Huszonötödik - Két pici csöpp

Sziasztok, szép szerdát mindenkinek!
Hogy telt eddig a hét? Csak én írtam mindennap majdnem három TZ-t és öt kis dolgozatot? Jó volt ez így szünet után. Na és akkor értékes információ már annak akit érdekel... még mindig lehet szavazni! Köszönöm a kommenteket az előző fejezethez és ez úton is köszöntöm az újakat :) 

Örülnék néhány véleménynek. Jó olvasást.

xx Maya

 

Nagy az öröm a One Direction háza táján, de vajon miért?

A minap a fiúk barátnőikkel együtt ellátogattak városunk Akváriumába és Állatkertjébe. A rajongók, akik képeket és beszámolókat is posztoltak közösségi oldalaikon érdekes dolgokat fedtek fel.

Olvashatunk posztot arról, hogy az Akváriumban a kis csapat ebédközben valamiről nagyon örült. Úgy tűnt a dolog Lindsay és Zayn jelenthettek be valamit. De vajon mi volt az? Liam Payne után most a Pakisztán származású fiú kérte meg barátnője kezét? Sajnos nem tudjuk, de minden esetre gyűrűt nem láttunk a lány ujjain.

Az ezek után megdöbbentő hír az, az volt, hogy Lindsayt sírni látták az Állatkertben. Okot nem tudunk, de a rajongók arról számoltak be, hogy rejtegette érzéseit barátai elől majd a vécéből kijövet már boldogan mosolygott.

Amint megtudunk, valamit közöljük önökkel. Hanna Bloom voltam.

Zayn döbbenten mered rám fájdalommal a szemében. Azon vagyok, hogy minél hamarabb kiszálljak az ágyból anélkül, hogy fellökném a tálcát, de ez nem igazán megy. Főleg, hogy Zayn megfogja a kezem és nem enged el. Fél kézzel a földre helyezi, a vacsoránk maradékát majd felém fordul.

- Ne nézz így rám kérlek – sóhajtok fel leszegve a fejem. Nem bírom elviselni, hogy a szemében fájdalom és bűntudat csillog.

- Lin – suttogja. – Hogy legyek jó párod apuka és majd a férjed, ha azt se veszem észre, hogy valami bajod van? – kérdezi megtörten hangja el-elcsuklik.

- Csodás leszel, mindháromban ebben sose kételkedj. És tudod miért? Mert már most az vagy – araszolok hozzá közelebb. Ölébe fészkelve magam elrejtem könnyeim a pólójába.

- Mond el, kérlek – simogatja a hajam nedves puszikat nyomva arcomra. – Mi volt a baj?

- Nem volt baj… csak elérzékenyültem. Tudod a kislány a tolókocsiban, Lisa – magyarázom szipogva. – Eszembe jutott, hogy a hozzá hasonló beteg gyerekeket néha eltaszítják a szüleik – zokogásom vállába fúrva tompítom. – Zayn ha mi pici csöppünk beteg lesz én… én képtelen… képtelen lennék eldobni magamtól – a vállam hevesen rázkódik. Zayn csitítva ölel magához. Fejét nyakamba fúrja és puszikat hagy a vékony bőrön, míg egyik keze hátam a másik hajam simogatja.

- Ha valami véletlen folytán beteg lesz bármi baja lesz, a pici csöppnek ugyan úgy fogjuk szeretni, Lin. Hallod? Ne sírj, jó?

- Téged zavar, hogy már most terhes vagyok? – kérdezem pár perc múlva kissé nyugodtabban. Eltávolodom tőle, de csak pont annyira, hogy könnyen szemébe nézhessek.

- Dehogy zavar – rázza a fejét mosolyogva. – De még se szeretném azonnal kiírni twitterre vagy rohanni az első újsághoz. Nem akarom, hogy te legyél a célpont, Lin – susogja közel hozzám. Ajkaimon érzem forró leheletté édes bizsergés fut végig testemen, ahogy megcsókol. Puhán nem siet, el semmit nem követel. Kóstolgat. Szája csak mozog az enyémen. 

A napok és hetek villámgyorsan húznak el felettünk. Minden olyan gyorsan történik, hogy nehéz lépést tartani. Minden koncert remekül sikerül. Miamiban az utolsó fellépés után majdnem a hónap végéig maradunk, de mivel két kis mama is van a csapatban így nehezebb a dolog.

Zayn aggódóbb apukának bizonyul, mint Liam. Nem érdekelte, hogy hajnalban kell kelnie, mert utána jelenésük van. Ő akkor is nekiáll nekem tápláló és vitaminban gazdag reggelit készíteni. De mikor Atlantban a színpadon megcsuklik a fáradtságtól leállítom. Még arra is kész vagyok, hogy nem szólók hozzá, ha nem hagyja abba, de szerencsére erre nincs volt szükség. Megértette, hogy nekem is szükségem van rá így felhagyott a kora keléssel. De akkor se áll le teljesen. Mégis bizonyul inkább édesnek, mint idegesítőnek.

Amint haza érkezünk az első dolgunk az én unszolásomra kipakolni a cuccaimat a dobozokból. A második, hogy meglátogassuk a korházat és megismerkedjen Zayn a nőgyógyászommal ki egy kiváló orvost ajánl, aki majd a szülészem lesz.

Már a baba neve is felmerült, de még semmire se jutottunk. Igazság szerint a picur nemét se tudjuk még mivel nem akartuk csak az elkövetkezendő ultrahangon kideríteni.

Sophia és Eleanor, Jaddel karöltve már babaruhákat és holmikat néznek a neten, na meg üzleteket. A babamentes fiúk; Louis, Harry és Niall minden jóval elhalmoznak minket és a babákat. Minden egyes találkozásnál újabb plüsst kapunk. Ebből adódóan már a média és a rajongók is tudják, na meg persze a családok.

Zayn idegesen szinte görcsösen szorítja a kormányt. Ha nem tudnám, hangulatának okát azt mondanám dühös. De e helyett tudom, hogy csak izgatott. Ahogy én is hisz megtudjuk a kicsi nemét.

Lassan nyomom le a kilincset Zayn kezét biztosan fogva. Mikor kiszállunk, a kocsiból egy pillanatra azt hiszem, elájul, de szerencsére nem.

- Jó napot – köszönöm mosolyogva. Dr. Franknak. Zayn csak az orra alatt motyog, de szerencsére orvosom nem nézi rossz szemmel.

- Lindsay felkészült? – kérdezi a zselét fogva. Bólintok és szerelmemre mosolygok, aki halványan, de viszonozza a gesztusom.

- Jól van? – kérdezi akadozó lélegzettel.

- Igen, jól vannak. Mindketten.

- Hál isten. Látod kicsim én mondtam – nyom puszit az arcomra, de aztán ledermed. Orvosommal kuncogva figyeljük, de nekem könny gyűlik a szemembe. – Várjon! – néz Dr. Frankra. – Ketten vannak?

- Igen. Ikrek – mosolyog, ránk kedvesen majd a monitor felé fordul így mi is oda nézünk – és ahogy nézem fiú és egy kislány. Gratulálok.

Könnyes szemekkel figyelem a két csöppséget, akik a hasamban növekszenek. Mikor az orvos magunkra hagy és letörlöm a zselét magamról Zayn magához ölel. Erősen és minden szeretetét bele sűrítve. Hihetetlen az egész. Felfoghatatlan. Eddig egy babáról beszéltünk és most hírtelen kettő van.

- Két pici csöpp van, Lin – duruzsolja mantraként a fülembe.

Nevetve sírok fel fejem a vállába fúrva. Az öröm és a boldogság baromi nagymértékben uralkodik el rajtam.

Zayn teljesen sokkolva van. Idétlen vigyor ül az arcán még kifelé menet is miközben le-letekintget az ultrahangfelvételre. Még nagyobb örömet érzek őt nézve, hogy látom milyen boldog.

Sose gondoltam, hogy tizenkilenc évesen teherbe esem, és olyan embert hívhatok a szerelmemnek, mint Zaynt. Kiskoromban mindig arról álmodtam, hogy bejárom, a világot mielőtt igazán élni kezdenék. Még a munka és a családalapítás előtt. Végül is nem állok messze tőle. Hisz temérdek sok helyen jártam és fogok még. Köztük Los Angeles, Atlanta, Chicago, Miami és még sok más gyönyörű hely. Az tény, hogy közben lettem állapotos, de ez se akadályozta a dolgaimat.

És az, hogy Zayn mindvégig mellettem volt felejthetetlen. Ő lesz gyermekeim apja és egyszer majd a férjem, remélem.

Bekötöm, a melegítőgatyám fűzőjét miközben a fejem vissza kapom a tükörre. Megállok vele szemben és nézem magam. A csillogó szemeim az igencsak megnőtt hajam és a mosolyom. A mosolyom mely a felhőtlen boldogságról árulkodik.

Lassan simítom a kezem hasamra, amin már igencsak látszik a terhességem. Az orvosom szerint ez normális hisz ketten vannak. Gyermeteg izgatottsággal képzelem el, hogy nem sokára már mozgolódni fognak.

Kinyílik a szoba ajtaja és Zayn lép be rajta mosolyogva. Ahogy észrevesz, a tükör előtt a pocakomat simogatva azonnal felém indul. Átkarol, hátulról kezeit enyéim alá simítja, állát a vállamon támasztja és a tükrön keresztül mély barna szemei enyéimbe fúrja. Tekintete rabul ejt ölelése ellazít. A vállára hajtom a fejem és élvezem, ahogy ajkai nyakamat érintik.

Nedves lágy puszikat hagy bőrömön, ami egyre jobban felforrósít. Kissé összerezzenek, ahogy ujjai elindulnak az oldalamon és megállapodnak a melltartó fedte mellemen. Halkan felszisszenek, ahogy erősebben ér hozzám.

- Fáj? – kérdezi aggódva, elrántva kezét.

- Nem – susogom oldalra nézve lágy csókot nyomok ajkaira. – Csak érzékeny, finoman – kérem puszit nyomva nyakára és átkarolva azt.