Nyolcadik - Meglepetés

Szép estét, drágáim!
Bocsánat, hogy csak most hozom a részt, de nem volt itthon. Körülbelül úgy húsz perce értem haza és örülök, hogy élek. Keményen megfáztam és nem vagyok a topon. De! Péntek van! Hál' isten egy kis pihi. Szóval rész és a szavazás lezárt. Egy-egy szavazat érkezett a 2-re és az 1-re és hét a heti 3-ra. Szóval hetente háromszor lesz rész. Ami azt jelenti, hogy hétfő, szerda, péntek. Át kell még állnom szóval nézzétek el ha elfelejtem esetleg későn rakom ki, de igyekszem. Mindenkinek szép és kellemes hétvégét és jó olvasást a részhez xx Maya

        Stockholm, Svédország -
     Pennsylvania, Philadelphia

Hihetetlen, hogy képes volt kibérelni egy egész játszóházat. Zaynie néha képe olyan dolgokra, amiket ember sose képzelne el róla.

- Ez rengeteg pénz lehetett – rázom a fejem még mindig döbbenten miközben a cipőmet fűzöm ki.

- Jaj, már Lin – nevet fel. – Örülsz neki vagy sem? – teszi le az enyém a cipőjét.

- Persze, hogy örülök – mosolygok rá felállva.

-  Akkor minden pénzt megért – nyom puszit az arcomra és elindul a játékok felé.

Felkap egy nagy gumilabdát, amit színes csíkok tarkítanak és nevetve nekem dobja. Felháborodva pillantok rá, de időm nincs vissza dobni, mert ő azonnal hanyatt vágja magát a színes labdák közé. Követem és bele gázolok a műanyagokba hangosan nevetve figyeli, ahogy a fejem fölé dobálom őket. Felkuncogok dühös arc kifejezését látva. Újra kezébe vesz három labdát és megpróbál zsonglőrködni, de megint csak elbénázza. Már nem bírom és a hasamat fogva görnyedek a nevetéstől.

- Gyere csak ide – érzem ujjait a bokám köré fonódni majd egy hírtelen rántással mellette is vagyok. – Kinevettél? – kérdezi, a nyilvánvalót tetettet dühvel.

- Igen – kuncogok fel és próbálnék menekülni, de semmi esélyem.

Szorosan fogja a combomat ezzel engem lenyomva. Kezei felkúsznak, oldalamra könnyed mozdulattal köti ki a fehér felsőm, amit a hasamnál összekötöttem. Felsikítok, ahogy csikizni kezd, ujjai szorgosan járnak oldalamon és hasamon, amit én vergődve tűrök.

- Na, ki fogsz legközelebb is nevetni? – kérdezi egy pillanatra leállva, de aztán azonnal folytatja.

- I-i-igen – nyögöm ki nehezen szinte visítva. Csúnya pillantást vet rám. Kihasználom, hogy el van foglalva tovább kínzásommal és megfogok egy labdát. Hirtelen még is vigyázva, hogy ne sérüljön meg dobom őt fejbe. Ujjai leállnak a döbbenettől. Megkönnyebbülve pattanok fel és ugrok ki a labdák közül a csúszda felé véve az irányt. Gyermeteg lelkesedéssel mászom, fel a fém rudakon elhelyezkedem a műanyag játékszeren és egyszerűen lecsúszok. Zayn oda lent vár mintha csak pehelysúlyom lenne, a derekamnál fogva felkap, ahogy leérek. Szinte a feje fölé emel, és csak pörög körbe-körbe. A hajam körülöttem szál és a mosolyom levakarhatatlan. Végül leenged, és szorosan magához ölel. Úgy szorít, mintha az életem múlna azon, hogy ha egy picit is enged karjai fogságán.

Egy óra múlva indulni készülünk, de ez nem olyan egyszerű. Míg Zayn a rajongóival foglalkozik és megrohamozom az első boltot. Egy jó nagy kupac ruhával sietek a pénztár felé mikor Zayn is beér.

- Bevásárolsz? – kérdezi nevetve én meg csak vigyorogva bólintok. Az eladó lány hatalmas nagy szemekkel néz Zaynre majd kér egy autógrammot, milyen jó munkaerő. Zaynie ragaszkodik hozzá, hogy ő fizessen én meg nem ellenkezem. Mosolyogva húzom egyik boltból a másikba és a végére már arra az álláspontra jutunk Paullal, hogy ő jobban élvezi a ruhák válogatását, mint én. A negyvenes férfival beszélgetek a próbafülkéknél mikor Zayn még egy adag ruhát nyom a kezembe.

- Oké ezek az utolsó darabok és megyünk – szögezem le és már megyek is próbálni.

Végül különböző márkájú és mintájú tasakok tömkelegével indulunk.

- Paul a szálloda nem is erre – van, szólal meg Zayn egy húsz perc múlva. A férfi csak sunyin mosolyog, míg én a külvilágot tüntetem ki a figyelmemmel. – Mire készülsz? – kérdezi végül tőlem.

- Kifosztalak – nevetek fel puszit nyomva az arcára.

- De komolyan Lin hova megyünk? – kérdezi kíváncsian. Én csak a fejemet rázva húzom el a szám előtt az ujjam és eldobom a képzelet béli kulcsot. Pár perc múlva a kocsi megáll egy tetováló szalon előtt mire Zayn kissé döbbenten néz rám.

- Akarok egy új tetkót. Na, gyere – húzom ki a járműből a kezénél fogva.

Ahogy belépünk a kis üzletbe a csengő megszólal a fejünk felett. A falak feketére vannak festve és különböző rajzok tetoválás minták vannak felfüggesztve. – Hello – köszönöm a srácnak aki a pult mögött ül.

- Sziasztok. Tetoválást szeretnél? – kérdezi rám nézve majd Zaynre.

- Igen – bólintok. Nem egy lovat vettem jönni – forgatom meg magamban a szememet.

Lebonyolítjuk, a formalitásokat majd bevezet egy függönnyel elfedett kis szobába. Zaynie szorgosan a nyomomban jár, segít felülni a székre mire egy rosszalló pillantást vetek rá.

- Hello – lép be egy agyon tetovált elég helyes srác. Kezet fog Zaynnel és velem is. – Hova lesz és milyet szeretnél? – kérdezi mosolyogva.

- Ami az illeti, hármat szeretnék – vigyorgok. Elmagyarázom a mintákat és a srác egy papírra veti őket Zayn néha-néha bele szól, de úgy tűnik ez a „művészt” nem zavarja.

Először a jobb csuklómmal kezdi. Kicsit fáj, de nem annyira és már tudom milyen érzés. Zayn értetlen hülyeségeket hord össze csak, hogy elterelje a figyelmem, amin jót derülök és még a tetováló srác is mosolyog. Mikor már a másik csuklómon készül a mű Zayn hírtelen megszólal.

- Nem akarsz egy közös tetoválást? – kérdezi csillogó szemekkel.

- Mire gondoltál? – halkan felszisszenek a hirtelen ért fájdalomra.

Mikor velem végeznek Zayn veszi át a helyem a székben. Én óvatosan veszem vissza a felsőm ügyelve a hátamon elhelyezkedő tetoválásra. Elég érdekesen nézhetek ki úgy, hogy mindkét csuklóm be van fóliázva, ahogy a hátam majdnem fele is.

- Ti meg, hogy néztek ki? – döbben le Eleanor ahogy belépünk a nappaliba. A tévében valami idétlen vígjáték megy, amit úgy tűnik, senki se néz.

- Merre voltatok? – kérdezi Niall felém nyújtva egy tál sós mogyorót.

- Köszi – markolok bele a tálba és leülök mellé. – Voltunk egy játszóházban előtte ettünk aztán beugrottunk egy szalonba – magyarázom, miközben a cipőmtől szabadulok meg. 

- Paul meghozta a holnapi menetrendünket – nyújtja Liam a fehér papaírt Zaynnek. A fekete hajú srác elveszi a lapot és olvasás közben engem felhúz a kanapéról, amit értetlenül fogadok, majd leül a helyemre és engem az ölébe húz.

- Végül is – legyintek eltekintve a dologtól. A többiek mosolyogva figyelnek minket El még fel is kuncog. Előre dől, lerakja, a menetrendet az asztalra majd hátra dől és a derekamnál fogva magához húz.

¤¤¤¤¤¤¤¤

Mindenki elpilledve ül vagy fekszik valahol a Truné buszon. Liam és Niall két biztonságissal beszélget a sarok asztalnál, míg El és Lousi alszanak Harry és Zayn pedig szüntelen nyomják az X-Boxot. Én a telefonom és fülhallgatóm társaságában a fekete kanapén nyomkodom a telefonom.

Minden közösségin egy rakat kép van rólunk. Olyan mintha előbb tudták volna, hogy az étteremben leszünk vagy, hogy a játszóházban. Néha elgondolkozom rajta, hogy nekem is paparaszinak kellett volna mennem és rengeteg pénzem lehetne.

Megakad a szemem a szivecskés tetoválásomon és eszembe jut a cikk, ami készült rólunk. Csak mert közös tetoválásunk van, már együtt járunk. Megint. Nevetséges.

Lustán nyúlok el a földön fél órája próbálok, olyan helyet keresni ahol nem vagyok, helyen vagy engem nem idegesítenek és erre a Stadion közepe a legmegfelelőbb. Az öltözőkben egy idegesítő csajszi szól, a tévéből a folyosókon mindenki járkál, mint egy besózott egér. Idekint legalább friss levegő van és nézhetem a fiúk bénázását. A színpad már nagyjából kész van a hangszerek is a helyükön vannak, és még van egy fél nap a kezdésig körülbelül. Eleanor nevetve közeledik felém egy műanyag pohárral a kezében, ami tele van valami piros löttyel. Megböki, a hasam miközben leül, mellém fájdalmasan nyögök fel, de ő csak mosolyog és a feje tetejére tolja a szemüvegét.

- Jó kis helyet találtál – bólogat, miközben körbenéz.

- Aludni akarok – szuszogok fel hangosan.

- Igen ez ide kapcsolódik – nevet fel csilingelő hangján. A szemem sarkából látom, hogy Louis azonnal ránk pillant, mire halványan elmosolyodom. Olyan édesek együtt.

- Szállj le rólam! – csendül fel Niall nevetése mire akaratlanul is vigyor kúszik az arcomra és keresni kezdem a fiút. A színpadon bukkan fel Ashtonnal a hátán és eszetlen módon próbálja lerázni magáról.

- Fiúk, ha valami bajotok lesz – fenyegetőzik Paul, de ideje nincs befejezni. Niall megcsúszik és Ashnak épp annyi ideje van, hogy leugorjon róla, de ő is a földön végzi. Ijedten pattanok fel és rohanok feléjük, de a lépcsőn járva megnyugszom, mikor meghallom röhögésüket.

- Idióták – csóválja a fejét Harry, de azért vigyorog. Paultra téved a tekintetem, aki épp az orrnyergét dörzsöli nyugtatás képen.

Mire visszaérünk, a szállodába szerencsére a srácok lenyugszanak. Zayn kidől a kanapén Liam rádőlve. Harry betámogatja a motyogó Niallt a szobájába, de többet nem látjuk így gondolom elaludt. Louis és Eleanor is eltűnnek a szobába így én egyedül maradok mivel Sophia egy itteni barátnőjével van.

Sietve pattanok, fel a fotelból mikor kopognak, nem akarom, hogy a srácok felébredjenek.

A hajamba túrva nyitom ki az ajtót és széles mosoly terül el ajkaimon, ahogy megpillantom Ashton.

- Szia – intek arrább állva.

- Hello. Nem akarok bejönni, gondolom pihenés van, ahogy nálunk, de nekem nem megy – húzza el a száját. – Nincs kedved velem kajálni?