Tizedik - Tökéletes terv

Sziasztok!
Milyen volt a szerdátok? Nekem kiborító és fárasztó, na de a fontosabb dolog. Köszönöm ( <3 ) Corrinne W.-nek a jó tanácsokat és a véleményt. Azért örülnék ha mások is elmondanák mi a véleményük a részről vagy a történetről. Mindenkinek további szép hetet és nyugalom már csak két nap. Jó olvasást xx Maya

Pennsylvania, Philadelphia

- Öt perc! – halljuk meg Paul hangját.

A srácok szokás szerint hatalmas nagy bulit csapnak. A rajongók sikítanak és megörülnek a fiúk meg csak magukat adják.

Ahogy felcsendül a Right Now szemeim könnybe lábadnak. Az egyik kezemmel átkarolom magam, míg a másikat a szám elé szorítom, hogy ne zokogjak fel hangosan. Bár úgy se hallaná, senki a tömeg hangja elnyomná.

Sophia óvatosan simított végig a hátamon és karolt át. Aggodalmas pillantások közepette kérdezi meg, hogy rosszul vagyok-e, de én csak a fejemet rázom.

Képtelen vagyok megszólalni. Eszembe jut a rengeteg éjszakai amikor Zaynnel órákig telefonáltunk. Ha nem tudtam elaludni mindig ezt énekelte. És nem érdekelte, hogy másnap interjúja vagy koncertje lesz, esetleg ha elalszik és lekési a repülőt. Nem ő szüntelen és kitartóan ott volt nekem, amikor szükségem volt rá és még akkor is, ha nem.

Szipogva nézek fel a színpadra. Zayn lehunyt szemekkel teljes odaadással énekli a dalt majd tekintetünk találkozik. Rám mosolyog a szívem nagyot dobban.

Látni őket oda fönt, ahogy az otthonról és az utazásról énekelnek a Don’t Forget Where You Belong-ban szív melengető. Elém ugranak a TIU-ban látott és az élőben tapasztalt kép kockák. Ahogy a srácok a családjuknak örültek egy-egy hosszabb idő után annál kevesebb szebb látvány van. Hirtelen indulok el a színfalak mögé. Érzem magamon Zayn aggodalmas pillantást, ezét futólag megkeresem a tekintetemmel és küldök felé egy mosolyt.

Szerencsére Lout az öltözőben találom. Gyorsan felvázolom neki mit is gondoltam ki. Elmagyarázom nagy vonalakban miből is finanszíroznám és, hogy ő miben tud segíteni. Először nem igazán akar belemenni, de végül beadja a derekát, ha megbeszélem a dolgot Paullal is. Így most őt keresem, de sehol se találom. A koncertnek hamarosan vége és még az előtt kell vele ezt megvitatnom.

Végül rá bukkanok oda kint a busznál egy csapat őrrel.

- Bocsánat – állok meg mellettük.

- Lindsay valami baj van? – kérdezi azonnal.

- Nem dehogy csak szeretnék veled beszélni, ha ráérsz – állok zavartan egyik lábamról a másikra.

- Rendben – bólint. – Itt vagy menjünk máshova?

- Nem itt is maradhatunk – elvégre a többiek is megtudnák egy idő után.

Még a telefonomra pillantok, tíz percem van. Villámgyorsan hadarok el mindent néhol kiegészítve, amit esetleg Lounak nem mondtam el. Paul még könnyebben bele megy, mint Lou és megígéri, hogy segít elintézni a dolgokat. Sőt azt is felajánlja, hogy beszáll a fizetésbe bár gondolom nem saját pénzből, de mindenképp elutasítom. Ezt én akarom intézni, némi segítséggel.

A srácok már az öltözőben vannak, mikor visszaérek. Sophia és Liam a földön ülnek egymásba gabalyodva, míg El Louis mellkasának dőlve néz fel rám. Harry és Niall pedig Zayn mellett terpeszkednek a kanapén.

- Baj van? Úgy elrohantál – pattan fel egyből és már előttem is áll.

- Minden oké – nyomok puszit az arcára mosolyogva.

- A pasikáddal voltál? – vinnyogja Louis.

- Kivel? – ráncolja a homlokát Zayn.

- Ashton és Lin kavarnak – tapsikol, mint valami öt éves. – Ügye lehetek a keresztapa?

- Istenem Louis – sóhajtok fel hatalmasat.

- Ez komoly? – kérdezi döbbenten és némi éllel a hangjában Zayn.

- Nem! – szólók rá. – Minek is magyarázkodom, jesszusom – rázom a fejem nevetve. – Kajáltunk ennyi.

- Aha, szóval kajáltatok – bólint kimérten. Felkapja a cigijét és kiviharzik az ajtón majd fellökve.

- Héj! – kiáltok utána.

- Zayn! – hallom meg Mikey hangját a folyosóról.

- Ennek mi baja? – lép be Calum majd a többi bandatag az öltözőbe.

- Féltékeny – vigyorog Louis.

- Hagyd már abba! – kiáltok rá dühösen. – Az istenért Louis. Nem vagyok a szüleim vagy rokonaim semmi közötök sincs ahhoz, ha épp Ashtonnal vagy mondjuk, Lukkal megyek kajálni – kiabálok még mindig.

- Ne haragudj! Te is tudod, hogy nem akartam rosszat – nézz rám megtörten.

-  Tudom – sóhajtom. – De nem értem miért kell mindent elrontania az ilyen idióta kitöréseivel – mutatok az ajtóra ahol Zayn az előbb távozott.

- Csak félt téged - lép közelebb Ash. – De azért nem akarsz Luke miatt ejteni, ügye? – nevetve rázom meg a fejem és hagyom, hogy átöleljen. A többiek is hangosan felnevetnek és képtelen vagyok nem megforgatni a szemem Louis kaján vigyora láttán.

Kint az erkélyen fel alá járkálva telefonálok. A srácok oda bent a kanapén terpeszkednek szokás szerint. Kicsit nehéz összehozni ezt a meglepést, de minden pénzt és időt megér. Két telefonálás között benézek az üvegajtón. Az 5SOS fiúk épp most vágják, le magukat oda ahol épp helyet találnak. Paul rám néz és aprót bólint, vigyor kúszik az arcomra. A szobák elintézve. A repülőjegyeket már lefoglaltam most már csak annyi a dolgom, hogy minden helyet betöltsenek. Hálás vagyok apunak a sok pénzért.

A karom kezd lefagyni, de még mindig van két lebonyolítandó beszélgetés így kitartóan dörzsölgetem magam.

Csípőmmel a korlátnak támaszkodom és figyelem az idő közben megjelent esti fényeket. A város sötétbe borult, de oda lent még mindig emberek hemzsegnek. Mosolyogva kezdek bele egy újabb családtag hívásába és ezzel az utolsó beszélgetés veszi majd kezdetét, ha felveszik. Hallom, ahogy az ajtó nyílik, nem fordulok meg. Lehunyt szemmel és fülemben az ütemes bugással reménykedem, hogy nem valamelyik 1D fiú jött ki, mert akkor lebukok. Hirtelen meleg anyag ér a kezemhez és megcsapja az orrom Ashton illata. Épp mikor felveszik, a telefont ölel át a karjával így kissé késve reagálok a köszönésre. Elég nehéz úgy a vonal másik végén lévő emberkére koncentrálnom, hogy a fülembe szuszog, de minden erőmet bele adom.

- Rendben akkor holnap, igen én is nagyon várom – mosolygok. – Szia – teszem, le a telefont majd a zsebembe dugom és megfordulok Ash karjai közt. – Bármit is hallottál köztünk marad – nézek rá komolyan.

- Oké főnök asszony – vigyorog rám. Derekam a korlátnak támasztom, karjaimmal átölelem a nyakát és csak nézek a zöldes barnás szemekbe.  Tekintete ajkaimra téved, lassan közelebb hajolok hozzá. Homlokát enyémnek dönteni lehunyom, a szemeimet érzem a forró leheletét illata az orromba kúszik. Ajkai enyémet súrolják, és az ajtó kinyílik. Úgy rebbenünk szét mintha valami bűnt készültünk volna elkövetni. Zayn megrökönyödve bámul ránk majd gúnyosan felhorkan és a fejét rázva viharzik vissza a szobába. Liam aki eddig mögötte el halványan elmosolyodik. Összerezzenek az ajtó csapódásra.

Csüggedten megyek vissza a szobába Ash kezét fogva. Mereven bámulom az előttünk lévő üveg asztalt a többiek halkan beszélgetnek, de érzem magamon a pillantásukat. Megtörlöm az arcom ezzel eltüntetve az idegesítő könnycseppeket és Ashtonra nézek, aki szomorúan néz vissza rám. Halványan elmosolyodok és egy puszit nyomok ajkaira, amiktől egyből vigyor kúszik a képére.  

- Héj holnap korán kell kelnem – suttogom csak, hogy ő hallja. – Aludhatok ma nálatok? – kérdezem félve szemibe nézve.

- Persze – egyez bele azonnal. Átkarolja a vállam és a mellkasára húz.

Őszintén nem tudom mi is van köztünk pontosan, de élvezem.

Tizenegy körül már a srácok lakosztályában vagyok illetve Ash szobájában. Míg ő zuhanyozik, én lebonyolítom a holnapi indulást Paullal így már tényleg minden készen áll.  

- Nem akarod elmondani mit, intézkedsz egész koncert óta? – karol át hátulról Ash.

- Nem. Majd holnap te is megtudod, ahogy mindenki – mosolygok.

Igazság szerint mikor megkértem, hogy hagy aludjak itt abba nem gondoltam bele, hogy én villanyfénynél alszom. De Ash emlékezett rá mikor mondtam, hogy félek a sötétben, mert mikor befekszünk, az ágyba nem oltja, le a lámpát csak elhalványítja a fényét.

Mosolyogva hunyom le a szemem, de a mosolyog, azonnal vigyorrá alakul mikor megérzem karait magam körül. Furcsa kellemes érzés kerít hatalmába, de valami más hiányérzetem is támad…