Epilógus

Sziasztok!

Azta hát nem akarok hosszan ömlengeni ugyanis ma még érkezem egy záró bejegyzéssel.

Örülnék ha mondanátok véleményt.... az egész blogról vagy csak a befejezésről, 

olyanokra is számítok akik eddig rejtőztek előlem :3 jó olvasást xx Maya 

Ui.: ma még jelentkezem...

Nem! Nem vagyok képes felfogni. Egyszerűen nem jut el a tudatomig, hogy nincs többé. Nincs, ki reggel csókot adjon, ki az éjszaka közepén hozzám bújjon. Kinek mosolya beragyogja az egésznapom. Nincs többé a szerelmem, gyermekeim édesanyja. A világom közepe.

Ajakaim halk sóhaj hagyja el, arcomat tenyereim közé temet majd a hajamba túrok. Most rá lenne a legnagyobb szükségem. És nincs itt, hogy megnyugtasson, hogy átöleljen. Felnézek az ajtó nyílására.

Szőke hajú barátom szemei szintén kisírtak, könnyei arcára száradtak száján most nem bujkál a megszokott mosoly.

- Mindjárt megyek! – szólalok meg én elsőnek.

- Nem azért jöttem, hogy sürgesselek. Maradj, amíg csak akarsz…

- Bárcsak ne kéne kimennem – suttogom friss könnyeim letörölve. – Bárcsak ne kéne őt eltemetnem… aztán haza mennem és szembe néznem két kisgyerekkel.

- Zayn mi itt vagyunk – ül le mellém a padra.

- Mit mondjak nekik, ha megkérdezik majd egyszer? – rá nézek. Biztos vagyok benne, hogy szemeimben fele annyi kétségbeesés se látszik, mint amennyit érzek. – Mit feleljek a kérdésre, ami így szól „anya hol van?” na és aztán arra, hogy „miért tette?”! – felzokogok. Képtelen vagyok lenyugodni. – Miért tette? – suttogom magam elé meredve. – Miért tette Niall? – kérdezem, bár tudom, úgy se tudja a válasz, ahogy senki se.

- Nem tudom miért csinálta – rázza meg a fejét. – De egy valamiben biztos vagyok – mosolyodik el halványan. – Elmondod majd nekik milyen csodás édesanyjuk volt és, hogy mennyire szereti őket.

Feláll, miután bólintok. Követném, de nincs erőm hozzá. Felnézek, rá mikor visszafordul. Egy papírt nyújt felém értetlenül figyelem. – Csak olvasd el.

Sokáig nézem a kis fecnit. Tudom, hogy ő írta, de félek elolvasni. Elég volt a búcsú levelének soraival szembesülni. Végül lassan kihajtom, de mielőtt neki kezdenék, még lehunyom a szemem és mély levegőt veszek. Egyet. Kettőt…

Érzelmek, amelyek összekötnek bennünket.

Érzelmek melyek felborítják az egész világot.

 Ha egyszer megérzed, hogy szeretnek képtelen vagy elfeledni.

Ha egyszer megérzed, hogy szeretsz, azt már nem lehet visszavonni.

Érzelmek melyek, ha egyszer felszínre tőrnek lehetetlen elnyomni őket.

Emotions - Vége