2015. március 22., vasárnap

Novella - Az ok, amit nem tudok


Van, mikor ezernyi kérdés kavarog a fejedben, de egyikre sem tudod a választ. Van, hogy a szíved összeszorul a gyomrod görcsben áll és képtelen vagy levegőt.
Csak nézed azt a szörnyűséget, amire nem voltál felkészülve. Egyre csak azt jár a fejedben miért, hogyan?
- Kisfiam nem tudod, hol tartja Lin a cumis… - anya megáll mellettem a fürdő ajtóban felsikít. – Úristen! – rá nézek majd vissza a feleségemre a gyerekeim anyjára. – Hívom a mentőket! – mondja és már csak a lábdobogását hallom, ahogy lesiet a földszintre.
Tompán eljut hozzám a babák sírása lentről, de semmi másra nem tudok figyelni csak rá. Becsukom a fürdő ajtót és közelebb lépek hozzá letérdelek, mellé megérintem hideg bőrét az orcáján, amin régen mindig olyan édes kis pír ült mostanra hófehér. Haja elterül körülötte néhány tincsét elérte a csuklójából kifolyt vér. A reggeli ruháját viseli, amiben olyan akár egy hercegnő még most is csodaszép. Egyetlen dolog csúfítja csak el csupán a vér, ami körül veszi és a vágások a csuklóján ahonnan ered a vörös folyadék.
- Édesem – suttogom. Leülök, a hideg kőre fejét az ölembe húzom, és csak nézem azt a csodás arcot fakó rózsaszín ajkait figyelem, amit úgy imádok csókolni.
Mosolyogva figyelem az alvó lányt és a körülötte fekvő babákat. Lin arca kipirult ajkai elnyíltak édesen szuszog. Kisfiunk apró kezét édesanyja mellkasán pihenteti, pont olyan kis pisze orra van, mint Linnek. Lányunk kinyitja szemit ezzel feltárva hatalmas barna íriszeit, ujjait ki-be nyitogatva nyúl felém. Puszit nyomok feleségem homlokára és elveszem mellőle a babát. Átviszem, az ő szobájukba leülök a sárga kanapéra amibe Lin első látásra beleszeretett kényelmesen elhelyezkedem és a picit is elrendezem, hogy neki is jó legyen.
A mellettünk lévő polcról leveszek egy albumot, amit biztosan feleségem nézegetett és itt felejtette. Lányom kíváncsian figyeli a képeket így magyarázni kezdek neki.
- Ők itt a kereszt apáid – mutatok egy fotóra, amit még én készítettem. Lin hatalmas pocakkal áll a fiúk között, akiknek egy-egy keze a hasán pihen és Niall még puszit is ad neki. – Ó ez a kép – nevetek fel halkan nehogy megijesszem a kicsit. – Anyukád imádott mindent összeenni. Itt épp uborkát eszik banános mogyorós krémes pirítóssal és ketchuppal – lenézek a lányomra, aki nem is a képet figyeli, hanem engem. Apró tenyerét arcomra fekteti, szemei csillognak.
- Teljesen magadba bolondítottad – hallom meg Lin kuncogását az ajtóból. Kisfiunkkal a kezében mellém ül és lágy csókot nyom ajkaimra.
Addig ülök a földön őt ölelve, míg mentősök megérkeznek ugyan semmi értelme nem volt a kihívásuknak. Képtelen vagyok őt elengedni, de meg kell tennem. Utolsó csókot nyomok ajkaira és kisétálok, a helységből hagyom a mentősöket dolgozni. Mielőtt a nappaliba mennék, a gyerekeimhez letörlöm a könnyeimet, de azonnal újak csorognak a helyükre.

Soha sem tudtam meg Lindsay miért lett öngyilkos miért adta fel az életünket miért hagyta magára a babáinkat. A levelében nem írta meg csak azt, hogy szeret minket és, hogy bocsássak meg neki. Az elején haragudtam rá dühös voltam aztán minden megváltozott. Tudtam bíznom kell benne, hogy neki így most jobb és sose tette volna meg, ha nem lett volna rá nyomós indoka.
Azt viszont tudom, hogy örökké szeretni fogom a feleségem a gyermekeim édesanyját. 




Sziasztok!
Igen tudom, tudom! Csak nyugodtan küldjétek a rontásokat januárba ígértem ezt a novellát, de most március van... Talán nem ilyenre számítottatok nem ilyen rövidre vagy tartalomra esetleg cselekmény sorra. De itt van!
Dolgozom viszont egy Louisos történeten és van egy prológusom egy Zayneshez is. Nem, most nem ígérek semmit... nem tudom tényleg lesz e új történetem - nagyon bízom benne. 
Örülnék a véleményeteknek erről a novelláról! 
A következő bejegyzésig millió puszi Maya!

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nekem tetszett nagyon is. :)
    Jo, hogy feny derult arra, mint es, hogy bar az is erdekelne miert tette Lin :/
    Amugy en szivesen olvasnam mas blogod is szoval, ha folytatod, ha nem es esetleg masikat kezdesz szivesen tartok a torteneted szereploivel :3
    Csak igy tovabb :)
    Puszil: Emy <3

    VálaszTörlés
  2. Tetszett a történet. Egészen az Epilógusig. Egyszerűen (szerintem) elrontottad a történetet. Linnek semmi oka nem volt öngyilkosságra. A befejezéssel számomra elrontottad a történetet.

    VálaszTörlés
  3. Engem teljesen összetörtél a befejezzéssel. En boldogságot vartam, egy gyönyörű családdal. Ehelyet kaptam egy szétzúzott férfiéketet, ket értetlen babat... egy összetört családot. Férre ne érts! Nagyon jól írsz, imádtam minden sorát, de néha az átlagos happy end a legjobb befejezés.

    VálaszTörlés