Huszonhatodik - A múlt sötétje

Sziasztok!
Péntek, hétvége hál' isten! Ti mit csináltok van már valami program? Jó szórakozást hozzá :D
Köszönöm az előző részhez a kommentet. Jó olvasást xx Maya

.:Zayn.:

London, Anglia, Egyesült Királyság 

Hangosan nevetve temetem, az arcom a kezembe miközben oldalra dőlök fejem a mellettem ülő Liam térdén támasztva. Niall feje egyre vörösödik és már félő, hogy meg akadt a torkán egy kósza falat, de mikor felkiált, röhögés közben megnyugszom. Paul az ajtóban állva rosszallóan csóválja a fejét, de mosolyog. Mély levegőt véve ülök fel és próbálok megnyugodni és nem újra elnevetni magam.

Harry durcásan néz ránk karba font kézzel. Ahogy meglátom, az eséstől zilált haját újra kitör belőlem a nevetés. Lejátszódik előttem, ahogy megcsúszik, és hanyatt vágódik.

Előre hajolva lerakom a konzolt az üveg asztalra és előkotrom a telefonom a dzsekim zsebéből. Az ismeretlen szám láttán elbizonytalanodom, hogy felvegyem-e, de végül a fülemhez emelem a készüléket.

- Hallo – szólók bele.

- Jó napot. Zayn Malik? – hallok meg egy női hangot. Leintem a fiúkat, hogy halkabban legyenek és elmormogok egy ’igent’. -  A Herat korházból hívom. Ha jól tudom ön Lindsay Holse barátja – döbbenten nézek a tévé képernyőjére, amin a kimerevített FIFA díszeleg. A szavak nem jutnak el a tudatomig. Nem tudom az okát, az állapotát. Egyedül csak az jutott el hozzám, hogy bevitték, hogy ott fekszik valamelyik kórteremben és nem tudom, mi van vele. Nem hallom, hogy beszél-e még a nő vagy sem, de kinyomom és felpattanok.

Ahogy a folyosón rohanok a kijárat felé hallom az utánam szólókat, de nem állok, meg míg nem találom meg Pault. A néző téren van a hamarosan kezdődő interjú helyszínén. Szinte kiabálva követelem valamelyik kocsinak a kulcsát és már legszívesebben a hajamat tépném.

Ahogy megkaparintom, a kis tárgyat már fordulok is meg, de Liamnek ütközöm.

- Nem tudom mi történt, de így nem vezetsz – fog meg a vállamnál. – Add, ide elviszlek.

Az úton elhadarom a hallottakat, és amit felfogtam, de a szavaimból alig fogható fel valami. Liam nem próbál megnyugtatni nem, mondja, hogy minden rendben lesz. És ezért hálás vagyok. A kocsi csak lelassít, de nem áll meg én mégis kiugrok. Feltépem a korház bejáratát és bár alig fogom fel a saját tetteim az még is eljut hozzám, hogy szinte ráüvöltök a recepciónál lévő nőre. Ő megértően néz vissza rám és a tőle telhető leggyorsabban eljutatja hozzám az információt.

- Most már tényleg állj le – ragadja meg ültében a kezem haverom és lehúz maga mellé. Még jó néhány idegőrlő perc telik el, míg az orvos felbukkan az egyik ajtó mögül.

- Jó napot – köszönt minket. – Sajnálom, hogy ilyen sokáig kellet várakoznia, de szerettünk volna mindent kivizsgálni. – Szóval Lindsay jól van…

- Hál’ isten – túrók a hajamba. – Na és a babák? – kérdezem egyből.

- Ők is jól vannak mindketten.

Könnyek csorognak végig az arcomon a megkönnyebbüléstől. Az ágyon fekszik, ajkai mosolyra görbülnek, ahogy megpillant. Sietve indulok meg felé. Lehajolok és két kezem közé fogva arcát megcsókolom. Gyengéden vigyázva rá. Míg ő hajamba túr én levezetem kezem a hasára a takaró alá. Apró köröket rajzolgatok nagyobbacska pocakjára. Ahogy megérzem a könnyeket orcáján ijedten húzódom el.

- Kicsim mi a baj? Fáj valamid rosszul vagy? Lin…

- Tudják – zokog fel arcát kezeibe temetve. – Most már mindenki tudja, ki vagyok, Zayn! – kiabál ingerülten. Lefogom haját tépő kezeit és mellé ülve átölelem.

- Nyugodj meg – kérem lehunyt szemekkel. Tudom mit jelent ez neki és talán ehhez most én is kevés vagyok. Félek, nem leszek elég ahhoz, hogy most is erős maradjon.

Nincs már elég hite és ereje újra átvészelni ezt a sok keserűséget és rossz dolgot. Már az is hihetetlen dolog, hogy olyan kicsin fel tudta dolgozni a vele történteket.

.:Lindsay.:

Mind itt állnak körülöttem. Életem néhány legfontosabb személye és arra várnak, hogy megmagyarázzam. Elkel mondanom miért, hallják rólam azokat a híreket és, hogy igaz. Minden igaz.

- Öt éves voltam mikor apával vásároltunk…..

A szinte teljesen kihalt utcán egyedül Lindsay és apukája mosolyognak. A kislány szülője kezét fogva szökdécsel izgatottan várva, hogy végre a bolthoz érjenek. Mikor meglátja, a hatalma játék üzletet szaladni kezd boldogan kacagva. Apukája nevetve siet, utána majd értetlenül figyeli szomorú gyermekét az ajtó előtt állva.

- Apa zárva van – néz fel a férfira Lin ajkait lebiggyesztve.

- Ne aggódj, édesem majd visszajövünk – mosolyog le Lindsayre és a kezét megfogva indul el visszafelé. – Megígértem, hogy megkapod a macit így is lesz.

Bradford ezen része egyre üresebb lassan már csak Lindsay és apukája sétál az utcákon szinte még autókat se látni. A férfi felkapja álmos gyermekét kezébe és magához ölelve folytatja útjukat.

Lin szemi kipattannak a fület sértő fékcsikorgásra. Ahogy édesapja megfeszül és gyorsítani kezd, félelem lesz úrrá rajta.

Hangosan felsikít, mikor kezek ragadják meg és kitépik apja karjaiból. Kiabál és vergődik mind végig édesapját keresve. Könnyű testét a kocsiba dobják, és mellé tuszkolják apját is. Zokogva bújik szülőjéhez, míg az ismeretlen férfiak is elhelyezkednek, és a kocsi elindul.

- Kik maguk és mit akarnak tőlünk? – édesapja hangja komoly és tárgyilagos, de a kislánynak ez fel se tűnik. Ő csak rettegve rejti arcocskáját a puha anyagba.

- Ugyan jól tudja a választ mindenre! – hangzik a gúnyos felelet.

A fekete kocsi nem áll meg a hosszú úton egyszer se. Se Bardford se London utcáin nem kelt feltűnés így gond nélkül érnek el úti céljukhoz.

Lin reszketeg sóhajt véve könnyes szemekkel felnéz a hatalmas elhagyatott gyárépületre. Egyik elrablója akkorát taszít rajta, hogy előre esik. Térdei és feje a maga alól kicsúszott kezei miatt hatalmasat koppannak a kemény földön. A homok felbolydul, belepi a lány arcát és haját sebeibe is jut belőle. Édesapja tehetetlenül lefogva nézi végig a történteket. A nagydarab hústorony felrángatja a kislányt karjánál fogva és szinte húzza maga után.

Az épület tégláinak nagy része a földön hever. Az egyetlen épp helység benne ahova a két túszt cipelik. A hely sötét, de némi fény beszűrődik a fenti koszos ablakokon.

A két test a lökés gyanánt halk puffanással ér földet. Lin azonnal édesapja karjaiba mászik, és onnan figyeli, ahogy elrablóik itt hagyják őket és mögöttük a vasajtó becsukódik. Valamit földhöz vágnak, a férfi gyanítja nem olyan rég elszedett telefonja volt.

A napok telnek. Lindsay próbál erős maradni és nem sírni vagy nyafogni az éhség miatt. Édesapja az első egy két napban még kereste a lehetséges kiutakat, de be kellett látni innen nem menekülnek.

Lindsay arcai beesettek haja zilált és csomós. Sose volt duci, de most könnyen át éri még egy két éves felkarját. Édesapja sincs sokkal jobb állapotban, de ő jobban bírja a helyezettet. Az étlen, szomjasságot.

Négy nap elteltével újra kocsi hangja tölti be a helyet. Lindsay szeméből könnyek potyognak, ahogy hallja elrablóik hangját. Az eddig rossznak hitt lámpák most felgyulladnak a fejük felett megvilágítva a koszos, poros helységet.

Az ajtó nagy robajjal nyílik ki. Az öt alak közelít feléjük. Lin rémülten veszi észre a fegyvereket, a pisztolyt, a késeket és a baltát az egyik fekete ruhás kezében. Édesapja kezét szorítja még akkor is mikor a férfit felrántják a földről. Apjának tett ígéretet betartva nem mozdul, megkövülve nézi, ahogy a férfiak szülőjét rugdossák. Sírva borul el, de egy hang se jön ki a torkán kezeit fülére tapasztja, hogy ne hallja apja fájdalmas kiabálását. Nem akarja látni szülője is arra kéri, ne nézzen oda, de képtelen becsukni szemeit.

A pisztoly eldördül. Egyszer. A baltával lecsapnak. Vér fröccsen. Hírtelen borul minden sötétbe a lámpák megadják magukat és odakintről se szűrődik be fény.

Lindsay meredten bámulva a sötétbe hallgatja édesapja egyre ritkább és halkabb nyögéseit. Hallja, ahogy a balta és a kések célba érnek, ahogy a fegyvert újra meghúzzák egyszer majd még egyszer.  Minden felé vér fröccsen a homokba a cipőkre és Lindsayre. Apja vére tapad rajta.

Csend. Senki se mozdul. Lin csak saját eszeveszett levegővételeit hallja. Szinte már zihál. Csend és világosság. A lámpák pislákolva kelnek életre. A gyilkosok szeme elé tárul az élettelen test a tettük, amit vakon műveltek. Elborzadva nézik a vért a szétkaszabolt cafatokat és a kislányt, aki halálra váltan mered apja élettelen szemeibe.