Harmadik - Kötelék

Sziasztok!

Hétfő első sulinap. Kinek, hogy telt? Remélem mindenki túlélte.... Van aki kilencedikbe ment? Mindenkinek sok sikert. És itt a rész. Talán még nem tartjátok izgalmasnak..., de ígérem befog indulni a történet.
Készítettem egy csoportot facebookon. Szóval ha gondoljátok és kedvetek van nézzetek be. Szeretném jobban megismerni az olvasóim ezért is pattant ki az ötlet a fejemből. Szóval itt a rész. Jó olvasást és várom a véleményeteket. xx Maya

Amerikai Egyesül Államok, New York

A tükör előtt állva nézem magam. A hajam a szám az orrom a ruháim minden ugyan olyan, mint otthon. Pontosan ezt a lányt látom a Baradfordi ház tükrében is kivéve egy valami. A szemem az már nem ugyan olyan. Most csillog, úgy csillog, ahogy még soha. És nem tudom ennek az-e az oka, hogy itt vagyok New York-ban vagy, hogy itt vagyok New York-ban Zaynnel és a többiekkel?!  Talán a hely nem is számít csak a társaság…

Lassan ellépek egy utolsó pillantást vetetve a fek3te rövid gatyámra és a fehér rózsás fekete pánt nélküli felsőmre. Mosolyogva megyek ki a nappaliba. Ahol Liam ül a kanapé közepén ölében Niall feje pihen, aki édesen alszik a másik oldalt a vállán Zayn szuszog.

- Jó reggelt – köszönök halkan.                                                               

- Szia. Milyen reggel? – nevet fel, de ügyel, hogy ne zavarja meg a fiúkat. – Már tizenegy óra – bök a falon lógó órára.

- Jó, na – legyintek vigyorogva. – De velük mi a helyzet? – húzom fel a szemöldököm a srácokra célozva.

- Niall kicsit sokat ivott az este tudod Harry csajozott így ő egyedül maradt. Ő nem az a fajta nyomulok a csajokra srác. Ismered – aprót bólintok. – És Zayn… ő nem az a korán kelős fajta és mi elég korán keltünk – von vállat.

- Értem. Kis szöszi – kuncogok fel, ahogy Niall nyámmog egyet. Ahogy Lire pillantok, elfog a jó érzés. Hiába változott meg és vette fel a kissé keményebb stílust a jó fiú után még mindig apai féltéssel tekint a fiúkra. És ez az – egyik ok – amiért annyira szeretem őt. Hisz nem sok kora béli srác van, aki vigyáz a haverjaira.

A konyhába megyek, hogy szerezzek magamnak kávét. A bögrével a kezemben visszamegyek a nappaliba.

- A kis éjjeli bagoly – jön ki Louis a szobájukból Eleanor kezét fogva.

- Lou nem már – rázza fejét Li sóhajtva. – Harry jól szarban hagyta.

- Mi történt? – kérdezi El kíváncsian.

- Harry csajozott míg Niall egyedül ivott. Ő nem ilyen faj…

- Nem hagynátok ez abba? – csattan fel hirtelen, Ni, ezzel mindenkit meglepve. – Nem vagyok kis gyerek, hogy vigyázni kelljen rám – néz Liamre.

- Igaza van. És miért engem hibáztattok? Nem én mondtam Niallnak, hogy igya le magát és maradjon egyedül – von, vállat Harry miközben leül a kanapéra.

- Nem te mondtad, de bunkó voltál – szól vissza Liam.

- Ne veszekedjetek már! – szólók rájuk dühösen. Na, erre mindenki elhallgat és még Zayn is felemeli a fejét és álmosan pislog körbe. Hatalmas dörgés rázza meg az eget mire mind összerezzenünk. Az eső hatalmas nagy cseppekben kezd rá.

- Ne! – nyöszörög Eleanor.

- Akkor még is moziba megyünk? – lép ki a konyhából Sophia egy bögrével a kezében.

- Dehogy is! – kiáltok fel. – Létezik esernyő. Hahó, csajok hol marad a vásárlási szellem? – vonom fel a szemöldököm. Leülök Zayn mellé, aki vigyorogva megböki a vállam.

- Linnek igaza van. Ez csak egy kis eső nagy cseppekben – nevet fel Eleanor.

Végül Sophiat is sikerült rá vennünk, hogy tartson velünk. Így hárman kuporgunk egy esernyő alatt, de igazság szerint senkit se zavar, hogy megázik, valahol csak jól érezzük magunkat. A lányok mesélik a vicces sztorikat a fiúkról, amiket még nem hallottam vagy épp lemaradtam róluk. Én meg alig bírom abbahagyni a nevetést. A hasam már fáj, de csak még jobban röhögök, mikor meghallom, hogy egy csaj leöntötte Harryt, mert ő a bandával vágott fel közben a lány azt se tudta, hogy léteznek.

- Most képzeld el – vigyorog Sophia – Harrynek két hétig eper illata volt. Reggel este hajat mosott még se jött ki rendesen a hajából az illat. A fiúk még egy hónapig ezzel szívatták és a koncerteken is Eperkének nevezték.

- Szegény – nevetek fel.

- Menjünk be! – mutat Eleanor egy X-polsh nevű üzletre.

Ő egyből a fehér neműk felé indul mi meg Sophiával cinkosul összemosolygunk.

- Csak nem ajándékot szeretnél Louisnak? – kuncogok fel, ahogy meglátom a rózsaszín csipkés darabot a kezében.

- Nem – rázza nevetve a fejét. – Na, jó talán egy kicsi ajándék – von vállat pirulva.

- Kicsi vagy nagy, de ez… nem hozzád való – rakom vissza a helyére – inkább ez – nyomok a kezébe egy fekete darabot.

Mi is lekapunk néhány darabot én inkább felsőket és gatyát, amíg elérünk a próbafülkékhez. Mindkét lány bemegy, de nekem nincs kedvem felpróbálni egyik ruhát se. Bekukkantok Elhez mikor kiszól, beadok neki egy felsőt is, ami neki is jól állna, majd visszaülök a fülkék előtt elhelyezett puffra.

- Na? – lép ki egyszerre a két lány, de én nem tudom elszakítani a figyelmem egy pólóról.

- Héj Lin – böki meg a vállam Sophia.

- Csodásak vagytok. Mindjárt jövök – pattanok fel és már sietek is a férfi részleghez. Szinte megbabonázva figyelem a kékeszöld kígyót az izom pólón. Lekapok egy vélhetőleg jó méretet és még mielőtt visszamennék még két felsőt is leveszek egy tartóról.

A lányok és még az eladó is vet rám egy-egy furcsa pillantást a férfi pólók miatt. Én csak jót mosolyogok magamban. A századik üzlet után Elenaort sikerül meggyőznünk, hogy üljünk le valahova enni és utána mehetünk tovább, ha lesz kedvünk.

Mind rendeltünk valami italt magunknak és mikor az ételre került volna a sor megcsörrent Sophia telefonja. Liam pont időben hívott minket, hogy együtt tudjunk ebédelni a szállodában. Taxit hamar fogunk és már úton is vagyunk. Szinte egyszerre érkezünk a hotelhez a fiúkkal. A testőrök így minket is körbe vesznek, a fiúk kiosztanak egykét aláírást és képet, de most nem cicóznak sokat. Az egyik testőr felajánlja, hogy felviszi a szatyraink így nekünk ezzel se kell bajlódnunk.

- Perriről tudunk valamit? – néztek Zaynre mégis csak az ő barátnője.

- Vissza kellett mennie Londonba – von vállat talán túl semlegesen is. – Hívta a menedzsere – teszi még hozzá. Udvariasan kihúz nekem egy széket, amin jót mosolygok, majd helyet foglal mellettem.

Míg megérkezik, a rendelésünk elő veszem a telefonom és fellépek Twittere. Kissé meglepődve észlelem, hogy tőlünk zeng az egész közösségi oldal. Mindenhol a közös képeink vannak tegnapról. Egy csomó, de édes megjegyzés meg egy két utálkozó, de azok eltörpülnek a sok jó mellett. Ahogy meglátok, egy videót előveszem a fülhallgatóm és csatlakoztatom a készülékhez.

Riporter: Zayn ahogy látjuk a képeken – mutatják őket – nagyon jó kapcsolatban vagy a mostohatestvéreddel. 

Zayn: Ez több mint jó kapcsolat. Ott voltunk egymásnak a nehéz időkben és nem hagytuk, hogy a másik rossz irányba haladjon. Sose tekintettünk egymásra úgy, mint két idegen sokkal inkább voltunk testvérek, barátok a legjobbak. A szüleink és barátaink mindig azt mondták, hogy különleges kapcsolat van közöttünk amolyan megmagyarázhatatlan és láthatatlan kötelék.

Mosolyogva pislogóm vissza a könnyeimet. Gyorsan elrakom a telefonom és egy puszit nyomok Zaynie arcára.

- Imádlak – vigyorgok, mint valami fél örült.

- Én is téged – karolja át a vállam, - de most miért is?

- Megmagyarázhatatlan és láthatatlan kötelék – suttogom a szemébe nézve. Megsimítja a hajam majd egy puszit nyom a homlokomra. Hihetetlen boldogság járja át a testem. Ez már borzalmasan hiányzott az alatt a másfél év alatt, míg nem találkoztunk. Hiába nem a vagyunk vér szerinti rokonok vagy akár fél testvérek akkor is meg van köztünk ez a… kapcsolat. És ez csak annak tudható be, hogy feltétel nélkül szerettük egymást mindig is. Na meg persze, hogy Zayn velem volt egész idő alatt, míg én a rémálmaimmal küszködtem és féltem még utcára lépni is.

- Na, végre majd éhen haltam – sóhajt fel Niall ahogy elé rakják az ételt.

Nevetve állunk neki enni. Mindenki hümmög és dicséri az ebédjét. Körbe pillantok, hogy mit esznek a többiek. Viszont Harry kajáját nem tudom beazonosítani.

- Eperke te mit eszel? – véletlen csúszik ki a számon ez a becenév, de az asztalunk máris zeng a nevetéstől.

Igen ez az, amiért érdemes élni és erősnek maradni bármely borzalmas helyzetben. A tudta, hogy vannak barátaid, akik szeretnek  erőt ad.