Tizennyolcadik - Titok a múltból

Sziasztok, drágáim!
Milyen volt a hétvége? Az enyém tartalmas :D Van új pulcsim, sapim :3 és két új ismerősöm, az egyik nagyon cuki ( fiú ) xd. És a hétfő, hogy telt? Nekem fura volt... na mindegy. Itt vagyok a résszel. Az előzőek nem tetszenek? A megszokott kis komijaimat se kaptam meg:( Azért örülnék néhány új véleményezőnek is. De komolyan! Hogy tetszik a rész történet?
Na mindegy. Jövőhéten nem biztos, hogy lesznek részek hétfőn és kedden. Ugyanis megyek Szerbiába és ott nincs net max. ha szerencsénk van egy olyan kolit fogunk ki ahol van wifi (semmi esély) és a mobil netem nem tudom, hogy fog működni. De hétfőn még lehet lesz egy rész. Ha képes vagyok magam aktivizálni a találkozó előtt!
Na, majd meglátjuk. Addig is jó olvasást és várom a komikat, véleményeket :3 xx Maya 

Egyesült Királyság, Anglia, London

Képtelen vagyok aludni. Most még Zayn ölelő karja és szuszogása se segít. Lassan emelem fel a kezét derekamról és óvatosan csusszanok ki mellőle. Hajamat hátra tűröm és megigazítom magamon a fiú pólóját.

Óvatosan szinte félve lépek be a folyosó legelső szobájába ahova a cuccaimat pakoltuk. A dobozok szét szórva helyezkednek el. A gitárom a sarokban. Zayn a babzsákomat a szobájába rakta és a hangszert is oda akarta, de nem hagytam. Bár ő nem értette az okát én sem mondtam el. Nem éreztem késznek magam rá.

Sóhajtva telepszem le az „Apa” feliratú doboz elé a puha kékes árnyalatú szőnyegre. Mikor apa elhunyt Emily minden szerinte értékes dolgot ide rejtett. A ruháit és az össze többi holmit kidobta hiába sírtam zokogtam, hogy ne tegye. Sikerült meg mentenem egy pólót, amit gondosan eldugtam előle és a kölniét vagy arc szeszét – sose tudtam azt mire használja – is elcsentem.

Remegő kezekkel nyitom fel a dobozt ennek hatására kisebb porfelhő száll fel a levegőbe. Kiemelem az első csomagot egy átlátszó tasak tele képekkel. Amiket apa szerepel és én vagy csak ő egyedül. A legfelső fényképen én bugyiban állok egy kacsás medencében és Hangya a kutyánk is velem van. Apa mögöttünk kertészkedik. Ezt a nagyi csinálta. Csak ő készített képeket vagy apa, de Emily sose.

Félre teszem a zacskót és egy újabbért nyúlok. Sorra emelem ki az ehhez hasonló emlékeket majd a póló is a kezembe akad. Két kezem közé fogva szagolom meg az anyagot. Bár gyengén, de még mindig érezni az illatát.

Kiemelek egy dobozt, de azonnal félre is teszem, ahogy megpillantom a leveleket. Ezeket apa esti mese gyanánt olvasta fel nekem. Legtöbbjüket a papa írta a mamának. Igaz akkor még nem értettem túl sokat belőlük, de már akkor is imádtam hallgatni a sorokat. Vannak köztük válaszok is, amiket a mama írt. Apa versei is köztük vannak. Sokat rólam írt és a születésem napjáról. Van köztük egy olyan is, amit a mama őrzött meg apa írta egy lánynak még általános iskolában. Ez a kedvencem.

A kezembe akad egy fehér boríték, ami kitűnik a többi közül színe miatt. Ezt még sose láttam pedig a többit már vagy ezerszer. Óvatosan nyitom ki és húzom elő a papírt.

Drága kislányom!

Édes Lindsayem ha most veled lehetnék… Szeretném látni, ahogy, felnősz, ahogy megtapasztalod az élet nagy dolgait. Ott akarok, lenni mikor először leszel szerelmes. Ott akarok, lenni mikor először ér csalódás el akarom mondani, hogy jobban leszel annak ellenére, hogy fáj. Látni akarom az arcod, ahogy bejelented megtaláltad az igazit vagy mikor elmondod megkérték a kezed. Bármit megadnák, hogy láthassam az unokáim, hogy a kezemben tarthassam a picit, aki a te vonásaidat viseli.

De ezek mind csak ábrándok és képzelgések maradnak. Nem szabad a múltban élned ez mindig tarts észben. Kérlek, ne szomorkodj a halálom miatt. Ezzel téged védelek. Azt akarom, hogy te biztonságban légy egész életedben, és ha ezek ez kell vállalom.

A levegő a tüdőmben kering, de kijönni képtelen. A könnyeim már szinte eláztatták a papírt, de szerencsére a sorok olvashatok.

A legnagyobb boldogság te voltál az életemben. Mikor először megpillantottalak olyan kis apró voltál… a kicsiny kezeid felém nyújtottad és engem ért a megtiszteltetés, hogy első mosolyod láthattam.

Lindsay nem szabad a múlton rágódnod az már elmúlt megtörtént. Nem változtathatsz rajta! Csak arra kérlek légy boldog és éld az életed. Kérlek. Tedd ezt meg. És akkor biztos lehetsz benne én is boldog leszek bárhol is vagyok épp. Őrizd meg emlékeidben a szép emlékeidet rólam… és sose felejtsd el; Szeretlek és szeretni foglak.

Édesapád.

Olyan hangosan zokog fel, hogy félő még két házzal arrébb is halják. A számon kezdem el kapkodni a levegőt, de azon nem áramlik be semmi egyedül a könnyeim. A sós íz a véremmel keveredik, ami a harapott sebből szivárog.

Megragadom az első tárgyat, ami a kezem ügyébe akad és földhöz vágom. Eddig az éjjeliszekrényen álló kislámpa most darabokban hever a földön, de ez sem segít.

A levegő képtelen a tüdőmbe menni a fejem egyre jobban sajog és a könnyeim megállíthatatlanul folynak végig arcomon. Ahogy a tekintetem megakad, a levélen felsikítok.  Minden erőmet beleadva üvöltök és a hajamba túrva tépem azt.

- Lindsay! – hallom meg Zayn hangját. – Fejezd be! – szól rám erélyesen. Kezei satukánt fognak közre. – Hagyd, abba kérlek. Megijesztesz.

Olyan erővel szívom be a levegőt, hogy a tüdőm bele sajdul. Megadva magam a fejemet Zayn vállára hajtom és a hátam mellkasának döntöm. A hajamba puszil egyszer, kétszer folyamatosan ismételgeti, míg ujjai a hasamat simogatják.

- Az én hibám – zihálom erőtlenül. – Miattam halt meg. Megöltem őt!

- Nem! Ez nem igaz! – szorít erősebben. Lassan nyúlok a levélért és a kezébe adom. Félig felnézek, rá látom, ahogy a szemöldökét ráncolja hitetlenkedés fut végig az arcán. Lenéz, rám amint elolvassa.

- Érted halt meg. Nem miattad – simít ki néhány kócos tincset az arcomból.

- Megöltem őt!

- Elolvastad te ezt egyáltalán? – legyezi meg előttem. – Figyeltél a sorokra, Lin? Nem szabad a múlton rágódnod. Érted? – aprót bólintok. – Szóval kérlek, ne ostorozd magad. Mert. Nem. Te. Tehetsz. Róla – tagol minden egyes szót.

A fejemet rázva nyúlok a dobozkáért, amit az előbb félre tettem. A fedelét különféle virág motívumok

díszítik. Mély levegőt véve felnyitom.

- Ez a nagyi gyűrűje – mutatom fel Zaynnek – ezzel kérte meg a papa a kezét. Hangya egyszer megette – mosolyodok el az emlék hatására. – Ő a kutyánk volt. A mama nem engedte, hogy egyek palacsintát az ebéd előtt. És ezért bosszúból elvettem a szekrényről és beledobtam Hangya edényébe ő pedig lenyelte.

- És nem lett baja?

- Az a kutya mindent képes volt lenyelni. Vagy ezer babám fejét ette meg és nem lett vele semmi – rázom a fejem kuncogva.

- Na és ez? – nyúl a dobozba egy másik gyűrűért. Platinából készült a két oldalán kristályok húzódnak ezzel középen egy sávot alkotva.

- Apával vettük három nappal a halála előtt. Meg akarta kérni anya kezét- sóhajtok. – Örülök, hogy nem tette meg – szipogok a könnyeim törölgetve. – Bele szerettem az ékszerbe az első pillanatban. A boltos azt mondta illene hozzám – kuncogok fel. – Hangya ez is meg akarta enni, de apa szerint olyan csúnyán néztem rá, hogy egyből megértette ez fontos nekem.

- Mi lett vele? – kérdezi. – Hangyával?

- Elpusztult mikor nem voltam vele. Amikor visszajöttem és találkoztam a doktorral, aki kezelte ő azt mondta annyira szeretett engem, hogy nem bírta elviselni a hiányom. A mama mindig úgy gondolta össze van kötve a lelkünk. Ő szerinte én azért éltem túl a történteket, mert Hangya meghalt. És a lelke belém szállt erőt adva nekem.

- A mamádnak igaza lehetett – nyom puszit az arcomra. – Most már menjünk, gyere. Holnap korán kelünk.

- Akarod mondani ma – állok fel a kezét fogva. Mosolyogva bólint.

Huszonhetedike hajnalán már kint vagyunk a reptéren. Minden erőmet bevetve tiltakozom az utazás ellen, de sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Zannyek mennie kell így nekem is. Semmi pénzért nem maradnék itthon egyedül. Nem tudom, hogy a rajongók hány százaléka készül FBI ügynöknek, de azonnal tudták hol vagyunk és leszünk.

A felszállás után Zayn azonnal kikapcsolja az övünket és az ölébe emel. Élvezve a hajammal játszó ujjait merülök mély álomba.