Első - New York-i büntetés

Sziasztok, jó délutánt - nekem reggelt, hahi!

Vasárnap lévén itt is vagyok az első résszel. Remélem tetszeni fog nektek maga rész és a történet is. Ha így van esetleg találtatok valami kritizálni valót kérlek osszátok meg velem. Nem eszek embert és annyira örülök a negatív, kulturált kritikának mint egy pozitívnak. Szóval jöhet mindkettő. És a feliratkozókat is nagy szívvel fogadom :) Mindenkinek szép délutánt és jó étvágyat. Élvezzétek ki a szünetet míg lehet. Jó olvasást xx Maya

Egyesült Királyság, Bradford -
Amerikai Egyesül Államok, New York

A fejem sajog és hányingerem is van, de ajkaimon mosoly játszik. El sem hiszem ez volt életem legjobb bulija. Lehet a hajam, mint egy szénaboglya és a sminkem is elkenődött, de megérte. Határozottan. Belököm magam előtt a kaput ami szerencsére most sincs zárva és felsietek a tornácra anya muskátlis ládája alól kikotrom a pót kulcsot és egy diadalittas mosollyal az arcomon belépek a házba. Jó kedvem egyből elszáll ahogy meglátom anyát összefont kezekkel a az elő szobában.

- ’Reggel – mormogom, miközben leküzdöm magamról a bakancsom.

- Hol voltál? – kérdezi keményen feszült arckifejezéssel.

- Fő az udvariasság – suttogom magam elé. – Anabellnél ahogy mondtam – nézek rá végül. Nem érdekel, hogy mondani akar-e még valamit elsétálok mellette fel a szobámba. De a nappali ajtajában megtorpanok mikor ismerős hang üti meg a fülem. – Zany? - lépek be a helységbe. Azonnal felpattant és vigyorogva felém siet, felkap a karjaiba és nevetve megpörget.

- Hello, húgi – tesz le végül – jól nézel ki – kócolja össze még jobban a hajam.

- Héj – nyúlok keze után és nevetve eltolom magamtól. – Hogy kerülsz ide? És én miért nem tudtam, hogy jössz? – kérdem számon kérően csípőre tett kézzel.

- Este már megy is a gépünk New York-ba – von vállat lazán a hajába túrva.

- Gépünk? – vonom fel a szemöldököm. – Miért többes szám? – bököm meg a mellkasát és közelebb lépek hozzá.

- Drága – áll fel a kanapéról nevelő apám. – Úgy gondoltuk édesanyáddal jobb lenne neked Zaynnel menni – zavarban van. Elképedve bámulok rá még a szám is tátva marad. Olyan boldogság hullám söpör végig rajtam, hogy felsikítok és Yaser majd Zayn nyakába ugrok.

- Úristen! Komolyan? – nézek anyára, aki mereven bámul vissza rám. Nem, ez se szegi kedvem. Kimérten bólint. – Köszönöm, köszönöm! – visítok még mindig. – Ú, megyek pakolni – indulnék el a szobámba, de az ajtóban megállítanak.

- Ez nem ajándék! Azért mész vele, hogy rájöjj, nem lehet folyton inni és bulizni. Remélem, példát veszel a bátyádról – néz rám szigorúan anya.

Majdnem elröhögöm magam, de belülről a számba harapok, hogy visszatartsam. Zaynről vegyek példát? Tényleg?! Anya nézett már rá valaha? Látja a tetoválásokat a karján a rossz fiús külsejét? Lehet nem olyan belülről, mint azt első rá nézésre mondaná az ember, de akkor is. Zayn torokköszörülés közepette lehajtja a fejét. Mosolyog.  

 - Oké, felfogtam. Mehetek pakolni? – intek a lépcső felé. Anya bólint, én meg már ott se vagyok.

Mindent a hatalmas fekete lila felíratós bőröndömbe dobálok, ami fontos lehet. Fél óra múlva úgy érzem a szekrényem háromnegyede és a szobám fele elég. Nagy nehezen becsukom és lehúzom, az ágyamról kerekei hangosan csattannak a padlón mire elhúzom a számat. Végül kezemben a kint hagyott ruháimmal bemegyek a fürdőbe.

Kissé megijedek magamtól. Sminkem már teljesen elfojt és a hajam teljes kóc, de nem foglalkozom vele. Ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. A hajamat átmosom kétszer is minden festéket eltűntetek magamról.

Hallom, ahogy valaki kopog, elzárom, a csapot törölközőt tekerek magam köré és az ajtóhoz lépek. Zayn vigyorog rám nem értem mi baja, de akkor meg pillantom magam a tükörben és én is felnevetek.

- Jó a hajad – fogja kezébe a fésűmet. Leülök a vécé tetejére keresztbe, hogy mögém álljon. Befújja a hajam és óvatosan elkezdi fésülni a gubancaim. Szinte meg se érzem. Kiskoromban is gyakran segített nekem. Ha sírtam megölelt és velem volt, ha rosszul voltam ápolt. Szeretett a hajammal babrálni gyakran ő választotta ki az, aznapi szettemet és csinálta meg a hajamat. Erről senkinek se beszéltünk. Miután elmeséltem egy barátnőmnek, hogy Zayn milyen rendes velem és mennyire szeret azt mondta rá; buzi. Akkorát kevertem le a lánynak, hogy felszakadt a szája és egy hétig lila volt az arca. KirúgtaK a suliból, de megérdemelte. Senkinek se meséltem el miért tettem csak Zaynnek, de neki is hónapok múlva.

- Lin – guggolt le elém. – Mi a baj? – kérdezte.

- Semmi csak elgondolkoztam – mosolyogtam rá.

- És miért sírsz? – törölte le a könnyeimet. Észre se vettem, hogy sírok.

- Szeretlek Zaynie – öleltem magamhoz.

- Én is kicsi lány. Biztos minden, oké? – állt fel és a helyére rakta a fésűt.

- Naná – vigyorogtam. – Mikor indul a gép?

- Hatra kell kint lennünk. Ezt akarod felvenni? – ráncolta a homlokát kezében a felsőmmel.

- Héj, én szeretem – háborodtam fel és megragadtam a piros pólót.

- Borzalmas – fintorgott. – Keresek másikat – indult a szekrényemhez.

Nevetve bújtam be a bugyimba a törölköző alatt lejjebb toltam az anyagot és a melltartót is felvettem, de a kapoccsal nem boldogultam. Zayn sietve bekapcsolta majd elém lógatott egy felsőt.

- Köszi.

- Ne aggódj nem lestem – hallottam meg nevetős hangját.

- Mintha nem láttál volna még Éva kosztűmben – röhögtem el magam. Zayn puszit nyomott a hajamba és lehuppant az ágYamra. Magamra kaptam a rövid gatyám és a fiú által választott topot.

- Csinos – bólintott elégedetten.

Késői ebéd után neki álltunk búcsúzkodni és készülődni. Igaz négy óra volt még csak, de másfél óra volt az út a reptérig és Zayn nem akart késni esetlegese akadályok miatt. Könnyes búcsút vettem anyától, ami annyit jelentett sután megöleltem fél másodpercig és már ott se voltam. A kocsiban régi szokásokhoz híven együtt énekeltünk. Persze Zayn leénekelt, de nekem sincs rossz hangom elvileg. Sose szerettem a zsúfolt repülőgépeket. Valószínű a pánikbetegségem miatt. Amúgy én nem hívnám magam annak szimplán az orvos magyarázta ezzel a történteket. Hülye. Csak nem érzem jól magam sok ember közt, ez van. Így most hálát adtam a magán gépnek. Kényelmesen elhelyezkedtem a hatalmas fotelszerű ülésben és végi aludtam, a kicsit se hosszú utat. Zayn mosolyogva figyel, mikor álmosan rá pislogok. Gyorsan felkaptam ez első kezembe akadt dolgot, egy zsebkendőt és hozzá vágtam.

- Fúj ez nyálas – dobta vissza fintorogva.

- Nyálas? – értetlenkedem, azt se tudom, hogy került ide.

- Ezzel töröltem a nyáladat – magyarázza. – Pont, mint kiskorodban – mosolyog.

Nem kell félre érteni nincsenek nyál problémáim. Csak mélyen alszom így van, hogy baj történik. Zayn kibámul az ablakon én meg figyelem. Lassan egy év nem találkoztunk. Megváltozott. Férfiasabb lett még is helyes és édes maradt. Szemei most másképp csillognak kicsit olyan, mint mikor gyerekekként rám nézett. De van benne valami más. Mintha más miatt lenne ilyen. Megráztam a fejem és bekapcsoltam az övem az utasítást követve.

¤¤¤¤¤¤¤¤

Ahogy leszálltunk a gépről Zayn nem a szokásos útvonalon indult el. Nem a reptér felé haladt kívül maradtunk. Ahogy jobban megnéztem a kocsit megláttam Pault és Perriet egy fekete kocsi mellett állni.

- Pezz! – visítottam fel és mér rohantam is a lány felé, hogy a nyakába vessem magam.

- Neked is, szia, Lin – ölelt meg nevetve. – Jó újra látni!

- Héj, egy hete nem láttam most az enyém – lökött arrébb durcásan Zayn és rá érősen megcsókolta a barátnőjét.
Vigyorogva köszöntem Paulnak is majd beszálltam a kocsiba. A többiek is beszállnak, és már indulunk is. Én csak csillogó szemekkel bámulom New York utcáit és elszórva válaszolok a nekem szánt kérdésekre.

- Itt vannak a fiúk is – hallom meg Pezz Zaynhez intézett mondatét.

- Fiúk? – csodálkozom. Hisz a banda tagok elvileg már tegnap érkeztek.

- Az 5SOS fiúk – nézz rám Zayn. – Tudod Ashtonék már találkoztál velük.

- Igen tudom – bólintok. Szóval ők is itt lesznek remek! Na, nem mintha bajom lenne velük szimplán csak Lukeot nem szívlelem. Olyan fura egy figura. Tök komolyan és éretten viselkedik, de közben a koncerteken, a videókon és a képeken folyton mosolyog. A többiek szerint nem szereti az ismeretleneket és velük más kép viselkedik. Nem igazán izgattam magam miatta. Gondoltam nem sűrűn vagy soha többet nem látom. Hát tévedtem.