Tizenhatodik - "Dolgozó nő vagyok"

Egyesült Királyság, Anglia, London

Öt napja vagyok Londonban, de már elegem van. Na persze nem a városból, hanem az egyedüllétből. Borzalmasan hiányoznak a fiúk. Louis szívatásai, Niall nevetése, Liam okoskodása és mindent tudása, Harry ökörségei. Na meg a lányok. És persze ott van Zayn is.

Elmélkedésemből az eső ütemes kopogása hoz vissza. Nagyszerű. Bekapcsolom az ablaktörlőt és lefordulok a parkolóba. Mire beérek, a hatalmas épületbe rendesen megázom. Fújtatva söpröm ki a nedves hajam az arcomból és a pult felé veszem az irányt. Egy srác mosolyog rám, amit viszonzok és már a kezébe is nyomom a személyim. Egy hosszú pillantást vet a kártyára majd rám és visszaadja.

- Mrs. Wals már várja. Harmadik emelt balra majd jobbra a harmadik ajtó – informál. Elrebegek egy köszönést és már sietek is fel a lépcsőn.

Kissé meglepődöm Adam láttán. Körülbelül huszonnégy éves lehet és baromi helyes. Sose voltam pirulós vagy akár szégyenlős fajta, de ahogy ő méricskél az inkább már zavaró. Amilyen gyorsan csak tudom, alá firkantom a szerződést egy részletes, de annál gyorsabb átolvasás után. Az irodát sietve hagyom el még a kávémat is melegen hagyom az asztalon. Mekkora mázli, hogy dolgozhatok a világ túl feléről is.

A pulton ülve és annak márvány lapján dobolva várom, hogy a pizzám kész legyen. Hazafele jövet vásároltam egy keveset, de főzni nincs kedvem. A sütő csengőjével együtt a bejárat felől is zaj érkezik. A szemöldököm ráncolva fordulok hátra és azon gondolkozom, kinek van még kulcsa Zaynen kívül, ami amúgy nálam van.

- Hm, de finom illat van – lép be mosolyogva gondolataim főszereplője. Ledobja a sporttáskáját a kőre és sietve felém indul. – Szia, baba – kap fel derekamnál fogva.

- Szia – suttogom ölelve. – Hogy kerülsz ide? – hátrébb húzódva pillantok rá, de még mindig az ölében vagyok.

- Van egy kis szünetünk. Tudod elmúlt huszonkettő. A koncert után az első dolgom volt jegyet foglalni – vigyorog. Lerak a földre. Egyik kezét csípőmről felvezeti az arcomra. Bőröm szinte forr érintése alatt. Hüvelyk ujjával gyengéden végig simít a szemem alatt és közelebb hajol. – Hiányoztál – morogja ajkaimra és már csókol is.

Szájával gyengéden kebelezi be enyémet nyelve lassan vágyakozva siklik végi alsó ajkamon. Ujjaim inge gallérját markolják, úgy húzom közelebb magamhoz.

- Te is nagyon – pihegem levegőt kapkodva.

Végül is vagyok olyan kedves, hogy megosztom az ebédem Zaynnel, na persze nem ingyen. Két csók az ára. Nevetve huppanok le a kanapéra és dőlök Zayn mellkasának oldalasan.

Ő átkarolja a hasam, míg a másik kezével a tányérját fogja.

Valami idióta rikácsol a tévében vígjáték címszó alatt, de én képtelen vagyok figyelni. És nem, csak azért mert hidegen hagy a film, amit én nem neveznék annak, hanem mert nem tudok. Minden figyelmem elvonja Zayn levegő vétele és ebből adódó halk szuszogása az, ahogy felnevet egy-egy béna poénon. A mellkasa ilyenkor megremeg ez által a fejem is, de még ilyenkor is tisztán hallom szívének dobogását.

- Lin – susogja hajamba egy reklám alatt.

- Hm? – állam a mellkasának támasztom, és úgy nézek fel rá.

- Soha többet nem akarok ilyen hosszú ideig távol lenni tőled – simítja meg az arcom. Nagyot nyelek és felülök, de nem távolodok el. – Szeretnélek megcsókolni bárhol is vagyunk. Legyen az egy szoba vagy egy utca. És ezen túl úgy akarom fogni, ha kezed vagy puszit adni, hogy tudom, a barátnőm élvezi ezeket a gesztusokat. Szóval hablatyolok itt össze vissza, de a lényeg…. Lindsay leszel a barátnőm? – a hangja halk szemei vadul csillognak és ujjai az enyémeket szorongatják.

- Ezer örömmel – kuncogok fel ábrázatát látva. Csókja most nem olyan, mint az eddigiek sokkal jobban hasonlít az este váltottakhoz.

Vad, szenvedélyes és követelőző mégis gyengéd.

- Nagyon gáz szöveg volt? – vigyorog. – Tudom, hogy manapság nem divat ez a kérdezzük meg a dolgot, de hallani akartam a választ.

- Szerintem író aranyos volt – ölelem szorosan magamhoz. Fejem a mellkasába fúróm miközben az ölébe férkőzök.

- Mikor mész aláríni a szerződést? – az arcom olyan gyorsan komorul el és feszül meg a testem karjai közt, hogy nekem sincs időm felfogni. Ezzel egy időben az ő arca aggodalommal telik meg.

- Mi a baj? – simít el egy tincset az homlokomból és másik karjával szorosan tart, hogy ne tudjak elszökni.

- Semmi – mosolygok rá kissé erőltetetten – ma reggel voltam. Dolgozó nő vagyok – vigyorgok félig őszintén.

- Ez remek – nyom puszit az oromra. – De mi a baj?

- Semmi, tényleg – karolom át a nyakát és közelebb kúszok hozzá. Ajkam harapva fojtom vissza a mosolyom amit Zayn hangos sóhaja vált ki.

- Aham. Oké. Szóval nem mondod el – nyökögi mire én felkuncogok.

- Nincs mit elmondani – hajolok ajkaira.

Elterülve fekszem a hatalmas ágyon. Borzalmasan unatkozom, és ez idegesít. Zayn már vagy fél órája telefonál az erkélyen. Az oldalamra fordulok és kinézek az üvegajtón. Zaynie a korlátnak dől oldalasan egyik kezében a telefon, míg a másikban egy szál cigi. Ajkai mozognak, ahogy valamiről hevesen magyaráz, majd szemöldöke ráncba szalad. Kedvem támad hozzá bújni és ölelni, míg ő maga el nem tol.

Nyűgösen fordulok a hasamra és egy párnát a fejemre nyomok addig rugdosom a takarót, míg az a földre nem csúszik halkan puffanva. Hallom, ahogy nyílik, az erkély ajtó valószínű a telefonja koppan, az éjjeliszekrényen majd az ágy besüpped mellettem.

- Baba – simít végig gerincemen a pólója alatt.

- Mmm – nyekergem a lepedőt markolva.

- Megfulladsz – pusmogja vállamba és elindul a másik irányba puszikat szórva bőrömre.

- Nem fogok – kuncogok fel, ahogy ujjai végig futna oldalamon. – Na – szólók rá nevetve. Egy lábam felhúzom és próbálok kitérni előle, de ő csak nem hagyja abba a kínzásom.

- Szia – emeli le rólam a hirtelen a párnát. Lehelete csiklandozza, a nyakamat ahonnan eltűri a hajam és gyengéd puszikat hagy. Sóhajtozva fordulok meg.  Egyik kezemmel hajába túrok, míg a másikkal a tarkóját fogom, és úgy húzom közelebb magamhoz.

- Kivel beszéltél? – emelem rá tekintetem, ahogy megtámasztom a fejem a mellkasán.

- Paullal – tűri el a tincseim arcomból. – De ne aggódj nincs baj – mosolyog rám édesen. – Lin – szólal meg halkan pár perc múlva. Lassan reagálok, rá épp a tegnap jár a fejemben, amit lustálkodással töltöttünk.  – Most, hogy itt vagyunk… nem kéne elmenni anyukádhoz? – kérdezi puhatolózva. Azonnal megfeszülök és felülök a sarkamra ő is követ és a derekamat fogva húz magához.

- Oda maximum csak azért megyek vissza, hogy elhozzam a cuccaimat – válaszolok keményen elfordítva a fejem. – Amire most nincs lehetőségem. Hisz lakás híján nehéz bárhova pakolnom.

- Hozz ide a dolgaidat – kulcsolja össze ujjainkat. – Mármint ne érts félre. Most nem azt kérem, hogy költözzünk össze, ami amúgy nem lenne ellenemre, de….

- Köszi Zayn – ölelem magamhoz.

- Akkor oké a dolog? – kérdezi bizonytalanul.

- Ha neked igen nekem is. Amúgy ez a költözés dolog… egy hotel szobában alszunk egy ágyban szóval nincs nagy különbség – mosolygok.

- Naná, hogy nincs – dönt hátra az ágyon és fölém mászik.