Tizenkilencedik - "Soha többet ilyen"

Chichago, Illinois

- Sophia nyugodj meg! – fogom meg mosolyogva barátnőm kezét. – Minden tökéletes Liamnek tetszeni fog – lenyomom az egyik székre és én is mellé ülök.

- Biztos? – kérdezi nagy szemeket meresztve.

- Persze – bólint Eleanor is.

Halljuk, ahogy nyílik a hotel szoba ajtaja. Sophia izgatottan és kissé idegesen pattan fel és siet a fiúk elé. El is követi és már én is mennék utánuk mikor hányinger fog el. Megint. Nem akarok most rosszul lenni így a csaphoz sietek és iszom egy pohár vizet. Sietve öltök mosolyt magamra, ahogy a többiek belépnek. Liam döbbent mosolyt villant és Sophiához fordul.

- Boldog szülinapot! – harsogjuk egyszerre. Jó szorosan megölelgetjük a fiút és míg Zaynnék is köszöntik Elel neki állunk kipakolni. Veszek elő tányérokat, míg a lány evőeszközt keres.

- Jól vagy? – kérdezi halkan ügyelve, hogy csak én halljam. – Teljesen sápadt vagy.

- Majd később – intem le.

Zayn egy finom puszival köszönt és már nyújtja is az ajándékunk Liamnek. Mivel a fiú a lelkünkre kötötte, hogy nem veszünk semmi drágát megegyeztünk, hogy párokban adunk egy-egy apróságot.

- Ezt lehet csak Sophiával kéne kibontanod – adja a kezébe a fekete kis dobozt Harry és Niallal összevigyorognak.

- Idióták – nevet fel a fiú és félre rakja a biztonság kedvéért. – Azért köszi – fog kezet a srácokkal.

- Haver boldogat. Őszintén fogalmam sincs, mi van benne El választotta – röhög fel Louis.

- Köszönöm.

- Én majd később adom oda – csókolja meg Sophia. – Szóval bontsd ki ezt a kettőt.

Ahogy Liam eltávolítja a kis masnit Louék ajándékáról Eleanor cinkosul rám mosolyog. Még együtt vettük meg az ajándékot, mert ő nem tudott dönteni.

- Azért, hogy Sophia mindig veled legyen – magyarázza Eleanor. Liam vigyorogva nézi a párnát, amin barátnője arc képe van.

- Ez nagyon aranyos, köszönöm – öleli magához a lányt majd kezet fog Louissal. – Lin, Zayn! – néz, ránk csúnyán én meg visszavigyorgok.

- Nem volt drága – emelem fel a kezem. – Az egyik haverom a boltban dolgozik és így olcsóbban kaptam. A fejét rázva veszi fel az amúgy méregdrága órát.

- Soha többet ilyen – ölel, magához felkuncogva bólogatok.

Ahogy a szobánk ajtaja becsukódik mögöttünk fáradtan dőlök az ágyra. Az utóbbi napokban kezdek egyre fáradtabb lenni és a hülye rosszul létek is idegesítenek. Zayn mosolyogva néz, rám majd leül mellém és a derekamat átölelve hátra dől. 

- Fáradt vagy kicsim? – puszil a nyakamba.

- Mmm – fordulok az oldalamra és fejem a mellkasába fúrom. – Aludhatunk egy kicsit?

- Édesem nekem mennem kell. Elégé elhúzódott ez a tortaevés – susogja hajamba. – Pihenj egy kicsit. Szólok a lányoknak, hogy ébresszenek fel, ha indultok a koncertre.

Betakar, majd egy lágy csók után elhagyja a szobánkat. A másik oldalamra fordulok, és a fejem húzom a takaróm a nap miatt. Nem tudok aludni bármennyire fáradt, vagyok, nem megy. Sóhajtva dobom le magamról a takarót. A hajamba túrva ülök fel és nézek körbe a kupis szobában. A tincseim a fejem tetejére igazítom egy hajgumi segítségével és neki állok rendet tenni.

A koszos ruhákat egy kupacba gyűjtöm, a tisztákat meg összehajtva rakom az aktuális bőröndbe. Végül kidobálom, a szemetet megcsinálom az ágyat és kinyitom az erkély ajtót. A távirányítót a tévé tetejére rakom és felkapom az asztalról a neszesszeres táskámat. Annak tartalma mind a földre hullik szem forgatva guggolok le és rakom vissza a dolgokat. A fogkefém a tusfürdőm és a testápolóm végül a… döbbenten nézek a bontatlan levél tablettára.

Kopogás rázza fel a szoba csendjét. Behúzom a cipzárt és a táskát az ágyra dobva sietek ajtót nyitni.

- Így akarsz jönni? – néz rajtam végig Eleanor ahogy belém mellettem.

- Már ennyi az idő? – döbbenek le. – Sietek – hagyom ott őket.

Villám gyorsan bontom, ki a hajam magamra kapok egy fekete csőfarmert és egy fehér felsőt, amit apró minták díszítenek. A szükséges dolgaim a zsebembe gyömöszölöm és már kész is vagyok.  Még a cipőmet magamra erőltetem és követem a lányokat le a hallba. Robert az egyik biztonságis már vár ránk.

A rajongók nem hazudtolják meg önmagukat. Rengeteg táblán olvasható a „Boldog Szülinapot Liam” felírta. Szinte minden egyes másodpercben repül fel egy-egy plüss ajándék gyanánt a színpadra.

- Hello Chichago! – kiállt a mikrofonba Liam mosolyogva. A srácok szinte leosonnak a színpadról. – Mindenkinek köszönöm az ajándékokat – kap fel egy teknőst. – Nagyon aranyosak vagytok!

- Igen azok! – veszi át a szót Niall. – Na és most együtt énekeljük el a Boldog szülinapot.

A stadiont a tömeg éneke zengi be. A srácok Liam elé tolják a hatalmas tortát, amin feltűnő mód egyetlen gyertya sincsen. Zayn és Niall csibész mód somfordálnak a fiú mellé. A tömeg egyszerre csendesül, el a döbbenettől majd harsan fel a nevetés. Hátra vetett fejjel röhög szegény Liamen akinek a feje egy merő torta. Zayn és Niall színpadiasan meghajolnak és vigyorogva fordulnak barátjuk felé. Liam belemarkol a sütibe két kézzel majd mind két fiú arcába nyomja az édességet. Ha lehet a tömeg még jobban nevet. Valahonnan a színfalak mögül előkerülnek az 5SOS fiúk, akik sajt fújóval támadják, meg Harryt ő se tétlenkedik és visszatámad. A színpadon hatalmas nagy torta és sajt csata veszi kezdetét. Néha repül egy-egy darab a közönségbe is.

- Ezek nem normálisak – csóválja mellettem a fejét Eleanor.

- Az biztos – kuncogok fel Zayn kétségbeesett arcát látva. A haja egy merő édesség.

Végül egy gyors átöltözés után a srácok folytatják a koncertet. De én azt már nem bírom állva végig nézni. Borzalmasan fáradt vagyok, és azt sem segít, hogy délután nem aludtam. Az öltözőben magamra kapom Zayn pulcsiját és ledőlök a kanapéra. Amint lehunyom, a szemem már alszom is.

- Baba – lehelete csiklandozza az arcomat. – Lin, kicsim – simít ki egy tincset az arcomból.

- Hm? – nyitom ki lassan a szemem, amire nincs jó hatással a lámpa.

- Gyere, indulunk – mosolyog rám Zayn.

A szállodánál rengeteg riporter és fotós van. Alig tudunk bejutni csak, üvöltik a kérdéseiket és kattogtatják a gépeiket. Zayn szorosan húz magához és folyton a fülembe morogja, hogy; nincs, baj mindjárt bent vagyunk.

Nagy sóhaj kíséretében tolom le a kapucnit a fejemről, ahogy beérünk a hallba. Zayn egy csókot nyom az ajkaimra és továbbra is szorosan fogja a derekam. Elköszönünk a többiektől utoljára felköszöntjük Lit és már bent is vagyunk a szobánkban.

- Édesem jól vagy? – kérdezi Zayn a hajamat simogatva.

- Persze – támasztom a fejem mellkasára. – Miért?

- Csak olyan furcsa vagy mostanában – ráncolja a homlokát aggódva. – Ez a sok alvás, hogy ilyen fáradékony vagy – sóhajtozik.

- Minden rendben – nyomok csókot ajkára.

 Reggel Zayn nincs mellettem, helyette egy tálca vár az asztalon. A hajamba túrva majd át esve a takarón megyek az asztalhoz. Felveszem a fehér ki lapocskát, amin egy üzenet vár.

Ne haragudj, hogy nem vagyok melletted és nem szóltam, de hirtelen jött. Muszáj az interjúra mennem. Viszont sietek vissza. Z

Mosolyogva teszem le a kártyát és nyúlok a tálcán pihenő fedőért, ami a reggelimet rejti. Ahogy megpillantom, a karamellás habos palacsintát összefut a nyál a számban, de a hányinger is elfog, ahogy bekúszik az illata az orromba. A számra tapasztott kézzel sietek a fürdőbe a tegnap estei vacsorám kedvesen köszön vissza. Alaposan kiöblítem a számat és ledobálom, a ruháimat majd belépek a kabinba. A forró víz

kényelmesen ellazítja az izmaimat. Alaposan átmosom a hajam és a testem is majd még egy jó húsz perc után törölközőt ragadva állok neki hajat szárítani.

- Lin? – hallom meg Zayn hangját miután kikapcsolom a gépet. – Szia – lép be a helységbe.

- Szia – vigyorgok rá és elé sasszézva karom át a nyakát.

- Miért nem reggeliztél édesem? – húz magához közelebb a derekamnál. Ajkamba harapva pislogok fel rá.

- Nem voltam éhes – hazudom halványan mosolyogva. Ha elmondom, az igazat kiakad. – Örülök, hogy itt vagy – állok lábujjhegyre, hogy könnyebben megcsókolhassam.

- Hmm – húzza végig orrát az orcámon. – Erre nem is lesz szükség – rántja le rólam a törölközőt, ami stílusosan puffan a földön – estig úgy se engedlek ki a szobából – felkuncogva hagyom, hogy felkapjon.