Huszonnegyedik - Banda babák

Sziasztok!

Nem szokásom túl hosszan írni a bejegyzések elé, de most ez talán az lesz... így aki elolvassa, elolvassa ha nem hát nem. 

Először is... köszönöm a plusz egy feliratkozót. És az előző részhez érkezett két hozzászólást, melyet Agárdi Nikolett és Buu - Chan hagyott. Nem kapok igazán komikat így sajnos nem tudom mit gondoltok a blogról... és csak egy véletlen folyamán tudtam meg, hogy van akinek változott a véleménye negatív irányba. Épp ezért örülnék ha megírnátok mi a véleményetek. Lehet az negatív is, míg kulturáltan van megfogalmazva. Engem tényleg érdekel. 

A másik egy bocsánat kérés. Ugyanis tisztában vagyok vele, hogy az előző héten eggyel kevesebb részt hoztam és összekuszálva. Hajlamos vagyok megfeledkezni az időről főleg ha szünet van ezért fordult ez elő. Plusz Szerbiában jártam két hete akkor meg azért nem voltak részek... szóval bocsánat!

A másik lényegesebb dolog, hogy már csak 4 rész van hátra plusz az Epilógus szóval 5. Ami azt jelenti, hogy hamarosan vége ennek a történetnek... pontosan jövőhét pénteken.

Gondolkoztam egy második évadban ami már a gyerekekről szólna... erről indítok egy szavazás így  ti dönthetitek el elkezdjem-e. Köszönöm annak aki szavaz :)

Na ennyi is voltam. Várom a véleményeket és jó olvasást xx Maya 

New Orleans, Louisiana

Mosolyogva figyelem Zaynt és Luxot. A fiú épp a halakat mutogatja a pici lánynak, aki hatalmas nagy csodálattal bámulja az állatokat. Elképzelem vajon ilyen lesz-e mi babánkkal is. Vajon vele, hogy fog viselkedni?

- Tudod, hogy össze vagytok hangolva? – lép mellém Liam.

- Tessék? – nézek rá zavartan majd egy felettünk elúszó cápát lesek meg.

- Zaynnel. Ha te mozdulsz ő is, ha ő mozdul, akkor te is – mosolyog rám bölcselkedve. – Még azt is megkocáztatom, hogy a szívetek is egyszerre dobban.

- Lehet – felelem szerelmem figyelve. Lux egyik kezével a hajába kapaszkodik, míg a másikkal a felettük lévő üveget tapogatja. Zayn enyémbe fúrja tekintetét. Lassan lusta mosolyra húzza, ajkait majd rám kacsint. Nevetve rázom meg a fejem és folytatom az utat Liammel az oldalamon.

Talán igaza van. Zaynnel már hátborzongató módon szeretjük egymást és… egymásra vagyunk hangolva. És most, hogy itt van a pici is minden másabb és másabb is lesz.

Akaratlanul simítom kezem a hasamra elmerengve. Milyen lehet egy pici fiúcska, akinek olyan csodás szemei vannak, mint Zaynnek és olyan ében fekete haja? Az ellenállhatatlan mosolyáról már ne is beszéljünk. Tuti a csajok álma lenne, mindenkit levenne a lábáról.

- Én kisfiút szeretnék – susogom a fülébe, hogy csak ő hallja. Lepetten pislog rám. A többiek az eddig látottakról csacsognak, míg az ebédünkre várunk. – Azt akarom, hogy olyan legyen, mint te. Olyan felülmúlhatatlanul tökéletes – mosolyogók magam elé képzelve. – Na és te? – kérdezem kíváncsian.

- Én egy kislányt, aki rád hasonlít – nyom lágy csókot az ajkaimra.                                           

- Uram isten! – fintorodom el. – Niall te mégis mit rendeltél? – nézek a fiúra majd a tányérjára, amiből orrfacsaró bűz árad.

- Héj, ez finom – néz rám sértetten.

- Lehetne, hogy távolabb viszed tőlem? – kérdezi Sophia.

- Oké, oké – húzza magához közelebb, Ni, az ebédjét. – Sophiat megértem, na, de te? – bök, felém a villájával mire ledermedek. – Nekem mi a mentséged rá, hogy zavar az ebédem illata? – hangsúlyozza ki az utolsó szót.

- Lehet Lin is terhes – nevet fel Harry, de mikor mi nem reagálunk hasonlóan ő is elkomorul. – Terhes vagy? – néz rám ledöbbenve.

- Ami az illeti igen – kulcsolja össze ujjainkat Zayn. – Lin babát vár – mosolyodik el miközben puszit nyom a hajamba.

 - Úr isten! – Sophia szinte felvisít.

- Sss – intem le kuncogva, - nyugi.

- De ezt, hogy? – hitetlenkedik Louis.

- Tudod a méhecske – kuncog fel Lou. – Lux nem csak az érezte meg, hogy csodás anya leszel, hanem a babát is – néz rám kedvesen.

- Tényleg a hajón és a premier előtt. De ez, hogy lehetséges? – Niall még az evéssel is felhagy, úgy figyel a válaszra.

- Olvastam, hogy az idősebb gyerekek megérzik, ha van egy terhes kismama a közelben – magyarázom.

- Na és Sophia? – mutat a lányra Harry.

- Én még csak a harmadik hétben vagyok talán azért nem… Várjunk csak te….

- Hatodik – felelem vígan mosolyogva.

A kezdetlegese döbbenet hamar átalakul örömmé. Niall folyamatosan azt skandálja Hazzával karöltve, hogy már van két banda baba is. Nem győztük csitítani őket, hogy estére ne tudja meg az egész város. Bár igazság szerint bele gondolva nem a dolog. Nem érdekel, mit gondolnak mások és mit mondanak. A lényeg, hogy szeretem Zayn és a közös babánkat hordóm a szívem alatt.

Nem tudom, neki mi lenne a véleménye, ha már most megtudnák, hogy babát várok. Amennyire boldog volt a tudattól, hogy terhes vagyok, talán pont annyira nem örülne annak, ha már holnapra a fél világ tudomást szerezne a hírről.

- Mi a baj kicsim? – ölel át, hátulról míg a sorban állunk a jegyekért. – Olyan kis hallgatag vagy már egy jó ideje.

- Semmi csak elmerengtem – rázom meg a fejem majd a vállára hajtom.

- Sziasztok – köszön félénken egy lányka megállva mellettünk.

- Szia – mosolyognak a fiúk a rajongóra.

- Kérhetnék aláírást a kis húgomnak? – zavartan egy tincset tűr a füle mögé és a toló kocsiban lévő lányra mutat. Sokáig figyelem és végül rá jövök. Beteg. Ahogy a kezét tartja, ahogy felnevet, mikor Harry megbirizgálja a copfját.

- A nevetek? – kérdezi Niall felnézve a képről.

- Ő Lisa én pedig Lea – mosolyog a lány.

- Szia – guggolok le a toló kocsi elé.

- Te is – mutat rám kacarászva. – Írj.

- Tőled is szeretne aláírást – magyarázza a testvére. Elveszem tőle a tollat és lefirkantok egy kis üzenetet.

A fiúk legszebb és legédesebb rajongójának Lindsay Holse xx

- Köszönöm – tapsikol nevetve. A szívem mintha satuba zárták volna. Lenyelem a könnyeim és megsimogatom a lány kezét.

Imádom az állatokat és mikor elindultunk tényleg látni akartam őket, de most. Fogom Zayn kezét forgatom a fejem és tompán érzékelem, hogy a többiek szórakoznak, de mind ez úgy cseng, le mintha kívülálló lennék. Egyfolytában a lány jár a fejemben. Ahogy édesem mosolygott és amilyen szerettet teljesen nézte és ölelte meg a fiúkat.

Hihetetlen az élet. Boldog vagy a tudattól, hogy terhes vagy majd szembesítenek a ténnyel, hogy a gyermeked nem egészséges. Vannak, akik csak ezért képesek eldobni maguktól a babájukat. Ahelyett, hogy szembenéznének a dolgokkal és a nehézségekkel, de közben rengeteg meseszép pillanatot éljenek meg. Hisz lehet nehezebb egy beteg gyerekkel, de mégis csak a szívem alatt fejlődött kilenc hónapig én vagyok az édesanyja. Feltétel nélkül kéne szeretni bármilyen is legyen.

Lehajtott fejjel gyorsan letörlöm a könnyeim, és míg szólók a srácoknak, hogy vécére megyek, pont vissza tudom tartani. De amint becsukódik, az ajtó kitör belőlem a zokogás. Azok a fránya hormonok. Mély levegőket veszek és megnyitom, a vizet sokáig engedem, a kezemre majd megmosom az arcom. Jó sokszor. Mikor végre sikerül úgy kinéznem, mint aki nem sírt megtörlöm egy kéztörlőben magam és visszamegyek a srácokhoz. Mosolyt erőltetve ajkaimra csatlakozom a kacsákat etető társasághoz. 

- Minden oké? – karolja át a derekam Zayn.

- Igen – bólintok őszintén. Most, hogy mellettem van, hogy beszívhatom, az illatát már minden rendben van.

Hihetetlen fáradság uralkodik rajtam mikor este kilenckor beesünk a hotel szobánkba. Minden erőmet bevetve rúgom le a cipőimet valahol út közben és még a pulcsimtól is megszabadulok, mire az ágyhoz érek. Hulla zsákként vetődök le a puha matracra és sértetten figyelem Zaynt ahogy jól szórakozik rajtam. Megsimítja az arcom majd felültet. Leveszi, rólam a felsőm kikapcsolja a melltartóm és rám ad egy pólót. Végül a gatyámat is leszenvedi rólam a zoknival együtt és betakar. A kezembe nyomja a távirányítót és az ajtó felé indul.

- Héj – háborodok fel utána nézve. – Itt hagysz? – biggyesztem le ajkamat.

- Csak rendelek valami kaját – kuncog fel édesen. Sóhajtva dőlök hátra és bekapcsolom a zajládát valami normális műsor után nézve.

Végül valami béna vígjátékon röhögve egymáshoz bújva fogyasztjuk el a vacsoránkat.