Második - "Hiányoztál"

Sziasztok!

Köszönöm - megint - az egy feliratkozót és kommentet. Mivel nem biztos, hogy mindenki elolvassa az előző bejegyzést így ide is leírom - persze nincs rá garancia, hogy ezt elolvassátok. Szóval úgy döntöttem hétfőnként és péntekenként lesz rész. Na, persze a változás jogát fenntartom. Szívesen fogadok minden nemű véleményt legyen az pozitív vagy akár negatív. És a feliratkozókat se eszem meg. Talán a történet még unalmasnak laposnak tűnik, de mindet elkel kezdeni valahogy, nem? Jó olvasást xx Maya

Amerikai Egyesül Államok, New York

Talán egy órája vagyok itt és félórája ülök a medencéknél. Először jó ötletnek tűnt le jönni, de most már nem az. A rajongók le se szállnak a srácokról csak a képek és az aláírások. Persze nekik ez egy valóra vált álom, amivel nincs is bajom, de nekem az, az öröm, hogy itt vagyok a srácokkal, a bátyámmal vagy még sem. Sóhajtva dőlök hátra a napágyban, kezemben a kékes-zöld koktélommal, amiben egy kis ernyő díszeleg. Inkább leveszem a napszemüvegem és élvezem a napsütést és nem figyelek a rajongók sipítására. Élvezem, ahogy az enyhe szellő belekap a hajamba és a sárga korong meleg sugarai perzselik a bőröm.

Hírtelen ér valami hideg a kulcspontomhoz mire felsikítok, szemeim kipattannak. Zayn áll mellettem fölém hajolva ajkain vigyor játszik. Fekete haja koronaként leng körülötte és abból esik még mindig rám a hideg víz. 

- Mit csinálsz? – nézek rá felvont szemöldökkel.  Nem válaszol. Lehajol reagálni, sincs, időm már a vállán vagyok, szorosan fogja lábamat, hogy le ne essek. – Zayn! – kiáltok, rá mikor rájövök, mit akar. – Zayn ne csináld, hallod? – csapok a háttára. – Kérlek – válltok taktikát és inkább könyörgésre fogom.

- Nagy levegő – hallom meg nevetős hangját. Gyorsan beszívok, annyi levegőt amennyi csak belém fér, befogom az orrom és még a szemem is lehunyom. A felhevült testem pillanatok alatt lepi el a hideg víz. Ajkaim sikításra nyílnak, de erre nincs lehetőségem hisz víz alatt vagyok. Zayn kezei elhagynak már nem fog én pedig süllyedni kezdek. A mellkasomba szúrós fájdalom nyíllal kapálózva próbálok a felszínre jutni, de ezzel csak azt érem el, hogy még lejjebb süllyedjek. Teljese pánikban vagyok, és nem tudom, mit csináljak.

- Lin! – hallom meg Zayn tompa hangját. A szemem előtt foltok jelennek meg a fejem nehezen tudom csak megtartani. Két kar ragadja meg az enyém és kezd el húzni a felszínre. Ahogy a fejem kint van, a már kapok is a levegő után. Zihálva szívom be a friss levegőt, szemeimet szorosan csukva tartom. Könnyeim keverednek az arcomon folyó vízcseppekkel. – Lin! Nézz rám – fogja közre az arcom. Lassan nyitom fel a szeme, de még mindig kapkodom a levegőt. – Nyugalom – suttogja. – Csak figyelj rám és lélegezz!

Ahogy tekintetem találkozik, övével kezdek megnyugodni. Sietve ölelem, át körmeimmel szinte átlyukasztom bőrét, de ő egy szót sem szól csak szorosan tart.  

- Annyira hülye vagy – suttogom.

- Ne haragudj… ha tudom, hogy ez lesz. Istenem, Lin – dörmögi, a fülembe miközben a hajamat simogatja.

- Te eszement! – nevettem fel hihetetlenül. Eltoltam magamtól és lenyomtam a víz alá.

- Na, ezt most megkapod – bukkant fel hirtelen.

Nevetve pördültem meg és kezdetem el úszni. Hátra néztem, hogy mennyire közel van, de nem látom sehol. Megállok talpamat csikizi a mozaikok közt lévő apró rés. Sebesen nézek körbe, de Zayn sehol sincs. Látom Niallt Harry nyakában Lout és Eleanort a bárnál koktélozni Sophia Perrievel és Liammel beszélget, de Zayn sehol. Már épp kezdek, pánikba esni mikor két kéz ragadja meg a combom. Felsikítok, ahogy kiemelkedem, a medencéből szorgosan kapaszkodom Zayn lábamon pihenő kezén.

- Tegyél le! – nevetek fel.

- Le ne ejtsd! – hallom meg Pezz mosolygós hangját.

- Egy világért se – szól vissza Zayn. Megindul velem Niallék felé, akik épp azon vannak, hogy megfojtsák a másikat.

- Ügye most már leteszel? – kérdezem kicsit meghúzva a haját. – Légy szíves – dőlők előre így fejünk egy szintbe kerül.

- Te Lin – nyögi.

- Hm?

- Nagy levegő – szól rám. Szemeim elkerekednek, gyorsan befogom az orrom és már be is dőlők a vízbe. Zayn azonnal felránt, de én csak nevetek. Nem tudom min vagy miért csak jó kedvem van.

- Héj srácok! Nincs kedvetek ebédelni, menni? – guggol le a medence széléhez Liam. Persze Niall már kint is van és Harry is követi. Zayn a hátára kap és kicsattog velem a medencéből.

Édes csókot váltanak Perrivel miután letett. A kinti asztalok, amik az étteremhez tartoznak nincsenek messze, de így is megszáradunk szinte teljesen. Végül egy kényelmes párnázott helyet választunk, amihez kör asztal tartozik. Én Zayn és Eleanor közé ülök, a lány mellett Louis foglal helyet majd Harry aztán Niall mellé Liam ül és végül Sophia és Perrie zárják a sort.

- Jó napot! – köszön az igencsak helyes pincér srác és mindenkinek ad egy étlapot. – Italt esetleg? – kérdezi. Végül nagy nehezen mindenki elmondja, mit kér, és csak én maradok. Képtelen vagyok eldönteni, hogy a lányokhoz hasonlóan pezsgőt kérjek vagy kólát. A fiú bilétája alapján Mike csak kedvesen mosolyogva várja, hogy válasszak.

- Téged ismerve mindkettőt kérjük – néz először rám majd a srácra Zayn.

- Rendben! – bólint, és már itt sincs.

Az ételek nevét olvasva összefut a nyál a számban és rájövök nem is ettem tegnap reggel óta. Mindenki a másikat kérdezi, hogy ő mit választ vagy megosztoznak-e valamin.

- Lin nincs kedved megfelezni velem a nyolcast? – pillant rám érdeklődve El. Azonnal megkeresem a szememmel az említett ételt. Különféle sajtok és húsokat sorol fel káposztasalátával vagy áfonya lekvárral és válaszható köret van hozzá.

- Hm, ez jól hangzik. Dehogynem – fordulok végül Eleanor felé.

Mire Miky kihozza az italukat szinte mindenkinek meg van, mit kér így leadjuk a rendelést.

- Bejössz neki – hajol közelebb Sophia annak ellenére, hogy szinte velem szemben van. A szemöldököm ráncolom, nem értem miről beszél. – Ugyan már Lin. Odáig van érted – bök a pincérünk felé, aki egy pult mögött minket illetve engem néz.

- Ez hülyeség – nevetek fel és hátra dőlök.

- Pedig így van – helyesel Pezz is.

- Oké – bólintok. – Most, hogy ezt megbeszéltük… Mikor lesz koncertetek? – nézek szét a fiúkon.

- Csak holnap este – válaszol Li. – A mai pihenő nap – mosolyog.

- Arra gondoltam – kezd bele El -, hogy ma vagy akár holnap, hogy a fiúknak úgy is sok dolguk lesz, elmehetnénk vásárolni – javasolja.

- Mi meg pont arról beszéltünk a medencéknél, hogy elmehetnénk moziba. Jade is itt van a városban és ő is jönne – magyarázza Perrie Sophia pedig helyesel.

- Bocsi lányok – húzom el a számat -, de most, hogy New York-ban vagyok nincs kedvem három órán keresztül egy sötét teremben ülni. Szóval én azt hiszem El-el tartok, ha még áll az ajánlat – pillantok, felé mire mosolyogva bólint.

- Nyugodtan menj – szólal meg Perrie Sophianak intézve szavait. – Mi rég tervezzük megnézni a filmet így én mindenképpen elmegyek Jade-el. Majd maximum valahol csatlakozom hozzátok.

Így már a holnapi program is meg van, aminek örülök. Úgy is akartam néhány új ruhát és még a várost is láthatom.

Evés közben is halkan beszélgetünk és Harry Niallel karöltve feldobja az ötlete, hogy elmehetnénk bulizni az este. Na, erre mindenki elhúzza, a száját senki se gondolja, hogy ilyen nap után lenne hozzá ereje. Ők viszont hajthatatlanok.

Gyors zuhanyt veszek mikor este már mindenki elpunnyadt. A két jó madár végül tényleg elment szórakozni. A többieket pedig utoljára a nappaliban a tévé előtt láttam. Magamra kapom a rövid gatyám és az egyik topom pizsama gyanánt majd egy alapos fésülködés után elhagyom a szobámat.

- Zayn? – kérdezem, mikor a többiekkel nem találom.

- Kint – int az erkély ajtó felé Perrie. Elindulok és mielőtt a kilincsért nyúlhatnék, az ajtó kitárul és Liam lép be rajta. Rám mosolyog, amit viszonozok, majd csatlakozom a még mindig kint lévő bátyámhoz. Csendesen a cigis doboz után nyúlok, ami azt asztalon van a szálat a számba téve gyújtom meg. Az öngyújtó hangjára már Zayn is felkapja a fejét. 

- Mióta cigizel? – kérdezi, kissé döbbenten miközben leülök mellé.

- Lassan másfél éve – rántok vállat és hanyagul a nikotinos rúdba szívok. Csendben ülünk egymás mellett, de ez nem zavar, sőt inkább megnyugtat. Megnyugtat, hogy itt van velem mellettem ilyen közel. Egy éve nem láttam már és szörnyen….

- Hiányoztál – adok hangot gondolataimnak rá nézve.

- Te is nekem, húgi – suttogja lágyan mosolyogva.

Liam James Payne - Információk

Sziasztok!

Mielőtt rá térek a lényegre egy kis infó a blogról és a részről. Szóval én jóval előrébb járok, mint ti azt tudjátok sejtitek. Köszönöm az egy feliratkozót és a kommentet. Be rakok egy chatet is a blogra és a még a mai nap folyamán rendelek egy új fejlécet. A lényeg, hogy úgy gondoltam a fejléccel együtt hozom a következő részt, de mivel csak most rendelem meg ez így kicsit soká következne be.

Szóval ma jön a második rész! 

Eddig úgy terveztem részek csak hétfőnként lesznek, de mivel jön a suli ezért ezen változtatok egy kicsit. Igazság szerint valljuk be ezt nem sokan olvassátok el, de sebaj. Szóval ma érkezik egy rész és elvileg ezentúl is így lesz. Egy rész hétfőn, egy rész pénteken. 

És most a lényeg:  

Boldog 21. Születésnapot Liam James Paynenek! 

Első - New York-i büntetés

Sziasztok, jó délutánt - nekem reggelt, hahi!

Vasárnap lévén itt is vagyok az első résszel. Remélem tetszeni fog nektek maga rész és a történet is. Ha így van esetleg találtatok valami kritizálni valót kérlek osszátok meg velem. Nem eszek embert és annyira örülök a negatív, kulturált kritikának mint egy pozitívnak. Szóval jöhet mindkettő. És a feliratkozókat is nagy szívvel fogadom :) Mindenkinek szép délutánt és jó étvágyat. Élvezzétek ki a szünetet míg lehet. Jó olvasást xx Maya

Egyesült Királyság, Bradford -
Amerikai Egyesül Államok, New York

A fejem sajog és hányingerem is van, de ajkaimon mosoly játszik. El sem hiszem ez volt életem legjobb bulija. Lehet a hajam, mint egy szénaboglya és a sminkem is elkenődött, de megérte. Határozottan. Belököm magam előtt a kaput ami szerencsére most sincs zárva és felsietek a tornácra anya muskátlis ládája alól kikotrom a pót kulcsot és egy diadalittas mosollyal az arcomon belépek a házba. Jó kedvem egyből elszáll ahogy meglátom anyát összefont kezekkel a az elő szobában.

- ’Reggel – mormogom, miközben leküzdöm magamról a bakancsom.

- Hol voltál? – kérdezi keményen feszült arckifejezéssel.

- Fő az udvariasság – suttogom magam elé. – Anabellnél ahogy mondtam – nézek rá végül. Nem érdekel, hogy mondani akar-e még valamit elsétálok mellette fel a szobámba. De a nappali ajtajában megtorpanok mikor ismerős hang üti meg a fülem. – Zany? - lépek be a helységbe. Azonnal felpattant és vigyorogva felém siet, felkap a karjaiba és nevetve megpörget.

- Hello, húgi – tesz le végül – jól nézel ki – kócolja össze még jobban a hajam.

- Héj – nyúlok keze után és nevetve eltolom magamtól. – Hogy kerülsz ide? És én miért nem tudtam, hogy jössz? – kérdem számon kérően csípőre tett kézzel.

- Este már megy is a gépünk New York-ba – von vállat lazán a hajába túrva.

- Gépünk? – vonom fel a szemöldököm. – Miért többes szám? – bököm meg a mellkasát és közelebb lépek hozzá.

- Drága – áll fel a kanapéról nevelő apám. – Úgy gondoltuk édesanyáddal jobb lenne neked Zaynnel menni – zavarban van. Elképedve bámulok rá még a szám is tátva marad. Olyan boldogság hullám söpör végig rajtam, hogy felsikítok és Yaser majd Zayn nyakába ugrok.

- Úristen! Komolyan? – nézek anyára, aki mereven bámul vissza rám. Nem, ez se szegi kedvem. Kimérten bólint. – Köszönöm, köszönöm! – visítok még mindig. – Ú, megyek pakolni – indulnék el a szobámba, de az ajtóban megállítanak.

- Ez nem ajándék! Azért mész vele, hogy rájöjj, nem lehet folyton inni és bulizni. Remélem, példát veszel a bátyádról – néz rám szigorúan anya.

Majdnem elröhögöm magam, de belülről a számba harapok, hogy visszatartsam. Zaynről vegyek példát? Tényleg?! Anya nézett már rá valaha? Látja a tetoválásokat a karján a rossz fiús külsejét? Lehet nem olyan belülről, mint azt első rá nézésre mondaná az ember, de akkor is. Zayn torokköszörülés közepette lehajtja a fejét. Mosolyog.  

 - Oké, felfogtam. Mehetek pakolni? – intek a lépcső felé. Anya bólint, én meg már ott se vagyok.

Mindent a hatalmas fekete lila felíratós bőröndömbe dobálok, ami fontos lehet. Fél óra múlva úgy érzem a szekrényem háromnegyede és a szobám fele elég. Nagy nehezen becsukom és lehúzom, az ágyamról kerekei hangosan csattannak a padlón mire elhúzom a számat. Végül kezemben a kint hagyott ruháimmal bemegyek a fürdőbe.

Kissé megijedek magamtól. Sminkem már teljesen elfojt és a hajam teljes kóc, de nem foglalkozom vele. Ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. A hajamat átmosom kétszer is minden festéket eltűntetek magamról.

Hallom, ahogy valaki kopog, elzárom, a csapot törölközőt tekerek magam köré és az ajtóhoz lépek. Zayn vigyorog rám nem értem mi baja, de akkor meg pillantom magam a tükörben és én is felnevetek.

- Jó a hajad – fogja kezébe a fésűmet. Leülök a vécé tetejére keresztbe, hogy mögém álljon. Befújja a hajam és óvatosan elkezdi fésülni a gubancaim. Szinte meg se érzem. Kiskoromban is gyakran segített nekem. Ha sírtam megölelt és velem volt, ha rosszul voltam ápolt. Szeretett a hajammal babrálni gyakran ő választotta ki az, aznapi szettemet és csinálta meg a hajamat. Erről senkinek se beszéltünk. Miután elmeséltem egy barátnőmnek, hogy Zayn milyen rendes velem és mennyire szeret azt mondta rá; buzi. Akkorát kevertem le a lánynak, hogy felszakadt a szája és egy hétig lila volt az arca. KirúgtaK a suliból, de megérdemelte. Senkinek se meséltem el miért tettem csak Zaynnek, de neki is hónapok múlva.

- Lin – guggolt le elém. – Mi a baj? – kérdezte.

- Semmi csak elgondolkoztam – mosolyogtam rá.

- És miért sírsz? – törölte le a könnyeimet. Észre se vettem, hogy sírok.

- Szeretlek Zaynie – öleltem magamhoz.

- Én is kicsi lány. Biztos minden, oké? – állt fel és a helyére rakta a fésűt.

- Naná – vigyorogtam. – Mikor indul a gép?

- Hatra kell kint lennünk. Ezt akarod felvenni? – ráncolta a homlokát kezében a felsőmmel.

- Héj, én szeretem – háborodtam fel és megragadtam a piros pólót.

- Borzalmas – fintorgott. – Keresek másikat – indult a szekrényemhez.

Nevetve bújtam be a bugyimba a törölköző alatt lejjebb toltam az anyagot és a melltartót is felvettem, de a kapoccsal nem boldogultam. Zayn sietve bekapcsolta majd elém lógatott egy felsőt.

- Köszi.

- Ne aggódj nem lestem – hallottam meg nevetős hangját.

- Mintha nem láttál volna még Éva kosztűmben – röhögtem el magam. Zayn puszit nyomott a hajamba és lehuppant az ágYamra. Magamra kaptam a rövid gatyám és a fiú által választott topot.

- Csinos – bólintott elégedetten.

Késői ebéd után neki álltunk búcsúzkodni és készülődni. Igaz négy óra volt még csak, de másfél óra volt az út a reptérig és Zayn nem akart késni esetlegese akadályok miatt. Könnyes búcsút vettem anyától, ami annyit jelentett sután megöleltem fél másodpercig és már ott se voltam. A kocsiban régi szokásokhoz híven együtt énekeltünk. Persze Zayn leénekelt, de nekem sincs rossz hangom elvileg. Sose szerettem a zsúfolt repülőgépeket. Valószínű a pánikbetegségem miatt. Amúgy én nem hívnám magam annak szimplán az orvos magyarázta ezzel a történteket. Hülye. Csak nem érzem jól magam sok ember közt, ez van. Így most hálát adtam a magán gépnek. Kényelmesen elhelyezkedtem a hatalmas fotelszerű ülésben és végi aludtam, a kicsit se hosszú utat. Zayn mosolyogva figyel, mikor álmosan rá pislogok. Gyorsan felkaptam ez első kezembe akadt dolgot, egy zsebkendőt és hozzá vágtam.

- Fúj ez nyálas – dobta vissza fintorogva.

- Nyálas? – értetlenkedem, azt se tudom, hogy került ide.

- Ezzel töröltem a nyáladat – magyarázza. – Pont, mint kiskorodban – mosolyog.

Nem kell félre érteni nincsenek nyál problémáim. Csak mélyen alszom így van, hogy baj történik. Zayn kibámul az ablakon én meg figyelem. Lassan egy év nem találkoztunk. Megváltozott. Férfiasabb lett még is helyes és édes maradt. Szemei most másképp csillognak kicsit olyan, mint mikor gyerekekként rám nézett. De van benne valami más. Mintha más miatt lenne ilyen. Megráztam a fejem és bekapcsoltam az övem az utasítást követve.

¤¤¤¤¤¤¤¤

Ahogy leszálltunk a gépről Zayn nem a szokásos útvonalon indult el. Nem a reptér felé haladt kívül maradtunk. Ahogy jobban megnéztem a kocsit megláttam Pault és Perriet egy fekete kocsi mellett állni.

- Pezz! – visítottam fel és mér rohantam is a lány felé, hogy a nyakába vessem magam.

- Neked is, szia, Lin – ölelt meg nevetve. – Jó újra látni!

- Héj, egy hete nem láttam most az enyém – lökött arrébb durcásan Zayn és rá érősen megcsókolta a barátnőjét.
Vigyorogva köszöntem Paulnak is majd beszálltam a kocsiba. A többiek is beszállnak, és már indulunk is. Én csak csillogó szemekkel bámulom New York utcáit és elszórva válaszolok a nekem szánt kérdésekre.

- Itt vannak a fiúk is – hallom meg Pezz Zaynhez intézett mondatét.

- Fiúk? – csodálkozom. Hisz a banda tagok elvileg már tegnap érkeztek.

- Az 5SOS fiúk – nézz rám Zayn. – Tudod Ashtonék már találkoztál velük.

- Igen tudom – bólintok. Szóval ők is itt lesznek remek! Na, nem mintha bajom lenne velük szimplán csak Lukeot nem szívlelem. Olyan fura egy figura. Tök komolyan és éretten viselkedik, de közben a koncerteken, a videókon és a képeken folyton mosolyog. A többiek szerint nem szereti az ismeretleneket és velük más kép viselkedik. Nem igazán izgattam magam miatta. Gondoltam nem sűrűn vagy soha többet nem látom. Hát tévedtem.

Prológus

Két kis gyermek ült egymással szemben. A lányka haja kócosan terült el vállain orcája kipirult arcát könnyek áztatták. A fiúcska próbálta erősnek mutatni magát nem akarta, hogy mostohatestvére megijedjen. Pedig legbelül rémült volt. Megrémült, ahogy látta, hogy az apró testű lány miképp dobálja, magát mellette miközben zokog.

Rég volt már rémálma, amiben a múlt csúfos képei üldözik őt. Szeretett volna átlagos lány lenni. Akinek azért van apa jelölt és egy mostohabáty az életében, mert szülei elválltak. De ez lehetetlen volt. A kívánsága, amit megannyi hullócsillagnál és azonos óra állásnál elmormogott semmit se használt. Ő már nem lehetett más. Ugyan az maradt a múltja a tettei és a neve. Hisz ő volt Lindsay Holse a „menekült”.

Igen a média a riporterek ezt a nevet aggatták egy alig hat éves kislányra. Kinek olyasmit kellett kiállnia, amiről sokan mások még a legszörnyűbb rémálmukban se akarnak.

- Ne félj Lin – suttogta a fekete hajú fiúcska miközben megsimította a lányka arcát. – Én itt leszek veled és vigyázok rád – ölelte magához. – Te vagy az én kishúgom – morogta a lány hajába.

Lindsay lassan álomba szenderült a nála két évvel idősebb gyermek karjaiban. Zayn sokáig figyelte a lámpa fénye által jól látható arcocskát. Lin félt a sötétben és megnyugtatta, ha azonnal lát mikor megébred az éjszaka közepén.

Zayn meg akarta védeni mostohatestvérét. Meg akarta akadályozni a rémálmait, hogy a rossz emberek újra bánthassák. Azon az éjszakán eldöntötte ő több lesz a lánynak, mint egy báty. Ő a barátja lesz az őr angyala és lelki társa.

Hivatalos nyitás, első rész: 2014. augusztus 24.