Tizenötödik - Hajnali hármas protekció

Nashville, Tennesse - Egyesült Királyság, Anglia, London

Melegem van és valami csikizi a nyakam. Ez az első gondolatom. A vaskos bordó sötétítő függönyök rései között halványan szűrődik be a nap sugara. De még ez se tudja elnyomni a lámpa fényét. Lenézek a mellettem vagy inkább rajtam fekvő fiúra. A keze derekamat öleli egyik lába enyéim közt, míg a másikat átvetette rajtam a feje nyakamban pihen. Meleg lehelete teljesen felborzolja, az idegeim néhány tincse minden egyes levegő vételénél megrezzen.

Szeretlek – víz hangzik, az elmémben látom magam előtt, ahogy szemi csillogtak és rossz érzés fog el. Sóhajtva túrok a hajamba már amennyire tudok. Fejem az éjjeliszekrényen lévő óra felé fordítom. 7.45. Egy pillanatra lehunyom a szemem és végi simítok Zayn engem ölelő karján. Óvatosan emelem le magamról a lábaimat is kiszabadítom és visszanézek rá. Ajkai enyhén elnyíltak arcán morcos kifejezés ül olyan, mint egy kisfiú, akinek azt mondták addig nincs édesség, míg meg nem eszi a zöldséget. Kezeivel keres, valamit végül a párnámat szorítja magához és nagyot szusszanva kisimulnak vonásai. Mosolyogva simítok el néhány hosszabb tincset a homlokából. Ledobom a pólóját magamról, amit tegnap este felkaptam és egy tiszta fehérneműt húzok fel. Amilyen csendesen tudok, felöltözöm. Egy fekete csőgatyát kapok fel egy fehér ’LOVE’ feliratos pólóval végül a puffra ülve belebújok a bakancsomba. A bőröndömbe dobálom a néhány elszórt göncöm majd azt behúzva nézek vissza Zanyre. Egy papírt keresek és egy tollat majd firkantok neki egy üzenetet.

„El kell mennem. Kölcsön vettem a kulcsaidat remélem nem baj. Semmi kedvem egy hotelban roskadni. Majd hívj vagy én hívlak. Lin”

A nevem köré még gyorsan rajzolok, egy szívecskét majd a cetlit a szekrényre rakom és rá a telefonját. Hátamra dobom a farmer hátizsákom egyik kezembe a farmerdzsekim fogom, míg a másikba a bőröndöm. Mosolyogva nézek vissza Zaynre aki mintsem sejtve édesen szuszogva alszik.

- Megszöksz? – szívrohammal küszködve fordulok az erkély ajtó felé ahol Liam az előbb lépett be.

- Mennem kel – sütöm le a szemeim most a fapadló érdekesebbnek bizonyul.

- Értem. Gondolom Zayn is tud róla – hangjából süt a gúny és nem is csodálom.

- Öhm, hagytam neki üzenetet – habogom zavartan, egyik tincsem a fülem mögé tűröm, úgy nézek fel rá. – Kell egy kis idő Liam. Távol tőle. Félek mellette olyannyira elvesztem az eszem, hogy olyanba megyek bele, amit később megbánok vagy másképp csináltam volna – magyarázom egyik lábamról a másikra helyezve a súlyt.

- Szereted őt?

- Nem. Nem tudom. Igen – nyekergem. Nagyot sóhajtva túrok a hajamba és harapok alsó ajkamba. – Persze, hogy szeretem, de nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e belé – suttogom megtörten.

- Hidd el elég nektek, neked néhány óra távol tőle és rájössz, hogy érzel – simítja meg a karom mosolyogva. – Na, gyere ide – ölel magához. Hálásan simulok karjaiba.

A reptéren a korai órák ellenére is elég nagy tömeg fogad. Mire minden ellenőrzésen átesem, teljesen nyűgös leszek. A pár perce bevett fájdalomcsillapító még nem kezdete meg jótékony hatását így a fejem hasogat és hányingerem is van. Kell nekem másnaposan repkednem főleg, hogy négy óránál többet nem aludtam az biztos. A férfi illetve fiatalember, aki nálam talán három évvel idősebb kedvesen mosolyog rám. Isten látja, lelkem szeretném viszonozni a gesztust, de szerintem inkább csak vicsorgok. Mielőtt elindulnék, a hosszú folyosószerű izén a telefonom jelzi, hogy üzenetem érkezett. Félre álok, míg kiveszem a zsebemből.

Hívj, ha leszálltál, még ha nem is veszem fel. Ha eltöröd az antik vázám, amit a bolhapiacon szereztem megharagszom. xx Z

A nyűgös énem hamar száműzetésre kerül és felváltja őt a boldog idiótán vigyorgó Lin. A bácsika, aki mellé a jegyem szól, valamit morog a tinikről és a káros szerekről, míg helyet foglalok az ablak mellett. Nem értem az öregek panaszkodnak a fiatalokra, de ők ugyan olyanok. Miért kell egyből ítélkezni, csak mert mosolygok? Egyébként is kétlem, hogy felengedtek volna, ha be lennék lőve.

Elindítom a fiúk Alive című számát és kényelmesen elhelyezkedve hunyom le a szemeimet.

Azonnal elém kúsznak a tegnap este képei. Érzem, az orromban az illatát látom magam előtt csillogó szemeit és érzem ajkaimon gyengéd édes csókját.

Liamnek megint igaza volt. Elég ez a néhány óra és máris hiányzik. Néha baromi idegesítő, hogy Li jobban tud nálam dolgokat.

Szerencsére a csomagom hamar megszerzem, így már megyek is a kijárat felé. Azonnal leintek egy taxit és Zayn címét bediktálva hátra dőlök.

Életemben egyszer jártam ebben a házban még mikor az előző tulajé volt. Így fogalmam sincs Zaynie, hogy rendezte be. A kulccsal babrálva túrok a hajamba végre bejutok. Első dolgom, hogy a kis szekrényre dobom a táskám a bőröndöm meg az elé rakom. Felakasztom, a dzsekim lerúgom a cipőm és beljebb lépek. Jobbra egy boltív helyezkedik el és a nappali hatalmas plazma tévével, üveg asztallal és kényelmesnek tűnő kanapéval és fotelokkal. A falon rengeteg kép és grafiti kap helyet. Balra egy kétszárnyas toló ajtó rejti az étkezőt ahol szerintem még sose ettek. Onnan egy ajtó vezet a konyhába, aminek van egy másik ki-bejárata is. A konyhabútor mélybarna és baromi modern. Lent még van egy vécé és egy szoba, ami gondolom, a vendégeknek van fenntartva. Oda fönt az első ajtó szintén egy használatlan helység majd egy edzőterem és azzal szemben Zaynie szobája van berendezve. A helység majdnem kitölti az egész folyosót a fürdővel együtt.

A falak feketék a bútorok fehérek. Az íróasztal és az ágykeret szürke színű, míg a húzat szintén fekete. A sarokban szinte világít egy narancssárga babzsák és mellette egy heverő.

Az éjjeliszekrény, ami szürkés színű helyet ad egy sárga lámpának és egy képnek, amin én és Zayn vagyunk. Az ágy fölött egy hatalmas grefiti rajzolódik ki mindenféle színben. Az asztal mellett lévő szekrényen rengeteg kép van a fiúkról és a családjáról és pár közös is még kis korunkból, de olyan is van, ahol csak én vigyorgok a kamerába.

Lassan levánszorgok a konyhába miközben Zaynt hívom. Kicsöng. Kinyitom a hűtőt, ami szinte kong az ürességtől. Szem forgatva veszem ki a kolát, de azonnal el is fintorodom. Fúj.

- Komolyan? Penészes kóla és üres hűtő? Igazán szólhattál volna – „köszönök” amint felveszi.

- Neked is, szia, édesem – búgja és tudom, hogy vigyorog. – Mit vártál? Isten tudja mióta nem jártam otthon. Amúgy a gép a háznál rakott le? – kérdezi gúnyosan.

- Most volt időm hívni – csapom be a frigó ajtót. Előveszek egy poharat és töltök bele csap vizet.

- Amúgy, hogy utaztál? – érdeklődik, mosolyog.

- Remekül. Egy előítéletes bácsi ült mellettem, míg nem küldtél üzenetet a másnapossággal küzdöttem. Ja és kilyukad a gyomrom – panaszkodom felháborodva.

- Balról a második fiókban van, egy szórólap hívd fel a kajáldát és mond, hogy a szokásosat kéred – magyarázza. Hallom Lou és a fiúk hangját a háttérből, ahogy panaszkodnak a minimális smink miatt.

- Tudsz róla, hogy itt hajnali három van? – kérdezem a papírt vizsgálgatva.

- Tudsz róla, hogy éjjel is szállítanak kaját? Főleg nekem! Na, most lerakom este hívlak – a fiúk is üvöltve elköszönnek én meg mosolyogva rakom le a telefont.

Míg a reggelim vagy hívjuk, aminek akarjuk, megérkezik, felcipelem a bőröndöm a szobába. Legszívesebben csak, ledőlnék és aludnék, de túlságosan éhes vagyok. Hülye idő eltolódás.

Levágom a cuccom a földre. És mellé dobom a ruháimat is. Kölcsön veszek Zayntől egy pólót és egy alsót, amit gyorsan magamra aggatok. Az ágyra huppanva izzítóm be a laptopom, és míg az bekapcsol, keresek valami normális adást.  

Evés után befészkelem magam a pihe-puha ágyba. Mélyen magamba szívom Zayn illatát és lehunyom a szemem.

A tévét nem kapcsolom ki és mivel az elég fényt ad most lámpát se kapcsolok. Magamhoz szorítok, egy párnát miután lejjebb veszem a hangot a zaj ládáról.

Már épp álomba merülnék mikor a telefonom vad csipogásba kezd. Morogva nyúlok érte és nyitom meg az üzenetet.

Jó éjt, babám, Z.

Tizennegyedik - Érzelmek

Hali-hó!
Mivel nem vagyok suliban és hamarosan estig elnyúló programom lesz ezért gondoltam most hozom a részt, hogy el ne felejtsem. So itt van. Remélem tetszeni fog és kapok néhány véleményt :) xx Maya. Jó hétvégét!

Nashville, Tennesse

Nashville utcáin számtalan bárral, pubal esetleg kisebb kocsmákkal találkozik az ember. Mi épp az egyik Pub bejárata felé tartunk. Liam, Niall és Zayn elől röhögcsélnek valamin, míg én Lou-val beszélgetek. Ahogy belépünk a fülem meg csapj egy country szám Lou rám vigyorog és meglöki a csípőm sajátjával.

A fiúk elmennek italért, míg mi helyet foglalunk egy hátsó asztalnál. Szerencsére nincsenek sokan az ittlévőket is inkább törzsvendégeknek mondanám.

- Az italok – teszik le elénk a sörös korsókat és a feles poharakat.

- Ez csak négy vodka – nézek az épen helyet foglaló Zaynre.

- Lounak gyereke van, ő csak sört kap – vigyorog Niall. Nevetve veszem magamhoz az egyik töményt és egy koccintás után már le is húzom.

- Ez üt – fintorog Liam.                                                                                                              

- Aki nem bírja, a piát ne igyon – kacsintok rá és intek a mellettünk elhaladó pincér srácnak, hogy hozzon még hármat. – Most nem lehetsz dühös – fordulok Zayn felé, aki értetlenül bámul vissza rám. – Veled vagyok nem egy vadidegennel vagy Ashtonnal.

- Nem ihatsz többet. A pia miatt szemtelen leszel – böki meg az arcom durcásan lecsapom a kezét. Kiöltöm rá a nyelvem és szinte kiverem a srác kezéből a tálcát olyan gyorsan marok el két felest. Egyből lehúzom őket majd a harmadikat is felhajtom és nagyot kortyolok a sörömbe, míg körbe nézek.

- Azta az egy zenegép – pattanok fel – megyek, keresek valami jó számot – indulok el kissé inogva, de a fejem hamar kitisztul. 

A gépre támaszkodva ingatom a csípőm a mostani dal végére, míg keresek egy másikat. Két kar fonódik, a derekam köré a tetoválásai csak megerősítenek abban, hogy ő Zayn de ezt már az illat alapján tudtam.

- Mit válasszak? – kérdezem halkan még jobban az ölelésébe simulva.

- Pixi Lott-nak ez a száma jó – bök a Turn It Up feliratra.

- Nem tudtam, hogy Pixi rajongó vagy – kuncogok fel félig felé fordulva a fejemmel.

- Érted jobban rajongók – csókol a nyakamba, aminek hatására a pihe szőrök égnek állnak a tarkómon.

Miután elindítjuk, a zenét kénez fog és úgy vezet vissza a már kissé zsúfolt asztalunkhoz. Liam valahol a bár pultnál beszélget néhány taggal. Bemutatnak nekem valamilyen Franket, Deant, Chadliet és még jó pár embert, de nehezen tudok koncentrálni. Zayn keze időközben a vékonyka topom alá férkőzik és apró köröket ír le a csípőmre és a kevéske ital se segít az agyamnak.

Zayn egy pillanatra se enged, el még akkor se mikor leülünk. Ő egy sráccal beszélget, míg én Louval és Niallal. Valahol mindig hozzám ér hol a csupasz combomat simogatja, vagy a kezemet fogja, esetleg a derekamat karolja át és úgy nyom puszit az arcomra.

- Bocs ezt fel kell vennem. A barátnőm – hallom meg Zaynie partnerének a hangját. Ujjai kissé erősebben mélyednek bőrömbe így hívja fel magára a figyelmem. Niall egyik poénján nevetve fordulok felé, de ő azonnal lecsap rám. Olyan szenvedéllyel csókol, hogy az agyamat azonnal ellepi a köd. Mind két kezemmel a hajába túrok, míg ő egyik kezével a combomat markolva húzza lábam az övéire és a csípőmnél fogva még közelebb húz magához. Fogai alsó ajkam karcolják, mielőtt eltávolodna. Szájával nedves puszikat nyom nyakamra majd a fülem mögé.

- Hozok még italt – suttogja, aprót bólintok.

Felkönyököl az asztalra és kézfejemre támasztva ajkaim nézek az engem bámuló barátaimra.

- Most együtt vagytok? – tudakolja Niall majd a sörébe kortyolt.

- Nem tudom, mi van köztünk, de nem is érdekel. Csak élvezem – vonok vállat. A tekintetemmel őt keresem háttal áll nekünk épp Liammel beszélget és még pár sráccal.

- De aztán védekezzetek – kuncog fel Lou csúnyán nézek vissza rá.

- Itt is vagyok – ül vissza mellém Zayn és mindenki elé lerak egy korsó sört. Nagyot kortyolok a hideg italból, míg ő az ölébe húz. Ujjai szinte ösztönből felismerhetetlen alakzatokat rajzolnak, a lábamra a másik kezével a korsóját tartja, mellkasának dőlök és figyelem, ahogy Liam is csatlakozik hozzánk.

- Meleged van? – szegezi nekem a kérdést kaján vigyorral.

- Nem. Mert?

- Csak úgy kipirultál – von vállat szemtelenül. Dühösen vizslatom, de ő hamar túllép a dolgon és Niall felé fordul. Zayn tenyere az arcomra siklik így fordítja arcom maga felé.

- Ki jössz? – bök a hátsó ajtó felé. Szemöldök ráncolva nézem, ahogy a zsebében matat, majd felmutatja a cigis dobozt.

- Aham – nyomok csókot ajkaira és mér fel is állok.

Mélyen szívom magamba a friss levegőt, ami kicsit kitisztítja a fejem.

Derekam oldalasan a korlátnak támasztom. Ajkaim közé veszem a szálat és közelebb hajolok Zaynhez. Szemembe nézve gyújtja, meg mindkettőnk cigijét majd fújja ki a füstöt. Közelebb lép, de még így van köztünk egy felkarnyi távolság.

Csend egyikünk se szól egyedül a pubból kiszűrődő zene és beszélgetés ad némi zajt. Csak nézzük egymást. Figyelem a szemét, amit hosszú szempillái fátyolként takarnak el, telt rózsaszín ajkait, amik közé a nikotinos rudat szorítja majd annak füstjét irtó szexin kifújja.

Ujjai szorosan kulcsolódnak az enyéimre miközben az asztalunk felé vezet. Biccent néhány embernek majd hírtelen fékez le a társaságunk előtt.

- Mi lelépünk – közli egyszerűen és áthajol, az asztalon felkapja a bőrdzsekijét és egy intés után már húz is kifele. Míg a taxira várunk rám teríti a dzsekijét és átkarol. Szorosan a mellkasához húz, fejét nyakamba rejti. Meleg lehelete csiklandozza a bőröm, de az érzés hamar elmúlik, ahogy megérzem nyelvét. Egyik kezem tarkójára csúszik, míg másik kezemmel a bicepszét markolom. Halk sóhaj csúszik ki számon, ahogy szívni kezdi az érzékeny vékony bőrt.

Nem tudom, hogy a vágytól vagy a piától, de biztos, hogy lerészegedve kuncogok, ahogy a szoba ajtaját a kelleténél hangosabban csukja be. Ő nem sokat törődik vele már nyom is neki a keményfának.

Keze a toppom aljával babrál, ajkai enyémekre tapadnak. Nyelve azonnal át csusszan, a számba amint azok elnyílnak. Épp csak annyira szakad el tőlem, hogy levegye a felsőm és sajátját is. Hajába túrva húzom közelebb magamhoz, már ha ez lehetséges. Ujjai végig siklanak oldalamon le a combomon majd fel a gatyám széléhez. Fürgén gombolja ki a lila színű anyagot és húzza a le a cipzárt. Gyengéden mellkason taszítom, meglepődve pislog rám. Alsó ajkam beharapva fojtom el feltörni készülő nevetésem ábrázatát látva. Olyan ártatlanul mégis vágyakozva mélyed tekintete enyémbe, hogy szerintem nem élné túl, ha azt mondanám, álljunk le. Milyen szerencse, hogy eszem ágában sincs ilyet kiejteni a számon. Direkt nem nézek rá, ahogy közelebb lépek. Körmeim végig húzom mellkasától kezdve le a kockás hasán át csípő csontjáig. Szinte alig érek hozzá a puha bőrhöz, de ő máris felmordul és utánam kap, de még időben húzódom háttrébb.

- A-a. Nem szabad – ingatom fejem. Kezei tehetetlenül esnek vissza a teste mellé. Újra elé lépek. Lassan ügyelve, hogy minél többször érjek kezdetleges merevedéséhez gombolom ki a gatyáját.   

- Lin – nyögte. – Ne őrjíts meg! – mordul fel hangosan.

Derekamnál fogva magához húz. Ölébe kapva csókol, meg ujjai hajamba vándorolnak. Gyengéden rak az ágyra ajkai mégis hevesek. Nem távolodik el még akkor se mikor gatyámat húzza le rólam. Végül elhajol magát is megszabadítja a felesleges darabtól és már felettem is van.

A melltartóm kapcsa nem jelent neki akadályt a csipkés anyag halk puffanással jelzi földet ért. Nedves csíkot húz nyelvével halmaim közé. Sóhajtva tűröm minden egyes érintését. A fejemet megemelve nyögök fel, ahogy ujjai gyengéden hozzám érnek.

Küszködve a levegővel és az érzéseimmel simítok végig hátán. Tenyerem alsója alá kalandozik, megmarkolom, a fenekét mire játékosan nyakamba morog. Lesimítom róla az anyagot és mire végzek, eszmélek rá, hogy az egyik kedvenc bugyim cafatokban hever a földön.

- Veszel egy újat – bökök a mellkasára.

- Akár egy egész boltot kapsz, de most érezni akarlak – néz mélyen a szemembe.

Körmeim hátába vájom, egyszerre nyögünk fel, ahogy belém csúszik. Lassú tempót vesz, miközben puszikkal borítja be arcomat és oldalam simogatja egyik kezével.

- Ah – csúszik kis a számon a kelleténél hangosabban, ahogy teljesen hosszát magamban érzem.

- Lin – suttogja elsimítva egy tincset arcomból. – Szeretném, ha nem ez lenne az utolsó szeretkezésünk – gyengéd csókot nyom ajkaimra majd újra szemeimbe néz. A szívem hatalmasat dobban. Melegség járja át a testem és mosoly kúszik arcomra.

- Hát reméltem is, hogy ezt mondod, mert többet nem szabadulsz tőlem – tarkójánál fogva közelebb húzom. Ráérősen csókolom, kiélvezve minden pillanatot miközben átadom magam a mennyi érzésnek ő utána.

- Szeretlek – suttogja.

Kapásból közölném vele az igazat, hogy én is, de…. érzem, hogy ő már nem a régi szeretlek, kifejezést használja. De én nem vagyok ennyire biztos a dolgomban. Vajon én szerelmes vagyok belé? 

Tizenharmadik - A munka

Nashville, Tennesse

Miért nem lepődöm meg rajta, hogy reggel azt játsszuk; nem történt semmi? Igazság szerint abban se vagyok biztos, hogy többiek tisztában vannak-e azzal, hogy kibékültünk. Mert kibékültünk, ügye? Az emberek ritkán csókolóznak, ha rosszban vannak vagy nem? Oké én már nem tudok semmit se.  

Olyan erővel teszem vagy is inkább vágom le a kávés bögrém az asztalra, hogy többen is felém fordulnak. Az út mentén húzódó kis étterem ínycsiklandozó reggelivel szolgált, de én egy falatot se tudok enni. 

- Minden oké? – néz rám Niall felvont szemöldökkel. 

- Miért ne lenne? – kérdezek vissza enyhe éllel a hangomban. – Ki megyek levegőzni – közlöm csak úgy mellékesen és már állok is fel. Általában az emberek a levegőzés alatt friss oxigént szívnak, de én a cigi káros füstjét juttatom inkább a tüdőmbe.  

- Ki vele mi a baj? – áll meg mellettem Liam. Érdeklődve pillant rám miközben ő is rágyújt egy szálra. 

- Neked se tűnt fel, hogy kibékültünk, ügye? – dőlök a falnak.

- Sikerült végre beszélnetek? – lepődik, meg mire én felnevetek kicsit sem vidáman. 

- És teljesen jogos, hogy így meglepődsz – rázom a fejem sóhajtva. – Mert nem látszik, ügye? – kérdezem, de időt se hagyok a válaszra. – Tegnap megcsókolt. Oké, ő csak szájon puszilt és én csókoltam meg, de ő meg vissza szóval nincs sok különbség. És ma meg? – tárom, szét a kezem majd mélyen a nikotinos rúdba szívok. – Semmi. Mint ha mi se történt. 

- Megcsókoltad? 

- Most komolyan Liam! – kiáltok a fiúra pont mikor a tőlünk két méterre elhelyezett ajtó kinyílik.  – A lényegre tapintottál – megyek, el mellette morogva a csikket a kukába dobom mielőtt felszállnék a buszra. 

Dühösen vágódom le az egyik fotelbe. Az ölembe veszem, a laptopom csatlakoztatom hozzá a fülesem és max hangon kezdek el zenét hallgatni. A gép teteje fölött elnézve látom, ahogy Zayn engem figyel. Egy ideig tartom a szemkontaktust majd megszakítva az e-mailjeimre koncentrálok. A szemeteket a kukába dobom és épp kattintanék, a következő kis négyzetbe mikor megakad a tekintetem a feladón. Az ujjaimmal a billentyűzetem dobolok várva, hogy betöltsön az üzenet. 

„Kedves Miss Holse

Öröm volt látni a munkáját. A honlap, amit elküldött nekünk pontosan azt tükrözte, amit én elképzeltem magamnak. A színek magával ragadtak minden egyszerre volt figyelemfelkeltő még is a lényegre tudtam koncentrálni a sok jó mellett. 

Így hát nagy megtiszteltetés, hogy saját kezűleg gépelhetem be, hogy; öné az állás! Megnyert a munkájával. Gratulálok. Kérem, amint tud, hívjon a megadott telefonszámon, hogy mielőbb megbeszélgessünk egy találkozót a szerződés aláírásának időpontjához. 

Tisztelettel: Mr. Adam Wals”

Azonnal vigyor kúszik az arcomra és legszívesebben felsikítanék, de nem teszem. Hihetetlen, hogy megkaptam. Mégis csak megérte órákat szenvedni a szerkesztéssel. Egy tétel kipipálva a „kilábalok a szánalomból” listámról. Oké talán furcsán hangzik, de tegnap este az incidens után készítettem egy listát, amire felírtam minden hirtelen jött dolgot, ami majd segít abban, hogy ne érezzem magam szánalmasnak. 

Végül is van, már állásom akkor vagyok valaki, nem? Oké mondjuk inkább fél állásnak, de akkor is. Én büszke vagyok magamra. 

- Minek örülsz? – ül le mellém kíváncsian Sophia. 

- Szereztem munkát – vigyorgok rá. 

- Akkor ez azt jelenti, hogy nem leszel velünk többet a Turnén? – döbben le, na, erre persze a többiek is felkapják a fejüket. 

- Nem. Ez azt jelenti, hogy lesz állásom – bólintok. 

- Nem értem – szól közbe Harry és olyan érdekesnek tartja a témát, hogy még a konzolt is félre rakja, miután leállítja a játékot. 

- Talán az elején Londonban kell majd lennem, de amúgy ez olyan meló, amit a világ másik feléről is tudok csinálni. Elküldik mailen az instrukciókat én meg elkészítem a honlapot. 

- Szóval honlap készítő leszel? – teszi fel az aranyat érő kérdést Niall. 

- Ja. 

Zayn pillantása lyukat éget belém. Viszonozom. Mintha azt kérdezné „most komolyan”? Én meg válaszolok „halál komolyan”. Dühösen vágja le az eddig kezében tartott újságot és elvonul hátra az ágyakhoz. 

- Most ennyire fáradt, vagy valami baja van? – néz körbe Louis. 

- A helyes kérdés inkább az, hogy; velem van baja vagy mindennel, amit teszek? És itt vissza is térünk, a velem van baja dologhoz – gúnyos mosolyom képtelen vagyok leplezni. Inkább újra a gépembe mélyedek, és nem foglalkozom a többiek pillantásával. 

Komolyan mit vártam? Hogy a tegnap este után majd minden oké lesz? Hogy az egész megváltozik, ha smárolunk? Hülye voltam, hogy megcsókoltam, de a legnagyobb baklövést talán akkor követtem el mikor nem tiltakoztam a Turné ellen kézzel, lábbal. 

De belegondolva… most hol lennék, ha nem jövök el? Na, erről fogalmam sincsen. De az biztos, hogy nem vesztünk volna össze Zaynnel nem csókolóztunk volna, és nem lennének ilyen jó élményeim a srácokkal. De kitudja ha Bardfrodban maradok, lehet, most életem szerelmével lennék a legtökéletesebb randin. Jó ez baromi nyálas szóval inkább kihagynám. 

- Jó napot. Adam Wals asszisztense vagyok – szól bele egy női hang a telefonba. 

- Jó napot. Lindsay Holse vagyok és az állás miatt hívom Mr. Wals-t – mélyet szívok, a cigimből miközben várom, hogy kapcsoljanak. 

- Adam Wals – a mély bariton felkelti a figyelmem. – Lindsay, ügye? Üdvözlöm. 

- Igen. Jó napot. Sajnálom, hogy csak most hívom, de elég sűrű napom volt – benézek az ablakon a falra az ággyal szemben. Már nyolc óra van szóval Londonban délután kettő. Az nem is olyan késő, sőt. 

- Ugyan semmi gond. De ha jól láttam a számot nem itthon van. 

- Ami az illeti most éppen Tennesse-ben, Neshvill-ben egy Turnén a… barátaimmal – már nem tudom azt mondani, hogy a bátyámmal. 

- Oh, az jó messze van – hallom meg a hitetlenkedő hangot. – És mikor tér vissza Londonba. A szerződés miatt kérdezem. 

- Hát 22.-e után el tudok szabadulni – töprengek. 

Még pár percet beszélgettünk a szerződésről és a formalitásokról. Ahogy lehuppanok az erkélyen lévő fotelba és lerakom, magam mellé a telefonom eszembe jut Zayn. Nem is értem miért ilyen bonyolult vele. Megváltozott és kezdem úgy érezni én ezt a Zaynt nem ismerem. 

- Szia – nem nézek rá csak az alattunk elterülő várost figyelem. Besüpped, mellettem a zöld párna az orromba kúszik az illata az elmémbe pedig a csókunk. – Muszáj magyarázkodnom? – sóhajt nagyot a hajam megrezdül, így tudom, engem néz. – Úgy is tudod, mekkora hülye vagyok, és sajnos az nem segít, ha ezerszer elmondom, mennyire sajnálom. 

Vajon a csókot vagy a viselkedését sajnálja esetleg mindkettőt? Eltűrők egy tincset a szememből és tovább figyelem a város fényeit. Ilyen magasból minden olyan kicsinek tűnik. Úgy érzem magam, mint egy hercegnő, akit a toronyba zártak. És talán nem is bánnám, ha ez megtörténne ha Zayn is velem lenne. 

- Nincs semmi baj – nézek rá végül halvány mosollyal az arcomon. 

- De van – bólint – de az a szar helyzet állt elő, hogy nem tudok mit tenni ellen – ajkai keserű mosolyra húzódnak. 

- Elég, ha itt vagy mikor szükségem van rád és akkor is mikor a hátam közepére se kívánnálak – vigyorogva puszit nyomok az arcára és a vállára hajtom a fejem. 

A csókról nem esik, szó ő nem hozza fel így én se fogom. Talán a mi kettőnk kapcsolata így jó. Összeveszünk, és tök egyszerűen kibékülünk majd minden boldog és újra összeveszünk. Egyedül abban reménykedek, hogy ha nem változik a helyzet, akkor bírjon ki minden egyes apró és hatalmas vitát ez a kapcsolat. 

Tizenkettedik - Egy érzés, ami felborította az egész világom.

Jó estét, édeseim!
Milyen napotok volt? Nekem hosszú fárasztó jó és rossz. Hah, összetett. Na ez a rész olyan amilyen. Tényleg érdekel a véleményetek és nem csak két emberé az 5 feliratkozó közül. Szóval néhány komment jól esne. Na jó olvasást kellemes hetet és puszi Maya. 

.:Zayn.:

- Szerintetek eljön? - kérdezem a srácokat az öltözőben egy pillanatra megtorpanva.

- Nagy paraszt voltál vele haver… - húzza el a száját Harry. Folytattam a fel alá járkálást. Képtelen vagyok megállni. Ide fele szüntelen hívogattam, de nem vette fel majd egy idő után kikapcsolta a telefonját. Tudom, hogy bunkó voltam és abban a pillanatban megbántam, amit mondtam, ahogy elhagyták a szavak a számat, de dühös voltam. Nem tudtam merre van. Bíznom kéne benne és nem folyton megbántani.

Ezt szervezte tegnap egész este. Saját pénzből fizette a rengeteg repülőjegyet és a szobákat. Hihetetlen örömet okozott nekünk én meg úgy viselkedtem.

- Zayn nyugodj meg! – lép elém Liam és a vállaimra téve két kezét megállít. – Már kezdek szédülni tőled, oké?! Ha kikoptatod, a szőnyeget az nem segít se neked se nekünk így mi is csak idegesebbek leszünk – néz mélyen a szemembe. Már épp közbe vágnék, de folytatja. – Gyere – ragadja meg a kezem és kifelé húz az öltözőből. Kivágja maga előtt a hátsó ajtót, ami a buszok és kocsik közé vezet az udvarszerű részre. Néhány őr ránk kapja a tekinteté Liam int nekik és már rángat is tovább magával.

- Kösz – veszem el tőle a felém nyújtott szál cigit. Először az enyémet majd a sajátját gyújtja meg és várakozóan rám mered. – Mi van?

- Rajta! Ki vele – szól rám ingerülten.

- Mivel? – ráncolom a szemöldököm értetlenül.

- Hogy miért vagy ekkora fasz fej?! – csattan fel hangja elterjed a csendes parkolóban. Meglepődöm Liam ritkán szokott ilyen lenni így nem nagyon tudok hozzá szokni. – Miért csinálod ezt ezzel a szerencsétlen lánnyal Zayn? – kérdezi halkabban.

- Miért? – kérdezem megtörten. – Miért kell neki vele lennie?  - nézek fel rá kétségbe esve. Lint nevezem, szánalmasnak pedig én vagyok az.

- Zayn te féltékeny vagy – jelenti ki csendesen és beleszív a cigijébe.

- Nem vagyok! Nem lehetek hisz ő....

- Már nem az! És eddig se volt az – rázza a fejét. – Te is nagyon jól tudod, hogy sose tekintetetek egymásra igazán úgy, mint a testvérek. És most, hogy a szüleid újra együtt vannak, még annyira se vagytok rokonok, mint voltatok.

És ez jár egész este a fejemben. A koncerten mindenhol őt keresem, de nem jött el. Persze, hogy nem hisz egy igazi barom voltam. Fáradtan dőlök le az ágyamba. A plafont bámulva hallgatom a kinti neszeket. Ahogy Niall megköszöni a késői kaja szállítmányt, és ahogy Hazzával elvonulnak enni hallom Sophiát és Eleanort ahogy meg említik Lint, de aztán a hangjuk elhal. Mindenkinek van valakije, akivel lehet az este csak én vagyok egyedül. Hisz Lin valószínű Ashtonnál alszik. Miért is jönne ide? Ide ahol én vagyok?! Sóhajtva fordulok a másik oldalamra és húzom magamra a takarót. A lámpát nem kapcsolom le hátha Lin még megjön az éjszaka.

Szép álom lett volna. Reggel üres az ágy, de a takaró és a párna eltűnt. Azonnal felülök és körül nézek a szobában, de őt nem látom sehol. Az arcomat dörzsölve megyek ki a nappaliba. Lin az kanapén kucorog. A haja szétterül, a párnán egyik keze elveszik a takaró alatt, míg a másikkal görcsösen szorongatja az anyagot. Ajkai enyhén szétnyíltak minden egyes levegő vételekor megrezzen az arcába hullott haj tincse.

Óvatosan lépek mellé elsimítom a haját az arcából. Tekintetem elidőzik, ajkain végig simítok arc csontján majd a szeme alatt. Aprót rezdül, mire ledermedek és csak figyelem édes külsejét.

.:Lin.:

Két nap telt el és már közelítünk a harmadik felé. Így éjfél felé mindenki alszik a Turné buszon, ami Nashville-be tart. Egyedül én vagyok fent ilyenkor. Képtelen vagyok lehunyni a szemem anélkül, hogy ne kerülnének elém a rémképek. 

Sóhajtva támasztom a fejem a karomra, ami a felhúzott jobb térdemen pihen. Hatalmas sóhajomnak köszönhetően megrezdülnek az arcomba hullott tincseim. Összefogom, őket hátra mintha egy copfot csinálnék, majd hagyom szét esni ennek köszönhetően újra a szemembe hullik pár szál. Mindkét lábam felhúzom és átkarolom, őket majd a térdemre hajtom a fejem az ablak felé fordulva. Oda kint minden olyan gyorsan suhan pont, mint az életemben. Mióta itt vagyok a srácokkal többször vesztem össze Zaynnel mint egész életemben. Minden olyan gyorsan történik, amit néha nehéz felfogni is.  Úgy érzem nincs időm semmire még is túl sok szabadságom van, hogy gondolkozzak. Az agyam csak jár és jár megállás nélkül és ezt más sok. Képtelen vagyok pihenni vagy csak egy kicsit kikapcsolni. Mert oda bent az, az okos izé nem hagyja. Elém vetíti Zayn szavait és arcát, ahogy közli, szánalmasnak tart majd jön, amiért én tartom magam annak. Hisz az vagyok, lássuk be.

- Nem tudsz aludni? – érzem, ahogy a párna besüpped mellettem. Nem kell oda néznem, hogy tudjam Zayn ül mellettem, ha esetleg a hangját nem ismerném, fel az illata elárulja. A mentol és menta bekúszik az orromba. Lehunyom a szemem, és hagyom, hogy kigördüljön néhány könnycsepp végig az arcomon le a karomra.

- Igazad van – suttogom megtörölve az arcom, de még mindig nem nézek rá. Az ablakon keresztül nézem, ahogy a hajába túr. – Szánalmas vagyok – folytatom, mielőtt közbe szólhatna. - Tizenkilenc évesen egyedül vagyok nem volt még hosszabb kapcsolatom három hónapnál. És a pasi úgy szakított velem, hogy közben a legjobb barátnőmet döngette – kínosan cseppet sem vidáman felnevetek. – Az anyám utál bár az érzés kölcsönös szóval… Mielőtt idejöttem többször vert pofán, mint… mint. Látod, egy rohant hasonlatot se tudok összehozni – ráztam a fejem. – Legutóbb közölte velem, hogy azt kívánta bárcsak én is meghaltam volna apával. És tudod mi a legjobb? – nézek rá végre. Barna szemei hatalmasra nyílva bámulnak rám tekintetében szomorúság, együttérzés fájdalom és hitetlenkedés ül.  – Hogy én is azt kívánom! Meg kellett volna, hogy öljenek engem is – zokog fel. A tüdőm fájdalmasan szorul össze az oxigén hiány miatt a fejem sajog és hányingerem is van az órák óta tartó autózástól.

- Tudod Lin ha te nem lennél itt, akkor most én se ülnék itt. Akkor nem lenne a híres Zayn Malik csak egy srác lennék egy átlagos tinédzser, aki valamelyik egyetem padjait koptatja.

- Ne beszél hülyeséget – nevetek fel hitetlenkedve.

- Ez az igazság – néz a szemembe mélyen. – Tudod mi ösztönzött az nap reggel, hogy elmenjek a válogatásra? – kérdezi, mire én megrázom a fejem és kíváncsian bámulok rá. – Hogy eszembe jutott, amit mondtál nekem mikor esténként énekeltem.

- Mit mondtam? – teszem le a padlóra a lábam és jobban felé fordulok.

- Nem emlékszel? – mosolyog rám eltűrve egy tincset a szememből.

- Nem – pislogok nagyokat akár egy gyerek. Jelen helyzetben úgy is érzem magam.

- Azt mondtad: „Zayn te vagy az én példaképem. És mikor híres énekes leszel, én leszek a legnagyobb rajongód.” És én hittem neked. Szóval soha, soha, de soha többet még csak meg se forduljon a fejedben, hogy könnyebb lenne valaki élete, ha te nem lennél. Lindsay – sóhajtott – szeretlek, érted? Szeretlek, és nem tudom elképzelni az életem nélküled. Sőt – nevetett fel keserűen – bármilyen szánalmasan hangzik nincs is olyan szó a szótáramban, hogy élet, ha te nem vagy velem. Nincs életem nélküled – nyom hosszú puszit a homlokomra.

- Szóval ketten vagyunk szánalmasak?! – bólintok mosolyogva.

- Nem te nem vagy az…

- Oh, dehogynem – nevetek fel halkan ügyelve, hogy a többiek ne ébredjenek fel. – Szánalmas mód és reménytelenül szükségem van rád.

- Hát ezzel én is így vagyok szóval… ketten vagyunk szánalmasak és reménytelenek, de! Ha együtt vagyunk, már nem is tűnik olyan kilátástalannak a helyzet – vigyorog rám és puszit nyom a…. számra.

Meglepődve pislogok rá. Figyelem a reakcióját keresek valamit, ami azt jelzi véletlen volt csak rossz felé irányította a fejét. De nem, nincs semmi erre utaló jel és én, megkönnyebbülök. Hatalmas kő esik le a szívemről és úgy kapok, utána mintha az életem múlna rajta.

Mohón tapadok, ajkaira közelebb húzom magamhoz a tarkójánál és élvezem. Élvezem, hogy nyelve végig siklik alsó ajkamon, hogy számba nyög, mikor erősebben húzom a haját. Élvezem kezét a derekamon, ahogy mellkasa enyémnek feszül, hogy ugyan olyan szaporán veszi a levegőt, mint én. Szemei vadul csillognak, homlokát enyémnek dönti és csak bámul rám, mint egy kis gyerek, aki most kapta meg élete legjobb karácsonyi ajándékát.

Élvezem, hogy egy hihetetlen érzés járja át a testem. Egy érzés, ami felborította az egész világom.

Tizenegyedik - Magam vagyok és magam maradok

Sziasztok!

Gyerekek amúgy péntek van :D Nekem konkrétan most jutott el az agyamig ez a tény. Na, de azonnal siettem hozzátok és itt vagyok a részel. Jó olvasást, kellemes hétvégét puszi Maya

Pennsylvania, Philadelphia

Sietve igazítom a fülem mögé a hajam, ami újra a szemembe hullik. Halkan szitkozódom, de ez nem segít abban, hogy a felsőm előkerüljön. Nem akarom felkelteni Ashtont, de sikerül levernem a telefonom, ami hangosan koppan a fa padlón.

- Mit keresel, Lin? – üti meg a fülem Ash álmos rekedtes hangja.

- A pólóm, de szerintem el se hoztam. Már így késében vagyok – nézek rá kétségbe esve. Paul kinyír.

- Vegyél fel egyet az enyéim közül – mosolyog rám felülve a szemét dörzsölgetve.

- Tényleg? – lepődök meg ajánlatán.

- Naná és siess – nevet fel. Gyorsan kikapok, egy felsőt meg se nézve milyen csak felveszem, és már megyek is, de előtte egy gyors puszit nyomok a szájára.

Majd kitöröm a nyakam, ahogy rohanok le a lépcsőn. Elég érdekesen néznek rám a hallban, de ezzel nem törődve vágom ki magam előtt a nehéz ajtót. Bocsánat kérően nézek Paulra, aki csak felnevet, és már indítja is a kocsit.

Ahogy közeledünk, a reptér felé egyre idegesebb leszek. Eszembe jutnak a boldog pillanatok és az is ahogy Zayn tegnap rám nézett. Nekem az a legfontosabb, hogy ő örüljön és remélem így is lesz és félre teszi majd a dühét. Azt se tudom mi ütött belé.

Ahogy a kocsi megáll a hatalmas parkolóban a gyomrom még kisebbre zsugorodik. Remegő kezekkel szállok ki a járműből és indulok a bejárat felé. A feszült és ideges hangulat kicsit oldja az emberek tekintete. Elég vicces és érdekes látvány lehet egy lány körül véve kigyűrt férfiakkal. Mint valami FBI-os filmben már csak az öltöny hiányzik róluk. Ahogy beérünk, a melegről azonnal megcsap a lég kondi jótékony hatása tekintetem a jelző táblára függesztem. Az Ír gép elvileg már landolt alig néhány perce így arra felé indulunk ahol majd Niall családja felbukkanhat.

Nagyon reménykedtem benne, hogy a szöszi mindkét szülője el tud jönni annak ellenére, hogy elválltak. És mikor tegnap mindketten bele egyeztek a dologba úgy éreztem a legnehezebb dolgot letudtam.

Ahogy meglátom a két ismerős arcot azonnal sietőre veszem a lépteim. Maura szorosan megölelget és Bobby is a karjaiba zár.

- Sziasztok – vigyorgok, mint valami őrölt. – Annyira örülök, hogy el tudtatok jönni.

- Édesem meg kell, mondjam megleptél ezzel az egésszel, de szívesen jöttem – karol át Maura.

Paul tanácsára elindulunk a másik terminál felé ahol a többi családtag fog leszállni. Míg várjuk, a többieket leülünk egy-egy műanyag székre.

- Hogy jutott ez eszedbe? – fordul felém Bobby kíváncsian.

- Csak úgy eszembe jutott. Tegnap a koncerten, ahogy hallottam a fiúkat az otthonukról és az utazásról énekelni – mosolyogtam halványan. – Csak gondoltam ez jó meglepetés lenne a srácoknak – vontam vállat.

A gyomromba újra görcs keletkezett, ahogy meghallottam, hogy a Londonból érkező gép leszáll. Idegesen kezdek el toporogni majd felpattanva járkálni kezdek. Niall szülei elnézően mosolyognak rám.

Ijedten rezzenek, össze mikor megcsörren a telefonom. Intek Paulnak, hogy menjenek, a családok felé majd megyek én is.

- Hallo – szólók bele a készülékbe.

- Hol vagy? – csendül fel Zayn ideges hangja. A nagy hangzavar miatt befogom a fülem. – Megint Ashtonnal vagy, ügye? – kérdezi idegesen én meg a szemöldököm ráncolom.

- Neked is, szia. És képzeld, nem vele vagyok – rázom, a fejem bár ő ezt nem látja.

- Akkor még is hol? – szól ingerülten.

- Csak eljöttem sétálni, Zayn. De már nem sokára visszaérek – hadarom idegesen.

- Nekem nem tudsz hazudni! Hol vagy? – kiáltja.

- Zayn ne kiabálj velem! – csattanok fel. Hírtelen fordulok meg az első, akit észreveszek Patricia. Gyorsan elfordulok, és mély levegőt veszek. Figyelem, ahogy az emberek sietve közlekednek az üvegfal mentén kocsik érkeznek vagy húznak el. Mindenütt boldog arcok. Sokat küszködtem, hogy ez az egész létre jöjjön, most nem ronthatja el. – Csak maradj a szobában oké? Zayn kérlek, maradj ott és a többiek is – a hangom halk és remény teli.

- Szia – köszön el és már ki is nyomja. Letörlöm a kicsordult könnyeimet és mosolyt erőltetve magamra megfordulok.

- Sziasztok – köszönök a kissé döbbent társaságnak.

- Szia, drága. Ezer éve nem láttalak – kapcsol legelőszőr Gemma és már meg is ölel. Szép sorjában mindenkit üdvözlök. Zayn családja kissé aggódva pillant rám, de én kitartóan mosolyog.  Viszont mikor meglátom, hogy Yaser és Patricia egymás kezét fogják, az állam nagyot koppan a reptér kövén.

- Ezt nem így akartuk elmondani – simítja meg a karom Yaser. – De újra együtt vagyunk – közli halkan a reakciómat figyelve.

- Szóval anya és te? - sandítok rá értetlenül.

- Már nem vagyunk együtt.

- Hát ez király! – kiáltok fel boldogan és egykori nevelő apám nyakába ugrok.

- Lin te egy érdekes lány vagy – nevet fel Waliyha.

- Hidd el jobb neked így – vigyorgok.

Mire a szállodába érünk, még idegesebb leszek, mint a reptér fele. Remélem, hogy a srácok a szobában maradtak annak ellenére, hogy Zayn dühös rám. Bár nem tudom miért. Nem is értem ezt az egészet. Most az zavarja, hogy eljöttem? Vagy, hogy Ashel voltam? Néha Zayn bonyolultabb, mint egy matek példa.

Csendesen lépkedek a nappali felé. A kezeim remegnek és biztos vagyok benne, hogy izzadság cseppek tündökölnek az arcomon. Teljesen kész vagyok. Oda kint egy csapat szülő és testvér várja, hogy újra láthassa a fiúkat hosszú idő után.

- Na, végre, hogy megjöttél? – meredt rám dühösen Zayn.  – Hazudsz még egy kicsit vagy elmondod végre, hogy hol voltál? – kiabál rám, amitől összerezzenek és akaratlanul is hátrálok egy lépést. Minden szem ránk szegeződik és én csak azért imádkozom, hogy ne hallják odakint. – Lindsay! Kérdeztem valami! – lép közelebb. A szemem sarkából látom, hogy Liam feláll.

- Ezt ne most oké? – szólalok meg vékony hangon. A könnyeket makacsul visszapislogom. Most nem szabad sírnom.

- Miért ne most? Félsz, hogy elcseszem a tökéletes idilli pillanatod Ashtonnal? – kérdezi gúnyosan. – Ez az ő pólója, ügye? Talán a tied tönkre ment? Túl vad volt az éjszaka, Lin? – köpi a szavakat megvetően. -  Szánalmas, ahogy viselkedsz. Pár napja még egy vad idegen srác most meg ő?! Hát gratulálok, Lindsay!

A szipogásom nem nyomja el az ajtó hangját. Megsemmisülve állok, a nappali közepén látom, ahogy a fiúk arcára kiül a meglepettség majd az öröm. Most nekem is mosolyognom kéne és a meghatottságtól sírni. Ehelyett belülről a megalázottság és a fájdalom mar.

- Meglepetés! – Gemma hangja felébreszt. Letörölöm a könnyeimet és megfordulok. Harry épp a nővérét öleli. Min egy nagy boldog család. Akik örülnek egymásnak és én nem tartozom ide. Most, hogy Yaser és az anyám szétmentek nincs nevelő apám és nincs mostohabátyám. Most már nincs senkim és nem tartozom ide.

A könnyeim újra útnak erednek, ahogy nézem őket. Zayn épp az apját öleli át majd Waliyhát. Ő a testvére ő az igazi testvére. És én csak egy senki vagyok.

Képtelen vagyok uralni a testem a lábaim maguktól, indulnak meg. Már csak a kiabálásokat hallom magam mögött, ahogy rohanok fel a lépcsőn. Azt se tudom, hova megyek, csak szaladok fel valószínű a tetőre.

Kilököm magam előtt az ajtót. A kavicsok sercegnek, a talpam alatt fájdalmasan kiáltok fel, ahogy a térdem egy élesebb kővel találkozik. Nem állok, fel négykézláb kúszok el a beton falig. Hátam a falnak vetem, felhúzom a térdeim majd azokat átkarolva rájuk hajtom a fejem. Zokogásom mellett eljut hozzám a kocsik zaja, de még ezek se tudják elnyomni Zayn szavait. Szánalmas… Szánalmasnak tart és talán igaza van. Szánalmasan ragaszkodom, hozzá akarom, hogy velem legyen, hogy megvédjen, ő legalább szeressen, ha már másom nem maradt. De fel kell ébrednem ebből a csúnya álomból. A való világ nem ilyen egyszerű. Egyedül maradtam. És ez ellen semmit se tehetek. Most már magam vagyok és magam maradok.

Tizedik - Tökéletes terv

Sziasztok!
Milyen volt a szerdátok? Nekem kiborító és fárasztó, na de a fontosabb dolog. Köszönöm ( <3 ) Corrinne W.-nek a jó tanácsokat és a véleményt. Azért örülnék ha mások is elmondanák mi a véleményük a részről vagy a történetről. Mindenkinek további szép hetet és nyugalom már csak két nap. Jó olvasást xx Maya

Pennsylvania, Philadelphia

- Öt perc! – halljuk meg Paul hangját.

A srácok szokás szerint hatalmas nagy bulit csapnak. A rajongók sikítanak és megörülnek a fiúk meg csak magukat adják.

Ahogy felcsendül a Right Now szemeim könnybe lábadnak. Az egyik kezemmel átkarolom magam, míg a másikat a szám elé szorítom, hogy ne zokogjak fel hangosan. Bár úgy se hallaná, senki a tömeg hangja elnyomná.

Sophia óvatosan simított végig a hátamon és karolt át. Aggodalmas pillantások közepette kérdezi meg, hogy rosszul vagyok-e, de én csak a fejemet rázom.

Képtelen vagyok megszólalni. Eszembe jut a rengeteg éjszakai amikor Zaynnel órákig telefonáltunk. Ha nem tudtam elaludni mindig ezt énekelte. És nem érdekelte, hogy másnap interjúja vagy koncertje lesz, esetleg ha elalszik és lekési a repülőt. Nem ő szüntelen és kitartóan ott volt nekem, amikor szükségem volt rá és még akkor is, ha nem.

Szipogva nézek fel a színpadra. Zayn lehunyt szemekkel teljes odaadással énekli a dalt majd tekintetünk találkozik. Rám mosolyog a szívem nagyot dobban.

Látni őket oda fönt, ahogy az otthonról és az utazásról énekelnek a Don’t Forget Where You Belong-ban szív melengető. Elém ugranak a TIU-ban látott és az élőben tapasztalt kép kockák. Ahogy a srácok a családjuknak örültek egy-egy hosszabb idő után annál kevesebb szebb látvány van. Hirtelen indulok el a színfalak mögé. Érzem magamon Zayn aggodalmas pillantást, ezét futólag megkeresem a tekintetemmel és küldök felé egy mosolyt.

Szerencsére Lout az öltözőben találom. Gyorsan felvázolom neki mit is gondoltam ki. Elmagyarázom nagy vonalakban miből is finanszíroznám és, hogy ő miben tud segíteni. Először nem igazán akar belemenni, de végül beadja a derekát, ha megbeszélem a dolgot Paullal is. Így most őt keresem, de sehol se találom. A koncertnek hamarosan vége és még az előtt kell vele ezt megvitatnom.

Végül rá bukkanok oda kint a busznál egy csapat őrrel.

- Bocsánat – állok meg mellettük.

- Lindsay valami baj van? – kérdezi azonnal.

- Nem dehogy csak szeretnék veled beszélni, ha ráérsz – állok zavartan egyik lábamról a másikra.

- Rendben – bólint. – Itt vagy menjünk máshova?

- Nem itt is maradhatunk – elvégre a többiek is megtudnák egy idő után.

Még a telefonomra pillantok, tíz percem van. Villámgyorsan hadarok el mindent néhol kiegészítve, amit esetleg Lounak nem mondtam el. Paul még könnyebben bele megy, mint Lou és megígéri, hogy segít elintézni a dolgokat. Sőt azt is felajánlja, hogy beszáll a fizetésbe bár gondolom nem saját pénzből, de mindenképp elutasítom. Ezt én akarom intézni, némi segítséggel.

A srácok már az öltözőben vannak, mikor visszaérek. Sophia és Liam a földön ülnek egymásba gabalyodva, míg El Louis mellkasának dőlve néz fel rám. Harry és Niall pedig Zayn mellett terpeszkednek a kanapén.

- Baj van? Úgy elrohantál – pattan fel egyből és már előttem is áll.

- Minden oké – nyomok puszit az arcára mosolyogva.

- A pasikáddal voltál? – vinnyogja Louis.

- Kivel? – ráncolja a homlokát Zayn.

- Ashton és Lin kavarnak – tapsikol, mint valami öt éves. – Ügye lehetek a keresztapa?

- Istenem Louis – sóhajtok fel hatalmasat.

- Ez komoly? – kérdezi döbbenten és némi éllel a hangjában Zayn.

- Nem! – szólók rá. – Minek is magyarázkodom, jesszusom – rázom a fejem nevetve. – Kajáltunk ennyi.

- Aha, szóval kajáltatok – bólint kimérten. Felkapja a cigijét és kiviharzik az ajtón majd fellökve.

- Héj! – kiáltok utána.

- Zayn! – hallom meg Mikey hangját a folyosóról.

- Ennek mi baja? – lép be Calum majd a többi bandatag az öltözőbe.

- Féltékeny – vigyorog Louis.

- Hagyd már abba! – kiáltok rá dühösen. – Az istenért Louis. Nem vagyok a szüleim vagy rokonaim semmi közötök sincs ahhoz, ha épp Ashtonnal vagy mondjuk, Lukkal megyek kajálni – kiabálok még mindig.

- Ne haragudj! Te is tudod, hogy nem akartam rosszat – nézz rám megtörten.

-  Tudom – sóhajtom. – De nem értem miért kell mindent elrontania az ilyen idióta kitöréseivel – mutatok az ajtóra ahol Zayn az előbb távozott.

- Csak félt téged - lép közelebb Ash. – De azért nem akarsz Luke miatt ejteni, ügye? – nevetve rázom meg a fejem és hagyom, hogy átöleljen. A többiek is hangosan felnevetnek és képtelen vagyok nem megforgatni a szemem Louis kaján vigyora láttán.

Kint az erkélyen fel alá járkálva telefonálok. A srácok oda bent a kanapén terpeszkednek szokás szerint. Kicsit nehéz összehozni ezt a meglepést, de minden pénzt és időt megér. Két telefonálás között benézek az üvegajtón. Az 5SOS fiúk épp most vágják, le magukat oda ahol épp helyet találnak. Paul rám néz és aprót bólint, vigyor kúszik az arcomra. A szobák elintézve. A repülőjegyeket már lefoglaltam most már csak annyi a dolgom, hogy minden helyet betöltsenek. Hálás vagyok apunak a sok pénzért.

A karom kezd lefagyni, de még mindig van két lebonyolítandó beszélgetés így kitartóan dörzsölgetem magam.

Csípőmmel a korlátnak támaszkodom és figyelem az idő közben megjelent esti fényeket. A város sötétbe borult, de oda lent még mindig emberek hemzsegnek. Mosolyogva kezdek bele egy újabb családtag hívásába és ezzel az utolsó beszélgetés veszi majd kezdetét, ha felveszik. Hallom, ahogy az ajtó nyílik, nem fordulok meg. Lehunyt szemmel és fülemben az ütemes bugással reménykedem, hogy nem valamelyik 1D fiú jött ki, mert akkor lebukok. Hirtelen meleg anyag ér a kezemhez és megcsapja az orrom Ashton illata. Épp mikor felveszik, a telefont ölel át a karjával így kissé késve reagálok a köszönésre. Elég nehéz úgy a vonal másik végén lévő emberkére koncentrálnom, hogy a fülembe szuszog, de minden erőmet bele adom.

- Rendben akkor holnap, igen én is nagyon várom – mosolygok. – Szia – teszem, le a telefont majd a zsebembe dugom és megfordulok Ash karjai közt. – Bármit is hallottál köztünk marad – nézek rá komolyan.

- Oké főnök asszony – vigyorog rám. Derekam a korlátnak támasztom, karjaimmal átölelem a nyakát és csak nézek a zöldes barnás szemekbe.  Tekintete ajkaimra téved, lassan közelebb hajolok hozzá. Homlokát enyémnek dönteni lehunyom, a szemeimet érzem a forró leheletét illata az orromba kúszik. Ajkai enyémet súrolják, és az ajtó kinyílik. Úgy rebbenünk szét mintha valami bűnt készültünk volna elkövetni. Zayn megrökönyödve bámul ránk majd gúnyosan felhorkan és a fejét rázva viharzik vissza a szobába. Liam aki eddig mögötte el halványan elmosolyodik. Összerezzenek az ajtó csapódásra.

Csüggedten megyek vissza a szobába Ash kezét fogva. Mereven bámulom az előttünk lévő üveg asztalt a többiek halkan beszélgetnek, de érzem magamon a pillantásukat. Megtörlöm az arcom ezzel eltüntetve az idegesítő könnycseppeket és Ashtonra nézek, aki szomorúan néz vissza rám. Halványan elmosolyodok és egy puszit nyomok ajkaira, amiktől egyből vigyor kúszik a képére.  

- Héj holnap korán kell kelnem – suttogom csak, hogy ő hallja. – Aludhatok ma nálatok? – kérdezem félve szemibe nézve.

- Persze – egyez bele azonnal. Átkarolja a vállam és a mellkasára húz.

Őszintén nem tudom mi is van köztünk pontosan, de élvezem.

Tizenegy körül már a srácok lakosztályában vagyok illetve Ash szobájában. Míg ő zuhanyozik, én lebonyolítom a holnapi indulást Paullal így már tényleg minden készen áll.  

- Nem akarod elmondani mit, intézkedsz egész koncert óta? – karol át hátulról Ash.

- Nem. Majd holnap te is megtudod, ahogy mindenki – mosolygok.

Igazság szerint mikor megkértem, hogy hagy aludjak itt abba nem gondoltam bele, hogy én villanyfénynél alszom. De Ash emlékezett rá mikor mondtam, hogy félek a sötétben, mert mikor befekszünk, az ágyba nem oltja, le a lámpát csak elhalványítja a fényét.

Mosolyogva hunyom le a szemem, de a mosolyog, azonnal vigyorrá alakul mikor megérzem karait magam körül. Furcsa kellemes érzés kerít hatalmába, de valami más hiányérzetem is támad…

Kilencedik - "Méhecske"

Szép hétfőt, drágáim!
Vagy csak nekem telt jól? :D Én ma nagyon-nagyon sokat nevettem, fájt a szám és könnyeztem. Na de a fontosabb dolgok. Köszönöm a kommentetek és a feliratozást. Az újakat köszöntöm :3 Jó olvasást xx Maya

Pennsylvania, Philadelphia

- Persze mehetünk, de gyorsan át öltözöm – tartom fel a kezem. – Bejössz vagy….

- Itt meg várlak – bólint zsebre dugott kézzel.

Sietve hajtom be az ajtót és indulok, el a szobám felé azonban a nappaliban megtorpanok. Az ajtó hangosan csapódik be az ablakon beáramló szél miatt. Ijedten rezzenek össze és dermedek el majd gyorsan a kanapén alvó fiúkra kapom a tekintetem. Zayn megmozdítja a lábát mire Liam feje lecsúszik, de nem nagyon zavartatják, magukat alszanak tovább. Mosolyogva figyelem őket, de akkor eszembe jut a rám váró fiú így sietve indulok tovább.  Magamra kapok egy rövid farmert egy fehér kissé átlátszó tigrises ujjatlant, amihez lecserélem a melltartómat is azonos színűre majd a csukámat is felhúzom és a telefonommal a kezemben kisietek a szobából. Még elcsóróm Liam fejérről a szürke sapkáját és már kint is vagyunk.

- Mehetünk – mosolygok Ashre aki aprót bólint és a lift felé indul. – Héj, nem mehetnénk a lépcsőn? – makogóm zavartan.

- De persze – fordul meg. – Félsz a liftektől? – vonja fel a szemöldökét lefelé menet.

- Aha meg a sötéttől és a vért se bírom – közlöm lazának mutatva magam így egy mosolyt is megeresztek felé.

- Hát, ha arra kerül a sor lámpafénynél is csinálhatjuk – kacsint, rám mire én hangosan felnevetek.

- Idióta – bököm oldalba a könyökömmel. – Na hova megyünk? – kérdezem még mindig vigyorogva.

- Enni aztán ahova akarunk – von vállat. – Te amúgy ezt már kérdezni akartam, hogy-hogy itt vagy?

- Itt? – kérdezek vissza értetlenül.

- A Turnén. Mármint ne érts, félre csak érdekel – magyarázza kissé zavartan, amin mosolyognom kell.

- Hát tudod egy ideje már többször voltam bulikban, mint otthon. És anyám eljátszotta az aggódó szülőt, ahogy szokta szökő évente egyszer és itt vagyok. Persze most csak örül, hogy nem hozok rá szégyent mármint koktélozás közben fesztelenül fecseghet a barátnőivel anélkül, hogy valaki benyögné „ A lányod az éjszaka megint bulizott” – össze visszahadonászok magyarázás közben amin Ash jót derül.

- Hát én örülök, hogy itt vagy – feleli végül mosolyogva.

- Én is – bólintok rá a szemébe nézve.

Az első Mekinél megállunk. Szó szerint ugyanis Ash kioszt néhány aláírást és fényképeszkedik is. Végül sikerül bejutnunk a kajáldába.

- Te is velünk eszel, ügye? – fordul Ashton George felé. 

- Nem én…

- Ez remeke! – vigyorgok a negyvenes pasira, aki hozzám képest olyan, mint egy felhőkarcoló pedig én se vagyok alacsony.

George Ahs testőre az ablakon bámul ki míg várjuk, hogy a fiú meghozza az ebédünket. Az asztalra könyöklök, a másik kezembe pedig jelképes tollat fogok.

- Szóval milyen érzés testőrnek lenni? – kérdezem a férfit, aki meglepve pillant rám.

- Jó – bólint. Szemöldök ráncolva írom fel a válaszát az előttem „elhelyezkedő jegyzetfüzetbe”

- Kicsit bővebben? – érdeklődöm.

- Nagyon jó – vigyorog, mire szem forgatva jegyzetelek. Ahs leül mellén és érdekes pillantást vett rám. 

- Mit csinálsz? – néz, rám miután kiosztja az ebédünk.

- Csönd zavarod az interjút – bök meg az arcát. – Szóval George maga Ashton Irwin személyes testőre? – érdeklődöm.

- Pontosan – bólint a férfi.

- Nem valami bőbeszédű maga, drágám – bájolgok. Asthon felröhög mire szúrós pillantást vetek rá. – És mi az, ami idegesítő néha a fiúban?

-  Előszeretettel szökik meg előlem majd hív fel, hogy bajban van és beragadt az egyik boltba – mosolyog rosszalló pillantást vetve a mellettem ülő srácra.

- Lin ki fog hűlni a kajád – közli mosolyogva Ash.

- Rendben ezt feljegyeztem – bólintok. – Nehogy azt higgye, ennyiben hagyjuk a dolgot kedved George – meredek komolyan a férfira, aki szemöldök ráncolva és kissé segítség kérően néz Ashre.

- Ne is foglalkozz vele – legyint a testőre felé.

Nevetve veszem a kezembe a sajt burgerem és nagyot harapok belőle.

Szerencsére vissza fele már csak elvétve állít meg minket egy két lány. Így hamar visszaérünk. Elköszönök Ahstől két puszival a folyosón és a szobánk felé veszem az irányt. Ahogy közeledek a nappali felé édes kacagás üti meg a fülem. Lou azonnal felpattant és csontropogtató ölelésben részesít.

- Szia – köszönök. Lux hangosan kacagva ül Harry ölében, aki minden utolsó pillanatban elhúzza a fejét így a kislány nem tudja el kapni göndör tincseit. – Szia, manó – ülök le Hazza mellé. Lux kíváncsi tekintettel vizslat. Nem csodálnám, ha már rám se ismerne.

- Emlékszel még Linre babó? – kérdezi Harry. A kislány aprót bólint elég bizonytalanul majd vigyorogva felém nyújtja a kezét.

- Lin – nyammogja tapsikolva és most az én hajammal kezd el játszani.

- Szia Lini – lép ki a szobájából Louis kajánul vigyorogva. – Ki romantikáztátok magatokat Ashtonnal? – kérdezi vékony hangon.

- Ennek mi baja? – nézek le Luxra, aki hatalmas nagy szemekkel figyel rám.

- Majom – kuncog, fel mire mind felnevetünk.

- Jó a tanára – húzza ki büszkén magát Harry.

- Egyébként nem romantikáztunk! – vetek lesújtó pillantást Louisra. – Csak elmentünk kajálni.

- Jaj, édesem – legyint lenézően – én mindent tudok.

- Örülök, hogy ilyen tájékozott vagy, de világosíts már fel engem is, kérlek.

- Hát az úgy van, tudod, hogy…. Először kajáltok, ő bókol, te nevetsz, majd jön a méhecske, ami beporoz és…

- Méhecske! – kiált fel Lux.

- Igen babám egyszer téged is megtalál a méhecske – néz Louis a kislányra, aki úgy tesz, mintha értené és komolyan bólogat.

- Ne mondj neki ilyeneket! – háborodik fel Harry és már ki is kapja a kicsit a kezemből és védelmezően magához húzza.

Zayn álmosan pislogva kitámolyog a szobánkból. De azonnal mosoly kúszik ajkaira, ahogy meglátja a pici lányt és engem. Nyom egy puszit az arcomra majd magához veszi a lánykát.

Kétség kívül ő a legszerencsésebb kislány. Öt isteni pasi fogdossa, puszilgatja és szereti őt mind amellett, hogy csodás szülei vannak.

Míg Lux és az öltöztetők a fiúkkal küzdenek, én átbandukolok a másik bandához. Mindenki halál nyugodtan ül a fotelban Luke és Mikey X-Boxozik míg Calum a gitárját pengeti Ash pedig telefonozik.

- Szia – mosolyog rám Ash – ahogy leülök mellé. Hiába köszöntem a srácoknak ők mintha észre se vettek volna. Ashton leteszi a telefont és átkarolja a vállam.

- Izgulsz? – kérdezem fel nézve rá.

- Nem annyira – von vállat lazán. A vállára hajtom a fejem és figyelem ahogy Luke épp megelőzi Mikeyot és ezzel győz is.

- Ez az! – kiált fel nevetve.

- Csaltál! – vágja rá Michael dühösen.

- Nem haver profi vagyok – közli a szerinte nyilván valót a szöszi srác.

- Fiúk kezdünk – lép be egy pasi az ajtón.

Mindenkit megölelek, elköszönök tőlük majd vissza megye a másik szobába.

- Elköszöntél a fiúkádtól? – vigyorog rám Lou mire El fejbe csapja.

- Nem a fiúm – morgom az orrom alatt és sóhajtva levágódom Niall mellé.

- Kicsoda? – kérdezi ropit eszegetve.

- Asthon. És hidd, el nekem haver össze fognak jönni – bizonygatja, Louis komolyan majd rám kacsint.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni Zayn szomorú és dühös pillantását. Amit nem értek így nem is foglalkozom vele.