt vagyok, és azt sem segít, hogy délután nem aludtam. Az öltözőben magamra kapom Zayn pulcsiját és ledőlök a kanapéra. Amint lehunyom, a szemem már alszom is.

- Baba – lehelete csiklandozza az arcomat. – Lin, kicsim – simít ki egy tincset az arcomból.

- Hm? – nyitom ki lassan a szemem, amire nincs jó hatással a lámpa.

- Gyere, indulunk – mosolyog rám Zayn.

A szállodánál rengeteg riporter és fotós van. Alig tudunk bejutni csak, üvöltik a kérdéseiket és kattogtatják a gépeiket. Zayn szorosan húz magához és folyton a fülembe morogja, hogy; nincs, baj mindjárt bent vagyunk.

Nagy sóhaj kíséretében tolom le a kapucnit a fejemről, ahogy beérünk a hallba. Zayn egy csókot nyom az ajkaimra és továbbra is szorosan fogja a derekam. Elköszönünk a többiektől utoljára felköszöntjük Lit és már bent is vagyunk a szobánkban.

- Édesem jól vagy? – kérdezi Zayn a hajamat simogatva.

- Persze – támasztom a fejem mellkasára. – Miért?

- Csak olyan furcsa vagy mostanában – ráncolja a homlokát aggódva. – Ez a sok alvás, hogy ilyen fáradékony vagy – sóhajtozik.

- Minden rendben – nyomok csókot ajkára.

 Reggel Zayn nincs mellettem, helyette egy tálca vár az asztalon. A hajamba túrva majd át esve a takarón megyek az asztalhoz. Felveszem a fehér ki lapocskát, amin egy üzenet vár.

Ne haragudj, hogy nem vagyok melletted és nem szóltam, de hirtelen jött. Muszáj az interjúra mennem. Viszont sietek vissza. Z

Mosolyogva teszem le a kártyát és nyúlok a tálcán pihenő fedőért, ami a reggelimet rejti. Ahogy megpillantom, a karamellás habos palacsintát összefut a nyál a számban, de a hányinger is elfog, ahogy bekúszik az illata az orromba. A számra tapasztott kézzel sietek a fürdőbe a tegnap estei vacsorám kedvesen köszön vissza. Alaposan kiöblítem a számat és ledobálom, a ruháimat majd belépek a kabinba. A forró víz

kényelmesen ellazítja az izmaimat. Alaposan átmosom a hajam és a testem is majd még egy jó húsz perc után törölközőt ragadva állok neki hajat szárítani.

- Lin? – hallom meg Zayn hangját miután kikapcsolom a gépet. – Szia – lép be a helységbe.

- Szia – vigyorgok rá és elé sasszézva karom át a nyakát.

- Miért nem reggeliztél édesem? – húz magához közelebb a derekamnál. Ajkamba harapva pislogok fel rá.

- Nem voltam éhes – hazudom halványan mosolyogva. Ha elmondom, az igazat kiakad. – Örülök, hogy itt vagy – állok lábujjhegyre, hogy könnyebben megcsókolhassam.

- Hmm – húzza végig orrát az orcámon. – Erre nem is lesz szükség – rántja le rólam a törölközőt, ami stílusosan puffan a földön – estig úgy se engedlek ki a szobából – felkuncogva hagyom, hogy felkapjon. 

Tizennyolcadik - Titok a múltból

Sziasztok, drágáim!
Milyen volt a hétvége? Az enyém tartalmas :D Van új pulcsim, sapim :3 és két új ismerősöm, az egyik nagyon cuki ( fiú ) xd. És a hétfő, hogy telt? Nekem fura volt... na mindegy. Itt vagyok a résszel. Az előzőek nem tetszenek? A megszokott kis komijaimat se kaptam meg:( Azért örülnék néhány új véleményezőnek is. De komolyan! Hogy tetszik a rész történet?
Na mindegy. Jövőhéten nem biztos, hogy lesznek részek hétfőn és kedden. Ugyanis megyek Szerbiába és ott nincs net max. ha szerencsénk van egy olyan kolit fogunk ki ahol van wifi (semmi esély) és a mobil netem nem tudom, hogy fog működni. De hétfőn még lehet lesz egy rész. Ha képes vagyok magam aktivizálni a találkozó előtt!
Na, majd meglátjuk. Addig is jó olvasást és várom a komikat, véleményeket :3 xx Maya 

Egyesült Királyság, Anglia, London

Képtelen vagyok aludni. Most még Zayn ölelő karja és szuszogása se segít. Lassan emelem fel a kezét derekamról és óvatosan csusszanok ki mellőle. Hajamat hátra tűröm és megigazítom magamon a fiú pólóját.

Óvatosan szinte félve lépek be a folyosó legelső szobájába ahova a cuccaimat pakoltuk. A dobozok szét szórva helyezkednek el. A gitárom a sarokban. Zayn a babzsákomat a szobájába rakta és a hangszert is oda akarta, de nem hagytam. Bár ő nem értette az okát én sem mondtam el. Nem éreztem késznek magam rá.

Sóhajtva telepszem le az „Apa” feliratú doboz elé a puha kékes árnyalatú szőnyegre. Mikor apa elhunyt Emily minden szerinte értékes dolgot ide rejtett. A ruháit és az össze többi holmit kidobta hiába sírtam zokogtam, hogy ne tegye. Sikerült meg mentenem egy pólót, amit gondosan eldugtam előle és a kölniét vagy arc szeszét – sose tudtam azt mire használja – is elcsentem.

Remegő kezekkel nyitom fel a dobozt ennek hatására kisebb porfelhő száll fel a levegőbe. Kiemelem az első csomagot egy átlátszó tasak tele képekkel. Amiket apa szerepel és én vagy csak ő egyedül. A legfelső fényképen én bugyiban állok egy kacsás medencében és Hangya a kutyánk is velem van. Apa mögöttünk kertészkedik. Ezt a nagyi csinálta. Csak ő készített képeket vagy apa, de Emily sose.

Félre teszem a zacskót és egy újabbért nyúlok. Sorra emelem ki az ehhez hasonló emlékeket majd a póló is a kezembe akad. Két kezem közé fogva szagolom meg az anyagot. Bár gyengén, de még mindig érezni az illatát.

Kiemelek egy dobozt, de azonnal félre is teszem, ahogy megpillantom a leveleket. Ezeket apa esti mese gyanánt olvasta fel nekem. Legtöbbjüket a papa írta a mamának. Igaz akkor még nem értettem túl sokat belőlük, de már akkor is imádtam hallgatni a sorokat. Vannak köztük válaszok is, amiket a mama írt. Apa versei is köztük vannak. Sokat rólam írt és a születésem napjáról. Van köztük egy olyan is, amit a mama őrzött meg apa írta egy lánynak még általános iskolában. Ez a kedvencem.

A kezembe akad egy fehér boríték, ami kitűnik a többi közül színe miatt. Ezt még sose láttam pedig a többit már vagy ezerszer. Óvatosan nyitom ki és húzom elő a papírt.

Drága kislányom!

Édes Lindsayem ha most veled lehetnék… Szeretném látni, ahogy, felnősz, ahogy megtapasztalod az élet nagy dolgait. Ott akarok, lenni mikor először leszel szerelmes. Ott akarok, lenni mikor először ér csalódás el akarom mondani, hogy jobban leszel annak ellenére, hogy fáj. Látni akarom az arcod, ahogy bejelented megtaláltad az igazit vagy mikor elmondod megkérték a kezed. Bármit megadnák, hogy láthassam az unokáim, hogy a kezemben tarthassam a picit, aki a te vonásaidat viseli.

De ezek mind csak ábrándok és képzelgések maradnak. Nem szabad a múltban élned ez mindig tarts észben. Kérlek, ne szomorkodj a halálom miatt. Ezzel téged védelek. Azt akarom, hogy te biztonságban légy egész életedben, és ha ezek ez kell vállalom.

A levegő a tüdőmben kering, de kijönni képtelen. A könnyeim már szinte eláztatták a papírt, de szerencsére a sorok olvashatok.

A legnagyobb boldogság te voltál az életemben. Mikor először megpillantottalak olyan kis apró voltál… a kicsiny kezeid felém nyújtottad és engem ért a megtiszteltetés, hogy első mosolyod láthattam.

Lindsay nem szabad a múlton rágódnod az már elmúlt megtörtént. Nem változtathatsz rajta! Csak arra kérlek légy boldog és éld az életed. Kérlek. Tedd ezt meg. És akkor biztos lehetsz benne én is boldog leszek bárhol is vagyok épp. Őrizd meg emlékeidben a szép emlékeidet rólam… és sose felejtsd el; Szeretlek és szeretni foglak.

Édesapád.

Olyan hangosan zokog fel, hogy félő még két házzal arrébb is halják. A számon kezdem el kapkodni a levegőt, de azon nem áramlik be semmi egyedül a könnyeim. A sós íz a véremmel keveredik, ami a harapott sebből szivárog.

Megragadom az első tárgyat, ami a kezem ügyébe akad és földhöz vágom. Eddig az éjjeliszekrényen álló kislámpa most darabokban hever a földön, de ez sem segít.

A levegő képtelen a tüdőmbe menni a fejem egyre jobban sajog és a könnyeim megállíthatatlanul folynak végig arcomon. Ahogy a tekintetem megakad, a levélen felsikítok.  Minden erőmet beleadva üvöltök és a hajamba túrva tépem azt.

- Lindsay! – hallom meg Zayn hangját. – Fejezd be! – szól rám erélyesen. Kezei satukánt fognak közre. – Hagyd, abba kérlek. Megijesztesz.

Olyan erővel szívom be a levegőt, hogy a tüdőm bele sajdul. Megadva magam a fejemet Zayn vállára hajtom és a hátam mellkasának döntöm. A hajamba puszil egyszer, kétszer folyamatosan ismételgeti, míg ujjai a hasamat simogatják.

- Az én hibám – zihálom erőtlenül. – Miattam halt meg. Megöltem őt!

- Nem! Ez nem igaz! – szorít erősebben. Lassan nyúlok a levélért és a kezébe adom. Félig felnézek, rá látom, ahogy a szemöldökét ráncolja hitetlenkedés fut végig az arcán. Lenéz, rám amint elolvassa.

- Érted halt meg. Nem miattad – simít ki néhány kócos tincset az arcomból.

- Megöltem őt!

- Elolvastad te ezt egyáltalán? – legyezi meg előttem. – Figyeltél a sorokra, Lin? Nem szabad a múlton rágódnod. Érted? – aprót bólintok. – Szóval kérlek, ne ostorozd magad. Mert. Nem. Te. Tehetsz. Róla – tagol minden egyes szót.

A fejemet rázva nyúlok a dobozkáért, amit az előbb félre tettem. A fedelét különféle virág motívumok

díszítik. Mély levegőt véve felnyitom.

- Ez a nagyi gyűrűje – mutatom fel Zaynnek – ezzel kérte meg a papa a kezét. Hangya egyszer megette – mosolyodok el az emlék hatására. – Ő a kutyánk volt. A mama nem engedte, hogy egyek palacsintát az ebéd előtt. És ezért bosszúból elvettem a szekrényről és beledobtam Hangya edényébe ő pedig lenyelte.

- És nem lett baja?

- Az a kutya mindent képes volt lenyelni. Vagy ezer babám fejét ette meg és nem lett vele semmi – rázom a fejem kuncogva.

- Na és ez? – nyúl a dobozba egy másik gyűrűért. Platinából készült a két oldalán kristályok húzódnak ezzel középen egy sávot alkotva.

- Apával vettük három nappal a halála előtt. Meg akarta kérni anya kezét- sóhajtok. – Örülök, hogy nem tette meg – szipogok a könnyeim törölgetve. – Bele szerettem az ékszerbe az első pillanatban. A boltos azt mondta illene hozzám – kuncogok fel. – Hangya ez is meg akarta enni, de apa szerint olyan csúnyán néztem rá, hogy egyből megértette ez fontos nekem.

- Mi lett vele? – kérdezi. – Hangyával?

- Elpusztult mikor nem voltam vele. Amikor visszajöttem és találkoztam a doktorral, aki kezelte ő azt mondta annyira szeretett engem, hogy nem bírta elviselni a hiányom. A mama mindig úgy gondolta össze van kötve a lelkünk. Ő szerinte én azért éltem túl a történteket, mert Hangya meghalt. És a lelke belém szállt erőt adva nekem.

- A mamádnak igaza lehetett – nyom puszit az arcomra. – Most már menjünk, gyere. Holnap korán kelünk.

- Akarod mondani ma – állok fel a kezét fogva. Mosolyogva bólint.

Huszonhetedike hajnalán már kint vagyunk a reptéren. Minden erőmet bevetve tiltakozom az utazás ellen, de sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Zannyek mennie kell így nekem is. Semmi pénzért nem maradnék itthon egyedül. Nem tudom, hogy a rajongók hány százaléka készül FBI ügynöknek, de azonnal tudták hol vagyunk és leszünk.

A felszállás után Zayn azonnal kikapcsolja az övünket és az ölébe emel. Élvezve a hajammal játszó ujjait merülök mély álomba.

Tizenhetedik - Egy idegen a múltamból

Egyesült Királyság, Anglia, London

Zayn ma van velem harmadik napja és életemben először kívánom, bár ne lenne. Ha ő most nem lenne itt, akkor én se ülnék most a kocsiban kifelé bámulva a régi otthonomra. Na persze erről nem Zaynie tehet, de egy kicsit mégis.

- Gyere, babám – nyitja ki nekem az ajtót és megfogja a kezem. Nagyot sóhajtva szállok ki a kocsiból. Nem akarok, itt lenni nem akarom őt látni. Úgy szorítom Zayn ujjait mintha azokból meríteném az erőt és ez talán így is van.

Mivel a kocsi a feljárón van, ezért valószínű anyám itthon van. Így a csengőt használom. Hallom anyám morgó hangját, ahogy kifejezi nem tetszését a látogatók miatt.

Döbbenten bámulom a nőt, akit egykor anyának hívtam. Aki most melltartóban zilált hajjal kigombolt gatyával áll az ajtóban. Mögötte egy velem egy idős kölyök vigyorog teli képpel. Nem akarom hallani a hangját, ahogy magyarázkodni, kezd vagy hasonlók.

- Csak a cuccaimért jöttem – közlöm elsétálva mellette. – Behozod, a dobozokat kérlek – fordulok hátra Zayn felé, aki bólint egyet és puszit nyom a homlokomra. Felmegyek egyenest a szobámba. Zayn cuccait még Yaser vitte el mikor ő is elköltözött így szerencsére azzal nem kell időt töltenünk.

- Ennyi? – jelenik meg az ajtóban Emily, az anyám. – Csak úgy bejelentés nélkül ide jössz, és nem mondasz semmit?

- Tudtommal ez az én házam is még – fordulok felé dühösen. – És mekkora mázli, hogy csöngettem, mert kitudja milyen undorító dolgot láthattunk volna. De komolyan mit vártál? Hogy sírva a nyakadba borulok és közölöm, hogy hiányoztál? Azt akarod, hogy hazudjak? Hazudjam, hogy szeretlek, hogy mindennap azon őrlődtem miért nem vagy képes felhívni? A világ legjobb dolga volt, hogy elküldtél ezért rohadt hálás vagyok és a másik, hogy szétmentetek Yaserrel. Az, az ember nem érdemelte meg a bánásmódot, amit tőled kapott. Te már nem vagy nekem senkim se csak egy idegen a múltamból – rázom a fejem hevesen.

- Örülök, hogy egy véleményen vagyunk – közli higgadtan. Felröhögök és elveszek egy dobozt a megérkező Zayntől. Emily már sehol sincs. Zaynie a fürdőben pakol, míg én a szobámban.

Minden olyan dolgot, ami Emilyhez köt, a földre vágom, nem érdekel, hogy törékenye vagy sem. Az apától kapott cuccaim külön dobozba pakolom gondosan ügyelve rájuk. Szerencsére nincs sok cuccom főleg, hogy szelektálok. Az íróasztalom fiókjaiból mindent egy dobozba dobálok. Kihúzom az utolsó fiókot és ki veszem a helyéről. Az alatta lévő kis cipős doboz félre rakom. Felállok és körbe nézek. Néhol egy-egy tárgy, amit épp nem vágtam földhöz.

- Még valamit? – kérdezi Zayn visszatérve egy újabb dobozért.

- A gitár és a babzsák, de azokat nem kell csomagolni. Mindjárt segítek én is csak lehozok valamit a padlásról – mosolyog rá.

- Ne emelj, nehezet kérlek, inkább szólj – szól utánam. Mosolyogva megrázom a fejem. Lehúzom a padlásra vezető létrát. Minden tiszta kosz és por villanyt gyújtok és keresni kezdem az „Apa” feliratú dobozt. Amint meglelem, felkapok még egy babaházat is és visszamegyek. Zayn elveszi tőlem én meg a szobámba megyek. Már csak a gitárom van, hátra azt is felkapom és elindulok lefelé. A kulcsokat az előszobai kis szekrényre dobom és hangosan csapom be magam mögött az ajtót.

Zayn a kocsinak dőlve várja, míg újra végig pásztázom a házat. Jól az eszembe vésem a szobám ablakát ahol mindig ültünk és a járókelőket néztük. Sokáig időzöm a tetőn ahol a csillagokat bámultuk és ahonnan egyszer leestem Yaserék erkélyére. Volt akkora mázlim, hogy Emily kint hagyta a fitnesz szivacsát, ami amúgy nem volt valami vastag, de megvédte a fejem a szétloccsanástól. Így megúsztam egy tízperces levegőhiánnyal és egy hatalmas puklival a fejemen. De Zayn egy pillanatra se mozdult el mellőlem.

Vagy például mikor annyira dühös voltam, hogy belerúgtam egy virágcserépbe és lelöktem Zaynt a korlátról.

- Baba – karol át hátulról – gyere. Megfázol.

Észre se vettem, hogy lehűlt az idő, míg oda bent voltunk. London felett csúfos eső felhők gyülekeznek ezzel sötétbe burkolva a várost. Sóhajtva bólintok egyet és követem a kocsihoz miután becsukja, az ajtóm át siet a másik oldalra és már indítja is a kocsit.

Csend. Még a rádió se szól. Csak a kinti világ zajai szűrődnek be a kocsik a dudaszó néhány piros lámpánál állva pedig a beszélgetések. Lehunyt pillákkal döntöm a fejem a hideg ablaknak és Zayn megnyugtató lélegzésére koncentrálok.

.:Zayn.:

Szeretnék mondani valamit. Valamit, ami megnyugtatja, ami újra mosolygásra készteti, de semmi jó nem jut eszembe csak a szokásos sablon szöveg. Egy lámpánál állva rá nézek. Pillái néha meg-megremegnek, ajkai ütemesen mozognak, vacog. A műszerfalhoz nyúlok, és feljebb tekerem a fűtést majd combján nyugvó kezéért nyúlok. Szorosan összekulcsolom ujjainkat majd a számhoz emelve puszit lehelek jéghideg bőrére.

- Szeretlek – fordítja, felém a fejét orcáján egy kövér könnycsepp gurul végig, de ajkain mosoly játszik.

- Én is szeretlek, kicsim – hajolok hozzá egy édes csókra.

Sose értettem Emily viselkedését. Sose volt kiváló anya-lánya viszonyuk. Lindsaynek arra lett volna szüksége, hogy vele legyen, de ő csak magával törődött. Sose beszélt a lányával a történtekről inkább a barátnőivel pletykálkodott. Olykor még egy-egy gúnyos nevetés is kihallatszott a konyhából majd egy megjegyzés Linre.

Lindsaynek mi voltunk a családja apa és én. Szerettem, ha ő is velünk jön anyáékhoz olyankor mindig felhőtlenül boldog lett. Láttam, ahogy felcsillan a szemei mikor anya őt is kicsimnek szólította vagy épp e nővéreim beszéltek arról, hogy ő is a testvérük.  

Amint megérkezünk, a konyhába sietek a vett ételekkel. A zacskókat a pultra rakom és kiveszem a dobozokat. Tányérokat elővéve kipakolom a kínait és evőeszközöket is veszek elő.

- Nem fázol meg? – karolom át Lin derekát, ahogy mellém lép. Egy falatnyi kis sortot visel, ami alig látszik, ki az én pólóm alól haja lazán omlik a vállára. A fejét rázva elcsen egy husit a tányérról, aminek leharapja, a felét majd felém nyújtja. Kiveszem, a kezéből a fogaimmal majd a csuklóját elkapva nem engedem, hogy elhúzza a kezét. Az édes ragacsos dolgot lenyalom a kezéről mire fintorogva felkacag. Közelebb húzom magamhoz és a hajába túrok kezeit nyakam köré kulcsolja, és lábujjhegyre állva megcsókol. Nyelvem végig futtatom alsóajkán mire számba sóhajt és még közelebb férkőzik.

- Éhes vagyok – húzódik el ajkát harapva. Felmordulva simítom hüvelykujjam állára és kiszabadítom száját a fogságból.

- Egyezzünk meg abban, hogy ezt nem csinálod – susogom fülébe. – Mert tudod, ettől én leszek éhes pillanatok alatt.

- Perverz vagy – közli komolyan hátrébb húzódva. Felkap egy tányért és a pult másik oldalára sétál a bárszékekhez.

- Lehet. De én inkább úgy mondanám, hogy szerelmes vagyok a világ legcsodálatosabb teremtményébe.

- Perverz, szerelmes és nyálas – nevet fel hátra vetett fejjel.

Talán Linek igaza van. Mellette nyálas és gyenge leszek. De míg ő velem van, szabadon ölelhetem és csókolhatom nem érkeled. Nem zavar mit gondolnak rólam mások. Sose voltam az a kemény érzelmek, nélküli kőszikla, akinek láttak. Talán nem voltam olyan örült és mókás, mint a többiek, de ő tudják milyen is vagyok valójában hisz ismernek.

Eddig azt hittem az életem eddig volt tökéletes. Úgy, hogy Perrie mellettem volt és együtt dolgozhattam a legjobb barátaimmal és testvéreimmel, de most. Most van minden a helyén. Azzal került a vonatom jó vágányra, hogy Lin az életem teljes részévé vált.

Tizenhatodik - "Dolgozó nő vagyok"

Egyesült Királyság, Anglia, London

Öt napja vagyok Londonban, de már elegem van. Na persze nem a városból, hanem az egyedüllétből. Borzalmasan hiányoznak a fiúk. Louis szívatásai, Niall nevetése, Liam okoskodása és mindent tudása, Harry ökörségei. Na meg a lányok. És persze ott van Zayn is.

Elmélkedésemből az eső ütemes kopogása hoz vissza. Nagyszerű. Bekapcsolom az ablaktörlőt és lefordulok a parkolóba. Mire beérek, a hatalmas épületbe rendesen megázom. Fújtatva söpröm ki a nedves hajam az arcomból és a pult felé veszem az irányt. Egy srác mosolyog rám, amit viszonzok és már a kezébe is nyomom a személyim. Egy hosszú pillantást vet a kártyára majd rám és visszaadja.

- Mrs. Wals már várja. Harmadik emelt balra majd jobbra a harmadik ajtó – informál. Elrebegek egy köszönést és már sietek is fel a lépcsőn.

Kissé meglepődöm Adam láttán. Körülbelül huszonnégy éves lehet és baromi helyes. Sose voltam pirulós vagy akár szégyenlős fajta, de ahogy ő méricskél az inkább már zavaró. Amilyen gyorsan csak tudom, alá firkantom a szerződést egy részletes, de annál gyorsabb átolvasás után. Az irodát sietve hagyom el még a kávémat is melegen hagyom az asztalon. Mekkora mázli, hogy dolgozhatok a világ túl feléről is.

A pulton ülve és annak márvány lapján dobolva várom, hogy a pizzám kész legyen. Hazafele jövet vásároltam egy keveset, de főzni nincs kedvem. A sütő csengőjével együtt a bejárat felől is zaj érkezik. A szemöldököm ráncolva fordulok hátra és azon gondolkozom, kinek van még kulcsa Zaynen kívül, ami amúgy nálam van.

- Hm, de finom illat van – lép be mosolyogva gondolataim főszereplője. Ledobja a sporttáskáját a kőre és sietve felém indul. – Szia, baba – kap fel derekamnál fogva.

- Szia – suttogom ölelve. – Hogy kerülsz ide? – hátrébb húzódva pillantok rá, de még mindig az ölében vagyok.

- Van egy kis szünetünk. Tudod elmúlt huszonkettő. A koncert után az első dolgom volt jegyet foglalni – vigyorog. Lerak a földre. Egyik kezét csípőmről felvezeti az arcomra. Bőröm szinte forr érintése alatt. Hüvelyk ujjával gyengéden végig simít a szemem alatt és közelebb hajol. – Hiányoztál – morogja ajkaimra és már csókol is.

Szájával gyengéden kebelezi be enyémet nyelve lassan vágyakozva siklik végi alsó ajkamon. Ujjaim inge gallérját markolják, úgy húzom közelebb magamhoz.

- Te is nagyon – pihegem levegőt kapkodva.

Végül is vagyok olyan kedves, hogy megosztom az ebédem Zaynnel, na persze nem ingyen. Két csók az ára. Nevetve huppanok le a kanapéra és dőlök Zayn mellkasának oldalasan.

Ő átkarolja a hasam, míg a másik kezével a tányérját fogja.

Valami idióta rikácsol a tévében vígjáték címszó alatt, de én képtelen vagyok figyelni. És nem, csak azért mert hidegen hagy a film, amit én nem neveznék annak, hanem mert nem tudok. Minden figyelmem elvonja Zayn levegő vétele és ebből adódó halk szuszogása az, ahogy felnevet egy-egy béna poénon. A mellkasa ilyenkor megremeg ez által a fejem is, de még ilyenkor is tisztán hallom szívének dobogását.

- Lin – susogja hajamba egy reklám alatt.

- Hm? – állam a mellkasának támasztom, és úgy nézek fel rá.

- Soha többet nem akarok ilyen hosszú ideig távol lenni tőled – simítja meg az arcom. Nagyot nyelek és felülök, de nem távolodok el. – Szeretnélek megcsókolni bárhol is vagyunk. Legyen az egy szoba vagy egy utca. És ezen túl úgy akarom fogni, ha kezed vagy puszit adni, hogy tudom, a barátnőm élvezi ezeket a gesztusokat. Szóval hablatyolok itt össze vissza, de a lényeg…. Lindsay leszel a barátnőm? – a hangja halk szemei vadul csillognak és ujjai az enyémeket szorongatják.

- Ezer örömmel – kuncogok fel ábrázatát látva. Csókja most nem olyan, mint az eddigiek sokkal jobban hasonlít az este váltottakhoz.

Vad, szenvedélyes és követelőző mégis gyengéd.

- Nagyon gáz szöveg volt? – vigyorog. – Tudom, hogy manapság nem divat ez a kérdezzük meg a dolgot, de hallani akartam a választ.

- Szerintem író aranyos volt – ölelem szorosan magamhoz. Fejem a mellkasába fúróm miközben az ölébe férkőzök.

- Mikor mész aláríni a szerződést? – az arcom olyan gyorsan komorul el és feszül meg a testem karjai közt, hogy nekem sincs időm felfogni. Ezzel egy időben az ő arca aggodalommal telik meg.

- Mi a baj? – simít el egy tincset az homlokomból és másik karjával szorosan tart, hogy ne tudjak elszökni.

- Semmi – mosolygok rá kissé erőltetetten – ma reggel voltam. Dolgozó nő vagyok – vigyorgok félig őszintén.

- Ez remek – nyom puszit az oromra. – De mi a baj?

- Semmi, tényleg – karolom át a nyakát és közelebb kúszok hozzá. Ajkam harapva fojtom vissza a mosolyom amit Zayn hangos sóhaja vált ki.

- Aham. Oké. Szóval nem mondod el – nyökögi mire én felkuncogok.

- Nincs mit elmondani – hajolok ajkaira.

Elterülve fekszem a hatalmas ágyon. Borzalmasan unatkozom, és ez idegesít. Zayn már vagy fél órája telefonál az erkélyen. Az oldalamra fordulok és kinézek az üvegajtón. Zaynie a korlátnak dől oldalasan egyik kezében a telefon, míg a másikban egy szál cigi. Ajkai mozognak, ahogy valamiről hevesen magyaráz, majd szemöldöke ráncba szalad. Kedvem támad hozzá bújni és ölelni, míg ő maga el nem tol.

Nyűgösen fordulok a hasamra és egy párnát a fejemre nyomok addig rugdosom a takarót, míg az a földre nem csúszik halkan puffanva. Hallom, ahogy nyílik, az erkély ajtó valószínű a telefonja koppan, az éjjeliszekrényen majd az ágy besüpped mellettem.

- Baba – simít végig gerincemen a pólója alatt.

- Mmm – nyekergem a lepedőt markolva.

- Megfulladsz – pusmogja vállamba és elindul a másik irányba puszikat szórva bőrömre.

- Nem fogok – kuncogok fel, ahogy ujjai végig futna oldalamon. – Na – szólók rá nevetve. Egy lábam felhúzom és próbálok kitérni előle, de ő csak nem hagyja abba a kínzásom.

- Szia – emeli le rólam a hirtelen a párnát. Lehelete csiklandozza, a nyakamat ahonnan eltűri a hajam és gyengéd puszikat hagy. Sóhajtozva fordulok meg.  Egyik kezemmel hajába túrok, míg a másikkal a tarkóját fogom, és úgy húzom közelebb magamhoz.

- Kivel beszéltél? – emelem rá tekintetem, ahogy megtámasztom a fejem a mellkasán.

- Paullal – tűri el a tincseim arcomból. – De ne aggódj nincs baj – mosolyog rám édesen. – Lin – szólal meg halkan pár perc múlva. Lassan reagálok, rá épp a tegnap jár a fejemben, amit lustálkodással töltöttünk.  – Most, hogy itt vagyunk… nem kéne elmenni anyukádhoz? – kérdezi puhatolózva. Azonnal megfeszülök és felülök a sarkamra ő is követ és a derekamat fogva húz magához.

- Oda maximum csak azért megyek vissza, hogy elhozzam a cuccaimat – válaszolok keményen elfordítva a fejem. – Amire most nincs lehetőségem. Hisz lakás híján nehéz bárhova pakolnom.

- Hozz ide a dolgaidat – kulcsolja össze ujjainkat. – Mármint ne érts félre. Most nem azt kérem, hogy költözzünk össze, ami amúgy nem lenne ellenemre, de….

- Köszi Zayn – ölelem magamhoz.

- Akkor oké a dolog? – kérdezi bizonytalanul.

- Ha neked igen nekem is. Amúgy ez a költözés dolog… egy hotel szobában alszunk egy ágyban szóval nincs nagy különbség – mosolygok.

- Naná, hogy nincs – dönt hátra az ágyon és fölém mászik.