Kilencedik - "Méhecske"

Szép hétfőt, drágáim!
Vagy csak nekem telt jól? :D Én ma nagyon-nagyon sokat nevettem, fájt a szám és könnyeztem. Na de a fontosabb dolgok. Köszönöm a kommentetek és a feliratozást. Az újakat köszöntöm :3 Jó olvasást xx Maya

Pennsylvania, Philadelphia

- Persze mehetünk, de gyorsan át öltözöm – tartom fel a kezem. – Bejössz vagy….

- Itt meg várlak – bólint zsebre dugott kézzel.

Sietve hajtom be az ajtót és indulok, el a szobám felé azonban a nappaliban megtorpanok. Az ajtó hangosan csapódik be az ablakon beáramló szél miatt. Ijedten rezzenek össze és dermedek el majd gyorsan a kanapén alvó fiúkra kapom a tekintetem. Zayn megmozdítja a lábát mire Liam feje lecsúszik, de nem nagyon zavartatják, magukat alszanak tovább. Mosolyogva figyelem őket, de akkor eszembe jut a rám váró fiú így sietve indulok tovább.  Magamra kapok egy rövid farmert egy fehér kissé átlátszó tigrises ujjatlant, amihez lecserélem a melltartómat is azonos színűre majd a csukámat is felhúzom és a telefonommal a kezemben kisietek a szobából. Még elcsóróm Liam fejérről a szürke sapkáját és már kint is vagyunk.

- Mehetünk – mosolygok Ashre aki aprót bólint és a lift felé indul. – Héj, nem mehetnénk a lépcsőn? – makogóm zavartan.

- De persze – fordul meg. – Félsz a liftektől? – vonja fel a szemöldökét lefelé menet.

- Aha meg a sötéttől és a vért se bírom – közlöm lazának mutatva magam így egy mosolyt is megeresztek felé.

- Hát, ha arra kerül a sor lámpafénynél is csinálhatjuk – kacsint, rám mire én hangosan felnevetek.

- Idióta – bököm oldalba a könyökömmel. – Na hova megyünk? – kérdezem még mindig vigyorogva.

- Enni aztán ahova akarunk – von vállat. – Te amúgy ezt már kérdezni akartam, hogy-hogy itt vagy?

- Itt? – kérdezek vissza értetlenül.

- A Turnén. Mármint ne érts, félre csak érdekel – magyarázza kissé zavartan, amin mosolyognom kell.

- Hát tudod egy ideje már többször voltam bulikban, mint otthon. És anyám eljátszotta az aggódó szülőt, ahogy szokta szökő évente egyszer és itt vagyok. Persze most csak örül, hogy nem hozok rá szégyent mármint koktélozás közben fesztelenül fecseghet a barátnőivel anélkül, hogy valaki benyögné „ A lányod az éjszaka megint bulizott” – össze visszahadonászok magyarázás közben amin Ash jót derül.

- Hát én örülök, hogy itt vagy – feleli végül mosolyogva.

- Én is – bólintok rá a szemébe nézve.

Az első Mekinél megállunk. Szó szerint ugyanis Ash kioszt néhány aláírást és fényképeszkedik is. Végül sikerül bejutnunk a kajáldába.

- Te is velünk eszel, ügye? – fordul Ashton George felé. 

- Nem én…

- Ez remeke! – vigyorgok a negyvenes pasira, aki hozzám képest olyan, mint egy felhőkarcoló pedig én se vagyok alacsony.

George Ahs testőre az ablakon bámul ki míg várjuk, hogy a fiú meghozza az ebédünket. Az asztalra könyöklök, a másik kezembe pedig jelképes tollat fogok.

- Szóval milyen érzés testőrnek lenni? – kérdezem a férfit, aki meglepve pillant rám.

- Jó – bólint. Szemöldök ráncolva írom fel a válaszát az előttem „elhelyezkedő jegyzetfüzetbe”

- Kicsit bővebben? – érdeklődöm.

- Nagyon jó – vigyorog, mire szem forgatva jegyzetelek. Ahs leül mellén és érdekes pillantást vett rám. 

- Mit csinálsz? – néz, rám miután kiosztja az ebédünk.

- Csönd zavarod az interjút – bök meg az arcát. – Szóval George maga Ashton Irwin személyes testőre? – érdeklődöm.

- Pontosan – bólint a férfi.

- Nem valami bőbeszédű maga, drágám – bájolgok. Asthon felröhög mire szúrós pillantást vetek rá. – És mi az, ami idegesítő néha a fiúban?

-  Előszeretettel szökik meg előlem majd hív fel, hogy bajban van és beragadt az egyik boltba – mosolyog rosszalló pillantást vetve a mellettem ülő srácra.

- Lin ki fog hűlni a kajád – közli mosolyogva Ash.

- Rendben ezt feljegyeztem – bólintok. – Nehogy azt higgye, ennyiben hagyjuk a dolgot kedved George – meredek komolyan a férfira, aki szemöldök ráncolva és kissé segítség kérően néz Ashre.

- Ne is foglalkozz vele – legyint a testőre felé.

Nevetve veszem a kezembe a sajt burgerem és nagyot harapok belőle.

Szerencsére vissza fele már csak elvétve állít meg minket egy két lány. Így hamar visszaérünk. Elköszönök Ahstől két puszival a folyosón és a szobánk felé veszem az irányt. Ahogy közeledek a nappali felé édes kacagás üti meg a fülem. Lou azonnal felpattant és csontropogtató ölelésben részesít.

- Szia – köszönök. Lux hangosan kacagva ül Harry ölében, aki minden utolsó pillanatban elhúzza a fejét így a kislány nem tudja el kapni göndör tincseit. – Szia, manó – ülök le Hazza mellé. Lux kíváncsi tekintettel vizslat. Nem csodálnám, ha már rám se ismerne.

- Emlékszel még Linre babó? – kérdezi Harry. A kislány aprót bólint elég bizonytalanul majd vigyorogva felém nyújtja a kezét.

- Lin – nyammogja tapsikolva és most az én hajammal kezd el játszani.

- Szia Lini – lép ki a szobájából Louis kajánul vigyorogva. – Ki romantikáztátok magatokat Ashtonnal? – kérdezi vékony hangon.

- Ennek mi baja? – nézek le Luxra, aki hatalmas nagy szemekkel figyel rám.

- Majom – kuncog, fel mire mind felnevetünk.

- Jó a tanára – húzza ki büszkén magát Harry.

- Egyébként nem romantikáztunk! – vetek lesújtó pillantást Louisra. – Csak elmentünk kajálni.

- Jaj, édesem – legyint lenézően – én mindent tudok.

- Örülök, hogy ilyen tájékozott vagy, de világosíts már fel engem is, kérlek.

- Hát az úgy van, tudod, hogy…. Először kajáltok, ő bókol, te nevetsz, majd jön a méhecske, ami beporoz és…

- Méhecske! – kiált fel Lux.

- Igen babám egyszer téged is megtalál a méhecske – néz Louis a kislányra, aki úgy tesz, mintha értené és komolyan bólogat.

- Ne mondj neki ilyeneket! – háborodik fel Harry és már ki is kapja a kicsit a kezemből és védelmezően magához húzza.

Zayn álmosan pislogva kitámolyog a szobánkból. De azonnal mosoly kúszik ajkaira, ahogy meglátja a pici lányt és engem. Nyom egy puszit az arcomra majd magához veszi a lánykát.

Kétség kívül ő a legszerencsésebb kislány. Öt isteni pasi fogdossa, puszilgatja és szereti őt mind amellett, hogy csodás szülei vannak.

Míg Lux és az öltöztetők a fiúkkal küzdenek, én átbandukolok a másik bandához. Mindenki halál nyugodtan ül a fotelban Luke és Mikey X-Boxozik míg Calum a gitárját pengeti Ash pedig telefonozik.

- Szia – mosolyog rám Ash – ahogy leülök mellé. Hiába köszöntem a srácoknak ők mintha észre se vettek volna. Ashton leteszi a telefont és átkarolja a vállam.

- Izgulsz? – kérdezem fel nézve rá.

- Nem annyira – von vállat lazán. A vállára hajtom a fejem és figyelem ahogy Luke épp megelőzi Mikeyot és ezzel győz is.

- Ez az! – kiált fel nevetve.

- Csaltál! – vágja rá Michael dühösen.

- Nem haver profi vagyok – közli a szerinte nyilván valót a szöszi srác.

- Fiúk kezdünk – lép be egy pasi az ajtón.

Mindenkit megölelek, elköszönök tőlük majd vissza megye a másik szobába.

- Elköszöntél a fiúkádtól? – vigyorog rám Lou mire El fejbe csapja.

- Nem a fiúm – morgom az orrom alatt és sóhajtva levágódom Niall mellé.

- Kicsoda? – kérdezi ropit eszegetve.

- Asthon. És hidd, el nekem haver össze fognak jönni – bizonygatja, Louis komolyan majd rám kacsint.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni Zayn szomorú és dühös pillantását. Amit nem értek így nem is foglalkozom vele.